Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-56

3i0 56. országos ülés december 17. 1872. ségét, szégyenét mutatja be: ily kormánytól nemcsak a kölcsönt, de mindent megtagadok. (Zajos helyeslés a szélsőbal oldalon.) Kiss János: Tisztelt képviselőház! Az 54 millió kölcsön, illetőleg adósságcsinálás tárgyában most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat alkalmával kötelességem nyilatkozni megbizóim nevében, hogy e tárgyban az ő véleményüket itt a tisztelt képviselőház előtt kifejezzem. Megfoghatatlan a nép előtt, ismeretlen a mód és ut, mely által Magyarországnak joga mindeddig a semmisülés örvénye felé taszittatik. A népnek 1867-ben, midőn az átkos közösügyes szerződés keletkezett, az lett megígérve, hogy majd a kötendő közösügyes szerződéssel vissza fog szereztetni a nemzet alkotmányos szabadsága és függetlensége. És ime 5 év eltelt, 5 éven át mit lát a haza népe, mit lát a nemzet? Mit egyebet, mint azt, hogy időről időre, napról napra minden jogai, melyek a népnek meghagyattak, a közösügynél fogva tőle elbarácsoltattak és anyagi jóléte annyira alásülyedt, hogy mindennapi kenyerétől megfosztatik (Zaj.) Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy e kölcsön nélkül kormányozni nem lehet. A tisztelt kormány már 1867-ben, midőn megköttetett a közösügyes szerződés, tudta és tudhatta és bizonyosan tudta is, hogy azon átkos szerződésnél fogva nincs arra kilátás, hogy a költségvetés alkalmával több és több költségekkel ne terheltessék a haza népe. 1868— 1869—70—71-ben tudta jól a kormány azt, hogy mindig hiánynyal, deficittel volt kénytelen kormányozni, és kérdem a pénzügyminist jr urat: tett-e valami lépést a kormány az iránt, hogy a meredély sülyedése felé haladó hazát megállítsa, megmentse? Nem tett; sőt igenis ellenkezőleg oly intézményeket alkotott, melyek föntartására milliók és milliók kellenek. Ott van az igazságszolgáltatás. Behozta azért, hogy azzal jobban a centralisatiót és absolutismust istápolja a hazában, azt állítván, hogy az önkormányzat, az igazságszolgáltatás a municipalis hatóságok kezében rósz. Kérdem most, vajon a kormány által fölállított, a centralismus és absolutismus felé vezető igazságszolgáltatás jobb-e ? Bátor vagyok rá felelni most már a gyakorlat után azt, hogy sokkal roszabb, mint volt, és kerül 12 —15—20 millióba. Azt a tisztelt kormány tudhatta, hogy ha ily intézmények behozatala által meg fogja terhelni az államháztartást, akkor okvetlenül nagyobb deficitekkel kénytelen kormányozni, és okvetlen oda fog jutni sorsa, hogy előbb-utóbb kölcsönt kell a magyar nemzet vállaira fölvennie. Maga a pénzügyminister ur elismeri indokolásában, hogy a hiány nem egy évi, hanem, hogy az több évről származik. A baloldal részéről teljesen és tökéletesen künutattatott, hogy a kormány oly hiányosan kezelte az állam vagyonát, hogy előre tudhatta és láthatta a veszélyt, mely be fog állani és mindaddig a kormány adósságcsinálásra fog kényszerittetni, mig azon utón halad, melyen menni 1867-ben elkezdett, mindaddig, mig reformokat nem hoz be, melyek által az igazságszolgáltatáson és a közigazgatáson segíthet; mindaddig, mig nem fog visszatérni az 1848-as alkotmány talapzatára. Kérdem, hogy ha képes volt a kormány 5 év alatt egy milliárd adósságot csinálni, vajon hová fogja vezetni az országot adósságcsinálása által, ha még soká a kormányon marad? Ki fogja ez adósságokat valaha kifizetni? Mert a magyar nemzet össze fog roskadni, és képtelen lesz kifizetni. Én értem a jobboldal politikáját, mely minden áron a kormányon akarván maradni, a nemzet előtt szemfényvesztést játszik; de nem értem azt, mit a balközép tesz. Ők igenis ellenzéki szempontból szólnak, betűről betűre kimutatják a kormány rósz eljárását, kimutatják, mily roszul kezelte az állam vagyonát: de beszédeik záradékát nem értem, mert ez előadásokból nem az következik, hogy ők is az önbizalmatlanság politikáját kövessék. Azt mondják, hogy ha megbukik a kormány, vége a hazának. Pedig nsm ugy van, mert ha megbukik a kormány : lesz helyette más, és az államban nem történik semmi zavar, ők is — a balközép — az önbizalmatlanság politikáját követve ugyan egy czélra mennek a kormánynyal, és megszavazzák a nemzet nyakára a kölcsönt. Beszedőknek indokolását elfogadom, de conclusióját magamévá nem teszem. Én tehát nem fogadom el tárgyalás alapjául a kölcsönt, mint a mely a nemzetre nézve kárhozatos és veszedelmes, és nem adom azt meg oly kormánynak, melynek ellenében ki van mutatva, hogy ez uj országgyűlés folyamán is a nemzet javára, előmenetelére nem működik; mert azon változás, mely a kormányban történt, nem egyéb, mint szemfényvesztés. Ez nem kormányváltozás, ez személyváltozás, mert a jelen kormány ugyanazon politikát folytatja, melyet Lónyay folytatott. Pártolom azon határozati javaslatot, melyet Helfy képviselőtársam a ház asztalára tett. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Elnök: Tisztelt ház! Szólásra senki sem levén fölírva, az átalános vitát befejezettnek jelentem ki, és most már csak azok szólhatnak, kiket a házszabályok értelmében a zárszó illet. Széll Kálmán a központi bizottság előadója í Tisztelt képviselő ház! Midőn azoit jognál fogva, a melyet a házszabályok nekem adnak, még egyszer szót emelek a szavazás előtt, előre is kijelenthetem, hogy e joggal visszaélni nem fogok, e joggal vissza nem élhetek már annál fogva sem, mert magam szabtam meg azon határokat, a melyeket feladatom megoldásánál megtartani kívánok, (Halljuk !)