Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-40

40. országos ülés november 26. 1872. 79 be fog nyújtatni, mely annak szervezetére vonatkoznék. Időközben azonban a jelenlegi helyzetet kívánja addig, nüg e törvény meghozatik, föntartani. A másik a tisztelt központi bizottságé, mely ezzel ugyanazonos, s tőle csakis abban különbözik, ha jól fogtam fel, hogy addig is, mig azon szervező törvény a főváros rendőrsége iránt meghozatnék, a fővárosi rendőrséget a belügyministerhun hatósága alá helyezi, tehát az egyesítés pillanatában azonnal államivá teszi. A harmadik a 2-dik osztálynak különvéleménye, mely azt ajánlja, hogy a főváros rendezésével együttesen lépjen életbe a rendőrség szervezésére vonatkozó törvény; végre a negyedik, mely municipalis rendőrséget óhajt. Tisztelt ház! Én először is bátor vagyok kijelentem, hogy azon szövegezést tartom a legmegfelelőbbnek, melyet a központi bizottság terjesztett elő; — meglehet, hogy tévedek, de méltóztassanak megengedni, hogy ezt indokoljam. (Halljuk!) Az igen tisztelt előttem szólott képviselő ur helyesen jegyezte meg s én is egyetértek vele, hogy a jelenlegi fővárosi rendőrség feladatának megfelelni nem képes; — nem is felel meg. De a hibát nem ott látom, a hol ő, t. i. nem a személyekben, nem is csupán a reáforditott összeg csekély voltában; hanem látom a szervezetben, a rendszerben. Rendőrséget kezelni akarni, meggyőződésem szerint egy nagy testület, képviselőtestület által, — meglehet, hogy csalódom, de meggyőződésem szerint — lehetetlen. (Igaz! ügy van! jobb felől.) Ezen elvet én nem csak a fővárosra nézve, hanem az egész országra nézve alkalmazom (Helyeslés jobb felől), és azon meggyőződésben élek, — meglehet helytelenül s szívesen engedem magamat capacitáltatni — hogy addig helyes közbiztonsági és rendezett rendőrségi szervezet nem lesz, mig a rendőrség az egész országban nem fog államilag kezeltetni. {Helyeslés jobb, ellenmondás bal felől.) De mivel nem ez most a kérdés : én tisztán a fővárosi viszonyokra fogok szorítkozni és az előre bocsátott föltevések után azt kérdem önmagamtól, hogy melyik módja a rendőrség szervezésének az, a mely fölfogásom szerint és a főváros viszonyainak ismereténél fogva legjobban megfelel a főváros feladatának? És erre azt kell felelnem, hogy e czélnak csak egy állami rendőrség szervezése felel meg. Pest városának nemcsak helyrendőrségi ügyei vannak, hanem oly ügyeket is kénytelen ellátni, a melyek tisztán állami teendőkre vonatkoznak. Tagadhatatlan, hogy magában a fővárosban, hol a törvényhozótestület, hol a ministeriumok, főbb hivatalok összpontosulnak, oly fontos az állam biztonságát s egyéb érdekeket illető ügyek vannak, melyeket itt részletezni szükségtelen, de melyek múlhatatlanul igénylik, hogy a rendőrség összpontosittassék az államnak, mint azon hatalomnak kezében, melynek az összes állami érdekekre kell felügyelnie és mely ezen állami érdekek biztosításáért a képviselőháznak felelős. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ebből az okból, ha egyéb nem harczolna is mellette, mnlhatlanul szükségesnek tartom, hogy a főváros rendőrségi ügyei, azon főváros rendőrségi ügyei, melyben az államiság képviseletét látom, az államhatalomnak, vagyis a kormánynak kezébe összpontosittassanak. Azt méltóztatik mondani, hogy ez az önkormányzatot sérti, mint sérti a közmunkatanács léte is. Igaz, de én az önkormányzat érdekénél egy fontosabb érdeket ismerek és ez az állam érdeke. Az önkormányzat érdeke, nézetem szerint, csak addig helyes, mig attól eltérést magasabb, fontosabb érdekek nem igényelnek. (Helyeslés jobbról) Ezen elv aiaju'án történt, és igen helyesen történt a bírósági szervezés is. Hajdan a bíróságot a mimicipium gyakorolta. Igen sokan azon nézetben voltak, hogy helyesebb lenne, ha ez jövőben is igy volna. Én nem értek egyet ezen nézettel, és azt tartom, hogy az önkormányzat addig helyes, mig magasabb érdek, az állam érdeke nem kívánja,, hogy az niódosittassék. A fővárosi rendőrség igaz, hogy a választóknak és képviselő testületnek befolyása alatt áll; de a t. képviselő urmaga is elismeri és állítja, hogy bizony igen bajos rendőrséget gyakorolni azon rendőrfőnöknek, a Id 400 képviselővel áll folytonos érintkezésben. De azt méltóztatott állítani, hogy az sem lesz jó, ha a rendőrség majd a ministeri hatóság alatt áll; mert ekkor sem lesz független egyegy jobboldali coripheus irányában. Arról, hogy azon jövőben szervezendő rendőrség mikép fogja gyakoroini hatóságát: most nem szólhatok; de még ha az állam veszi is át a rendőrséget, tudok egy correctivumot. Most a fővárosi rendőrség 400 kéjitviselőnek felelős, ezek pedig, nem tudom, kinek felelősek. De ha az állam veszi át a rendőrséget és ezen állami rendőrség visszaélést követ el, ha sérti a polgárok jogait: ott a minister, a ki a visszaélésekért felelős az országgyűlésnek (Helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felől.) Tudnék felhozni a gyakorlatból példákat arra, hogy a városi képviselő testület a rendőrséget felelősségre vonta. Megkövetelte a főkapitánytól, hogy adja elő az ügy mibenlétét és terjeszsze az irományokat a képviselő-testület elé. Méltóztassanak csak a rendőrségnek ilyetén kezelését elképzelni és méltóztassanak meggondolni, hogy azon 400 tagból álló testület, ha esetleg megsértetik valamelyik polgár joga, kinek tartozik felelősséggel? Én e téren tettem tapasztalatokat és ezek alapján csak arra szavazhatok, hogy ha az ország egységes és az állam méltóságának megfelelő fővárost akar: akkor gondoskodjék az e czél elérésére szükséges közbiztonsági rendőri közegekről is. Erről pedig nem gondoskod-