Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-56
342 56. országos ülés december 17. 1872. vetés tárgyalásánál feszitett figyelemmel és fokozott munkássággal vegye a tisztelt ház bírálata alá az ország pénzügyi helyzetét, annak okozatait és következéseit. Most csak szorítkozva mai feladatomra, igen röviden pár szóval fogom jelezni azon álláspontot, melyet a benyújtott két határozati javaslat ellenében elfoglalni szükségesnek tartok. (Halljuk!) A mi Helfy tisztelt képviselőtársam határozati javaslatát illeti, ki kell jelentenem, hogy annak bővebb elemezésébe lehetetlen bele mennem, azon okoknál fogva, melyeket már több napokon át hangsúlyoztam. Azon okoknál fogva t, i.: hogy nem tartom helyesnek, nem tartom időszerűnek a költségvetésiviták anticipálásával az ország pénzügyi helyzetének részleteit tárgyalni. Pedig hogy azokra, miket azon törvényjavaslat indokolásképen magában tartalmaz, csakugyan csak így lehetne eredménynyel válaszolni: ezt a tisztelt képviselő ur maga sem tagadhatja. A mi Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur által benyújtott határozati javaslatot illeti, megvallom erre nézve azon véleményben vagyok, hogy az vagy feltétlen roszalást akar kimondatni az eddigi pénzügyi kezelés felett a kormány irányában, vagy nem. Ha a roszalást ki akarja mondani: azt hiszem minden esetre legalább is idő előtt teszi azt, mert maga a tisztelt képviselő ur is csak ezután kívánja bírálat alá venni a költségvetést, ezután akarja bírálat alá venni az ország pénzügyi helyzetét. Ha pedig nem akar ítéletet a birálat megkezdése előtt már, hanem egyszerűen csak fel akarja hivni a házat, hogy a bírálatot szigorúan és egész odaadással teljesítse : azt hiszem, akkor felesleges. Azon helyzet maga, a melyben ma állunk, komolyságával, és azon feladat, melyet a költségvetés tárgyalása magában involvál, azt hiszem eléggé jelezni fogja azt, hogy egész szigorúsággal, egész odaadással vegye tárgyalás alá a tisztelt ház a kormány eljárását ép ugy, mint az ország pénzügyi helyzetét, minden viszonyaiban, részleteiben azon jelentést, melyet a pénzügyi bizottság a ház asztalára letett, melynek minden sora a tisztelt házat óvatosságra és figyelemre inti; és melynek minden sora azt mondja: hogy elérkezett annak ideje, hogy az államháztartás rendezésével komolyan foglalkozzunk ; mert ha az eddigi irányban az eddigi utón haladunk, csakugyan azon lejtőre lépünk, melyről visszatérnünk nem lesz majd lehetséges. Azon jelentés talán maga is hozzájárul ahhoz, hogy ezen birálat érdemleges, ezen tárgyalás alapos, és lehetőleg kimerítő legyen és végre is azt hiszem, hogy minden képviselőnek kötelesség-érzete ez oldalról ép ugy, mint a másikról, maga fogja sugalmazni és parancsolni azt, hogy a ház megtegye azon kötelességét, teljesítse azon jogát, melynek teljesítésére felhívni a tisztelt képviselő ur törvényjavaslata által a házat akarta. Ha az nem akar egyéb lenni, mint jogföntartás : erre — a képviselő ur engedjen meg — nincs szükség; mert ott, hol a jog oly világos, oly senki által nem controvertált, mint a milyen az államháztartás megítélésének joga: a jogföntartások csak ajognak gyengítésére szolgálhatnak. (Helyeslés a jobb oldalon) és annak megerősítését absolute nem eredményezhetik. {Élénk helyeslés jobb felől.) Ez okoknál fogva a tiszteli képviselő ur határozati javaslatát nem tartom elfogadhatónak, nem azért, mintha a ház lemondhatna arról, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával egész szigorúsággal fog eljárni; hanem melyet, mint tisztán magától érthető dolgot, mint a milyennek kimondása absolute nem szükséges, elfogadni nem tartok helyesnek. (Helyeslés jobb felől.) Kerkapoly Károly penzügymiMistert Azon joggal, melyet a törvény a ministereknek adott, t. i. hogy mindenkor felszólalhatnak és ha felvilágosítást kívánnak adni, mindenkor meghallgatandó^ : nem akarok ezúttal élni, miután már azok is szólottak, kik mint határozati javaslat vagy indítványt tevők, túlsó félről a végszó jogával szintén élnek; alkalmat akarván adni előbbi felszólalásommal arra, hogy ha szükségesnek tartják, azokra is reftectálhassanak, a miket most leszek mondandó. (Halljuk!) Ezek egyéb iránt a lehető legkevesebbre fognak szorítkozni, csak a Ghyczy tisztelt képviselő ur által előadottakra vagyok bátor némelyeket megjegyezni. ő azzal indokolta azon eljárását, hogy előadásában túlterjedt amaz általa is helyeselt korlátokon, melyeket a központi bizottság mélyen tisztelt előadója vont e vitának, hogy — mint monda, — én a felelősséget magamtól és a kormánytól elhárítani törekedvén, azt a törvényhozásra, legközelebb e házra hárítani törekedtem. Ennek ellenében ugy, a mint már tegnap is tettem, isméiéire ünnepélyesen ki kell jelentenem, hogy a felelősséget magamról és a kormányról elhárítani sem akartam, sem akarom. Azt és abban a minket megillető részt elvállalni kész vagyok és kötelességemnek ismerem ; de mondám, azon reményemet kifejezésre hoztam, hogy saját faktumaiért a képviselő ház és annak minden tagja a solidaritást szintén nem fogja magától elutasítani. Ennyit mondottam, ezt elfogadom, többet nem, s annak a többnek ellenében felszólalni kötelességemnek ismerem. A mi egyébiránt azt illeti, hogy csak ugyan a kormányt, különösen pedig a kormányban e széken lévő elődömet és engem mily mérve illet a felelősségnek és minő nem, — a mi mondom, ez irányban az általam mondottakat, idézetteket s a
