Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-57

57. országos ülés december 18. 187Í. 363 kok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapján elfogadják: méltóztassanak felkelni. (Megtörténik!) A többség elfogadta. Hátra van még határozni a Tisza Kálmán által beadott határozati javaslat fölött. Ha a tisztelt ház megnyugszik abban, a mi ugy látszik több oldalról nyilvánul, hogy e határozati javaslat tárgyalása függőben maradjon, ez iránt a képviselőház máskor fog határozni. (Helyeslés.) Ugy tehát ez függőben tartatik és a képviselőház annak idejében napirendre tüzeséről határozand. Egyébiránt ki fog nyomatni és szétosztatni. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavaslat esimét.) Várady Gábor: Tisztelt képviselőház ! Módositványom, melyet benyújtani szerencsés vagyok és melyet az átalános tárgyalás alkalmával jeleztem, a következő: A czimben e szavak helyett „ A magyar sorhadi csapatok," ez tétessék „A magyar hadsereg. * Módositványom tisztelt képviselőház nem uj, régi e módositvány, ez oly régi, mint azon idő, a midőn e törvényes kifejezés helyett: „a magyar hadsereg," az utóbb alkotott törvényekben ezen kifejezés : „a magyar sorhadi csapatok" alkalmaztatott. Én ezen módositványt, tisztelt képviselőház nem a siker reményében nyújtom be, nem is csupán a jogföntartás czimén, hanem azért is, mert tartok a képviselőház egyik közelebbi ülésén tapasztalt példától és ennek következéseitől; midőn tudniillik arról volt szó, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat ne tárgyaltassék előbb, mint midőn a határőrvidék polgárosítása folytán megállapítandó ujabb hadjutaléki arány iránt előterjesztett törvényjavaslat szentesítve lesz: egy képviselő ur praecedensre hivatkozott és azt mondta a mi részünkről tett alapos ellenvetés ellenében, hogy már volt e házban előzetes eset arra, hogy ezekhez hasonló két törvényjavaslat már a múlt évben egymásután tárgyaltatott, és egyszerre szentesittetett. Ha már most a magyar hadsereg kérdését hallgatással mellőznők, a példa után, melyet itt tapasztaltunk : megeshetnék, hogy egy év múlva felállna a tisztelt túloldalról egy képviselő és egész cynismussal azt mondaná: hogy a magyar hadsereghez szólni többé nem lehet, mert az a ház által már elejtetett. Különben is tisztelt ház, nálunk a praecedensek törvénynyé, vagy legalább szabálylyá kezdenek válni e házban, és igy nem igen lehet azokat ignorálni ; csak óhajtandó volna, hogy például az a praecedens is, amely megállapittatott arra nézve, hogy „a magyar hadsereg" kifejezés az ujabb törvényekbe fölvétetett, az utóbb alkotott törvényekben js megtartatott volna. A mi a módosítást illeti, én azt nem indokolom, indokolja ezt maga a törvény, mig a központi bizottság és a kormány javaslata mellett szólnak az ezen törvény ellenére alkotott ujabb praecedensek; csak megjegyzem, hogy az ezen módositvány ellen e házban több izben felhozott, s talán ez alkalommal is ismételhető érvek közül egynek alaposságát elismerem. És ez az, hogy a czim maga nem semmisiti meg a magyar hadsereget és nem is képes azt helyreállítani. Én részemről szívesen fogadom el a legroszszabb, a leghelytelenebb czimet is, ha különben a valóság a magyar hadsereg iránti igényeinknek megfelel ; mig ellenkezőleg engem a legjobb, a legkedvezőbb czim sem fog megnyugtatni, ha az a valósággal ellenkezik. Egyébiránt hozzá teszem, hogy a jelen esetben a czim mégis nagy fontossággal bir ; mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ha az igen tisztelt kormány nem ejtette volna el a czimet az ujabb törvényekben, hogy ha következetesen meg maradt volna azon állásponton, melyet részére az 1867-ik Xll-ik törvényczikk biztosit, hogy ha nem lépett volna e tekintetben lejtőre, hogy ugy mondjam a „minuendo licitatio" rendszere szerint járva el: fokról-fokra alább lépett, mig elvégre ott állapodott meg a tisztelt kormány argumentumaival, hogy a magyar hadsereg szükségtelen, utoljára lehetetlen cs képtelen; és ha mondom a tisztelt kormány a törvény betűje, szelleme szerint járt volna el és nem ugy a mint eljárt; ha az áthidalást könnyítette volna a helyett, hogy nehezítse: én tisztelt ház meg vagyok arról győződve, hogy a magyar hadsereg már ma léteznék. Vagy legalább ahhoz igen közel állanánk. Önök, különösen az igen tisztelt kormány az utóbbi években folyvást perhorrescálta itt a házban a „magyar hadsereg" kifejezést és folyvást a közös hadsereg kifejezést hangsúlyozta. Azt hiszem, lesz legközelebb alkalmam a tisztelt ház előtt bebizonyíthatni, hogy még közös hadsereg sem létezik, hanem létezik igen nagy részben még most is osztrák császári hadsereg. Midőn tehát ujonczok kívántatnak Magyarországtól, nézetem szerint, nem a magyar hadsereg részére, nem is magyar sorhadi csapatoknak, nem is a közös hadseregnek adatnak azok, hanem adatnak igen nagy részben az osztrák császári hadsereg részére és hogy ezt a tisztelt háznak bebizonyítsam, mert most nem akarok a részletek tárgyalásába bocsátkozni, arra a legközelebbi alkalmat, a mi a költségvetésnél kínálkozik, fel fogom használni. Sok adatot hozhatnék föl annak bebizonyítására, hogy az igen tisztelt kormány ezen tárgyra nézve lejtőre lépett, azon halad alább és alább, és igy folyvást tért vészit. Hogy többet ne említsek, csak azt jegyzem meg ez alkalommal, hogy midőn ezen módositvá46*