Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-36

36. országos ülés u pontot is tekintetbe vette, (Hosszas mozgás balfélől; jobbfelöl: Halljuk!) mert csak igy vált az egyez­ménynek végrehajtása lehetővé. Nem talált embert a tengerpart fiai közül, ki képességgel birt volna arra. hogy mint főtörvényszéki biró működhessék, ki az olasz, horvát nyelvet birja s azon fölül még a magyart is. Ennélfogva vagy a kedvező egyezmény végrehajtásáról kellett volna lemondania, vagy léte­sítését egy időre elhalasztania; vagy a mennyiben le­hetséges, más expediensről gondoskodnia. Az expe­diensek közül kínálkozott több külön senatus alakí­tása, az illető bírónak fölmentése az előadások alól, vagy a harmadik fiumei bírónak kinevezése. De tisztelt elődöm sem Fiume, sem a tenger­parti ügy forgalomnak száma és mennyiségéről még akkor nem birt adatokkal. A harmadik bírónak kineveztetése akkoriban nem volt eszközölhető s igy nem tartotta lehetségesnek akár külön fiumei senatusnak alakítását, akár azon ügyviteli sza­bálynál fogva, mely szerint az egyik biró más ta­nácsban szavazhat, de két tanácsban nem adhat elő. —• a kérdésben levő bírót, hogy az előadás alól föl­mentse ; folyamodott tehát azon csak rövid időre számított expedienshez. magától értetvén, hogy a törvénynek azon rendelete, hogy a királyi táblának végzései ítéletei és határozatai magyar nyelven ho­zandók, ezen ügyekre nézve is kivétel nélkül föntar­tatott és érvényesíttetett. Ez az ügynek kifejlődése és állása. Ebből méltóztassék azon meggyőződést szerezni, hogy én iparkodtam az ügy állásával megismerkedni. ezen ügy iránt kellő tájékozottságott szerezni. A mi már most azon kérdést illeti, hogy mit szándékozom tenni ezen ügynek megszüntetésérc: röviden azt válaszolhatom, miszerint oly módon szándékozom intézkedni, hogy a tengerparti igazság­szolgáltatás érdekének megóvása mellett a királyi tábla hivatalos nyelve iránti törvényes intézkedé­seknek is érvényt szerezzek. Ezt pedig oly módon vélem legczélszerübben eszközölhetőnek, ha az illető birót az előadástól ideiglenesen fölmentem; ezt pedig már most azért tehetem, mivel elődömnél kedvezőbb helyzetben vagyok, oly helyzetben, hogy kellő tájékozottsággal birok a fiumei ügyek száma iránt, és mivel a fiumei kormányzó által kijelö­lendő bírónak előreláthatólag nem sokára bekövet­kezendő kinevezése által azon nehézségek is el fognak hárittatui. melyek, e tekintetben elődömre nézve az akkori viszonyok között legyőzhetlenek voltak. (Helyeslés jobbról.) Csernátony Lajos ! Tisztelt ház! Ne­kem már másodszor jutott azon szerencse, vagy sze­rencsétlenség. — nem tudom melyik részemről — hogy az igazságügyminister úrhoz egy kérdést in­téztem, nem kellemes tárgyban, de fontos tárgyban és ugyanezen mindkét ízben az igen tisztelt minis­vember 18. 1872. á < ter urnák alkalmat nyújtottam egy lovagiassági tényre is. Első alkalommal is igen lovagiasan, ezen alkalom­mal is igen lovagiasan védte az ügyet, mert nem saját ügye. Az interpellátiót meg kellett tennem minden­esetre és ha én nem tettem volna meg, meg kellett volna tennie más valakinek. Hogy ha csak magában állott volna is ezen ügy, akkor is meg kellett volna tenni; de kapcsolatban sok más ügygyei, a mi egyik vagy másik oldalról fölmerült, nemzetünket és nyel­vünket illetőleg, még inkább meg kellett tenni. A mi már most a választ illeti, megmondom arra nézve feleletemnek végén, hogy az igen tisz­telt minister urnák nyilatkozata irányában a ház­szabályok szerint mit tartok teendőnek. Méltóztassék nekem a tisztelt ház megengedni, hogy azon válaszra nézve és némileg ezen fontos kérdésben némelyeket elmondhassak. Én, midőn az interpellátiót megtettem, igen jól tudtam, hogy mire fognak a válaszban utalni; azért is idéztem mind­azon törvényeket, melyeknek idézése talán fölösle­gesnek, talán nem a tárgyra tartozónak tetszhetett némelyek előtt, akkor mikor azokat fölolvastam; azért idéztem, mondom, mindazon törvényeket, me­lyek a nemzetiségi törvényben Horvátországra és Fiumére vonatkoznak: mert tudtam, hogy ezzel fog­nak felelni és épen azért előlegesen akartam fe­lelni a válaszra.; mert azon törvények, melyek az interpellátióban benne vannak, azok már megfelelnek a válaszra, de megfelelnek továbbá egyébre is. Mire van basirozva a válasz? A képviselőház­nak azon fölhatalmazására, mely mártius 15, 1870­ben adatott. De mi van ezen fölhatalmazásban? méltóztassék az igen tisztelt minister ur, a képvi­selőházi Irományok Vll-dik kötetének 108-ik lapját megnézni, mely a regnicolaris deputatio jelentésének szellemében készülvén, utolsó előtti kikezdésében igy szól: „hogy a pesti kir. tábla és kir. Curia legfőbb itélőszéki osztályánál szaporítandó birói egyének ki­nevezése iránt kizárólag a magyar központi kor­mány van följogosítva a kellő intézkedéseket megtenni." Tehát ezen kinevezésekbe nem elegyedhetik bele bármiféle provisoriumok ürügye alatt, sem b. Ranch, sem bárki más és nem elegyedhetik bele különösen a végből, hogy Magyarország törvényei ily fontos kérdésben megszegessenek. (Helyeslés bal felől) De t. ház! az mind nem a kérdésre tartozik, a mire az igen tisztelt minister ur felelt. Elismerem elő­legesen is, hogy az orvoslás, melyet kilátásba helyez : helyes; és magam részéről is azt vártam az igen t. minister űrtől, — ezt utólag is majd megjegyezve —• ismételnem kell, hogy az nem azon kérdés, a mire fe­lelni méltóztatott. Hogy miféle provisorium volt szükséges ez iránt, hogy mily gyengédséggel kellett eljárni: az mind néma 4*

Next

/
Thumbnails
Contents