Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-36

26 'id. országos ülés november 18. 1872. azon ügyekben nemcsak Fiúméra, hanem az egész tengerpartra terjeszszék ki illetékességüket. A harmadik folyamodása bíróság a magyar királyi curiának legfőbb itélőszéki osztálya legyen; Fiiüuénak azonban minden polgári, és büntető jogügyeire nézve az első és második folyamodásu ottani törvényszék, harmadik folyamodásban a zágrábi hétszemélyes tábla itél. Ez azonban nem volt minden tekintetben ezélszerüen kivihető, mivel Fiúméra nézve első és másod folyamodásu itélőszéket állapított volna meg ; mi a területet, lakosságát és költségeit illeti: alig volt javaiható, azért ugyanezen évi septemberben uj provisorius intézkedésre nézve jött létre egyezmény a magyar kormán}, a horvát bán és a fiumei kormányzó közt, melyben ki volt kötve először, hogy Fiúméban első folyamodásu bíróság legyen, mely hatóságát a tengeri ügyekben terjeszsze ki az egész tengerpartra ; másodfolyamodásu bíróság minden ügyben legyen a báni tábla, kivévén a tengeri ügyeket, melyek a királyi táblához jönnek; mint harmadik folyamodásu bíróság pedig a magj'ar királyi curia legfelsőbb itélőszéki osztálya ítéljen. Ez az egyezmény már kedvezőbb volt Fiúménak érdekére és így hazánk érdekeire is, amennyinyiben t. í. a magyar királyi legfőbb ítélőszék itélt volna a fiumei ügyekben áfaiában. De miután második folyamodásban a tengeri ügyek kivételével a báni tábla itélt volna: ismét nehézség merült fel különösen a fegyelmi eljárásra s az ügyvédség viszonyaira nézve. Hogy ezek elhárittassanak, közvetlen elődöm, Bittó István, kedvezőbb egyezményt, provisoriumot létesíteni kísérlett meg, amit neki létesíteni sikerült is. t. i.

? hogy a fiumei első folyamodásu törvényszék tengeri ügyekben az egész tengerpartra nézve, a többi polgári s a bűnvádi ügyekben pedig Fiume városa és kerületére nézve legyen illetékes; második folyamodásban a pesti királyi ítélőtábla, harmadikban pedig az itteni legfelsőbb ítélőszék legyen biró mindaddig, míg ezen egész ügy végleg törvény által szabályoztatni fog. Mivel azonban nemcsak a fiumei, hanem a buccari kerület és Fiume-megye tengerparti helyeinek tengerjogi ügyei is eszerint a királyi táblához, illetőleg a magyar legfőbb itélőszékhez voltak appellálandók: az köttetett ki. hogy ezen ügyek előadására a királyi ítélőtáblánál három biró legyen, a legfőbb itélőszéknél kettő. A három kir. táblai biró közül kettő a horvátországi bán, egy a fiumei kormányzó ajánlatára terjesztessék az igazságügymiuister által ő felsége legfelsőbb kinevezése alá. Ez volt az egyezmény tartalma, amely, amint kitűnik, az előbbi kísérleteknél kedvezőbb volt Fiúménak és a magyar érdekeknek előmozdítására. Ennek folytán a horvátországi bán megtette ajánlatát, ajánlott kettőt, azok iránt kihallgattatott a fiumei kormányzó, aki beleegyezését adta s maga részéről alkalmas egyént nem jelölhetett ki. A kinevezés megtörtént. A kinevezett bírák egyike 1871. april 29-én tette le hivatalos esküjét a királyi tábla előtt és a következő napon a királyi tábla elnöke az igazságügyministernek jelentette, hogy az illető biró föleskettetett ugyan, de a magyar nyelvben jártassággal nem birván ő annak alkalmazásba vétele iránt nem intézkedhetik, s ennélfogva az igaz-, ságügyminister utasítását kéri. Ezen jelentés folytán elődöm a királyi tábla elnökéhez érett megfontolás után június 30-án a következő rendeletet bocsátotta ki: „Mi a nevezett bírónak mimódon való alkalmazásba vételét illeti, van szerencsém méltóságodat tisztelettel értesíteni, hogy tekintetbe véve azt, miszerint a nevezett magát magyarul érthetően kifejezni nem képes, különös tekintetből az ország és Fiume közt ideiglenesen fönálló közjogi viszonyra: ezúttal kivételesen és csakis addig, mig a nevezett a hivatalos nyelvet elsajátítja, megengedem, hogy az általa előadandó ügyekre nézve előadásánál azon nyelvet, használhassa, melyet mind ő, mind azon tanács birói tagjai értenek, melybe az illető be fog osztatni, s felkérem méltóságodat, hogy nevezett bírót egyszersmind figyelmeztetni méltóztassék, hogy hazafias buzgalmától elvárom, miszerint eme rendkívüli körülményekből eredt kivételes intézkedés további föntartásának szükségét a magyar nyelv szorgalmas tanulmányozása által saját érdekében mielőbb fölöslegessé tenni el nem mulasztandja." Ez az igazságügyministeri rendeletnek szó szerinti szövege. Mi indította tisztelt elődömet ezen rendeletnek kibocsátására, mik voltak az indokok, és a szempontok, melyekből kiindult? Midőn tisztelt elődöm ezen intézkedést tette, tekintetbe vette, hogy a törvény szerint Fiume külön a szent koronához csatolt testet képez, és ennélfogva nem vélte, nem hitte, hogy addig, míg viszonyát az országhoz a törvény végleg megállapítja, s a törvény ez iránt határozottan intézkedik — mondom, nem hitte, hogy — a magyar nyelv körüli törvényeknek szigorú alkalmazása Fiúméra nézve minden tekintetben érvényesíthető; annál kevésbbé hitte pedig azt, mivel ezen bírák nemcsak Fiúménak ügyeit, hanem a Buccari kerület és Fiume megyei tengerparti helyeknek ügyeit is adják elő, és igy azon országnak ügyeit is tárgyalják, mely országnak képviselőire nézve a törvény azon kivételes engedélyt adta, hogy itten horvátul szólhassanak. Tekintetbe vette, hogy azokat a bírákat a horvátországi bán ajánlotta, hogy azok a törvényben meghatározott létszámon fölül az érintett egyezmény alapján neveztettek ki. Ezen indokokon kivül gém tisztelt barátom és elődöm az opportunitási szem-