Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-57
3Í;4 57. országos ülés december 18. 1S72. ujunkat először voltara szerencsés a tisztelt ház elé terjeszteni, a tisztelt túloldalról, az igen tisztelt kormány részéről ezen módosítás ellen egy hang sem emeltetett; nézetem szerint azon okból, mert még akkor nem létezett bátorság arra nézve, bebizonyítani igyekezni azt, hogy a fehér nem fehér, hanem fekete, hogy a törvény nem törvény; mert akkor még nagyon közel állottunk 1867-hez, s az 1808-ban megalkotott védtörvényhez, miután az említett módosítás előterjesztése 1869-ben történt. Midőn azonban 1870-ben ezen módosítás niegujittitott: akkor már erős támadás intéztetett ellene; 1871-ben az osztályok többsége ezen módosítást elfogadta, a központi bizottság ily értelemben terjesztette elő javaslatát, hogy restituáltassék a törvényes kifejezés. És az igen tisztelt kormány egész apparátusával lépett a sorompóba, felhasználta vezéríérfiait, hogy ezen törvényen nyugvó módosítást elbuktassa. Azt hiszem, hogy ez elégséges annak bebizonyítására, hogy az igen tisztelt kormány e téren folyvást alább és alább halad, szemben az 1867-ik évi XH-dik törvényczikk által kijelölt állásponttal. Végül, tisztelt ház, csak azon meggyőződésemnél: adok kifejezést, hogy a magyar hadsereg, daczára az igen tisztelt kormány következetes ellenzésének, daczára a — nézetem szerint túlzottan festett — nehézségeknek és akadályoknak: előbb utóbb restituálva lesz nemcsak papíron, hanem a valóságban is. És midőn módositványomat a tisztelt háznak elfogadás végett ajánlom, engedje meg nekem a tisztelt ház, hogy két külön alternatívát állítsak fel. (Ha/Ujuk!) Az egyik az, hogy vagy bir ezen kifejezés a törvényben „magyar hadsereg* fontossággal, jelentőséggel, vagy nem? Az utóbbi esetben nincs alapos okuk önöknek ezen módositványt el nem fogadni, miután ez által a háznak egy jelentékeny részét s az egész országot megnyugtathatják; mig az első esetben, nézetem szerint, azon méltó vádnak adhatnának tért, hogy a magyar hadsereget nem akarják, mert különben ezen kifejezést, mely fontossággal bir, nem fognák gátolni, hogy az a törvényben ismét helyreállíttassák. A másik alternatíva az, hogy vagy őszinte, komoly volt azon férfiaknak a magyar hadsereg iránti szándéka, kik az 1867-iki kiegyezést megalkották, vagy nem? Az első esetben egygyel több ok arra, hogy a törvényes kifejezés e törvényjavaslatban helyreállíttassák, azon kifejezés, melyet az 1867-iki XII. törvényczikk használt, melyre hivatkozás történik a védtörvényről .szóló 1868-dik évi törvényben is. Az alternatíva másik részéről nem szólok, mert ha ezt taglalnám, ez involválná magában azon vádat, hogy azon férfiak, kik a 67-iki kiegyezést megalkották, ámítás szándékától vezéreltettek és a nemzet előtt kedves, népszerű, tetszéssel fogadott ezen kifejezés által: „magyar hadsereg" csak port akartak hinteni a nemzet szemébe csupán azért, hogy a kiegyezési törvény elfogadtassék. Én azonban ezt nem állítom. Ajánlom a módosítást a tisztelt ház figyelmébe. Kiss Miklós jegyző (olvassa Várady/ Gábor móUositványát.) A czimben ezen szavak helyet „magyar sorhadi csapatokhoz* tétessék: „magyar hadsereghez.* Csiky Sándor s Én, tisztelt ház! azok közé tartozom, kik e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadták el. De kénytelen vagyok felszólalni azért, mert midőn az átalános vita alkalmával fel kívántam magamat íratni, a tisztelt előadó ur beszéde alatt, a tisztelt elnök ur oda nyilatkozott, hogy az átalános vitához, a szabályok értelmében, már nem lehet szólani. A mit tehát akkor óhajtottam elmondani, azt elmondom most; különösen a tisztelt előadó ur egy vádjára kívánok felelni, mely nemcsak Csanády képviselőtársamat illeti, hanem mindazokat, kik az ő véleményében osztoztak. Azt a vádat hallottam a tisztelt előadó űrtől, hogy mindazoknak, kik a honvédséghez és a sorhadi csapatokhoz ujonczot ajánlani nem akarnak, nem kell sem haza, sem pedig azok nem akarják az ország fönállását s annak védelmét létrehozni. Tisztelt ház! Egy ilyen hadseregről, milyen itt kívántatik: azt sem tudjuk micsoda. Azt mondják „magyar sorhadi csapatok." Én sohasem hallottam életemben, hogy ilyen hadsereg léteznék. Osztály ez, svadron, vagy micsoda? E kifejezésnek tiszta értelme nincs. Meg kell mondani világosan: mit. akar a törvényhozás a törvénynyel elérni. Ha azt akarja, hogy a magyar haza véderejét ujonczok által növelje, hogy a honvédség ugyanezen czélra szaporittassék: akkor, ha a szükség ugy kívánja, óh akkor sem én, sem elvbarátaim soha, de soha hátra nem maradunk azok sorából, a kik ilyen czélra hadsereget vagy honvédséget megajánlani kivannak; de itt nem tudjuk, hogy mi az a magyar hadsereg. Itt előttem Várady Gábor tisztelt képviselőtársam beadott egy határozati törvényjavaslatot s abban azt kivánta, hogy ennek a törvénynek legyen azon neve, a melyet mindenki ért; mert hisz a magyar hazában a magyar nemzet által csak nem ajánltathatik franczia vagy osztrák, vagy burkus hadsereg, sem oly embrió, melyet nem érthet senki, czimezéséhez képest, ezen törvényjavaslatnak. Ha tehát azt mondják, hogy a magyar hadsereghez szükségeltetnek ujonczok: akkor én azt mondom, hogy ha szükségeltetnek, ha ki van mutatva a valódi szükséglet: hozzájárulok; de akkor sem oly értelemben, mint az előadó ur, ki azt mondotta, hogy a 1867. XII. törvényczikk értelmében és annak rendeletéhez képest évenkint vagyunk kötelesek ujonczokat szolgáltatni. Nem ugy áll, mert azon 1867. évi XII.
