Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-56

56. országos ülés december 17. 1872. 337 saság által alkalmazott tisztviselő, kinek neve „ilrecti­íkatore* volt, s kinek nem volt egyéb dolga, mint­hogy minden beszédnél, jöjjön az jobbról vagy bal­ról, helyre igazította az adatokat és mindjárt közbe szólott, ha valaki olyat mondott, a mit nem lehetett bebizonyítani. Legyen szabad, hogy a most hallott kitűnő beszédre én a , rectificatore * szerepét vállaljam el. (Élénk derültség.) Nem a számokra akarok reflec­tálni, melyekre nézve szükséges, hogy bezárjuk a budget vitát, hanem csak egy példa által fogom megmutatni, milyenek azon adatok, melyeket a kép­viselő ur előadni méltóztatott. Azt méltóztatott mon­dani, hogy midőn a baloldal a felirati vitáról azt mondotta, hogy a ministerium a közhitelt nem min­dig azon czélra használta fel, melyre a törvényho­zás azt megszavazta : én azt egyenesen a ministe­riumnak, a kormánynak megsértéséül vettem. Nagyon hibásan tettem volna, ha annak veszem, mert nem azt mondta a baloldal, hanem a következőt, kezembe van a baloldal válaszfelirati javaslata, mely ezeket mondja: „félve attól, hogy felséged kormánya nem lesz képes tényekkel igazolni azt, hogy a közhitelt mindig csupán beruházási czélra kellett igénybe vennie." Azt tisztelt ház, hogy a kölcsönök beruházási czélokra vétettek igénybe, és azt, hogy a mennyi adósságunk van, annyi beruházást tettünk, lehet igazolni; csak azt, hogy ugyanazon sommát ugyan­azokra ruháztuk volna be: nem lehet igazolni. (De­rültség bal felől.) Én azonban oly férfiúnál, mint az előttem szóló, azt kívánom, hogy minden szava pre­cis legyen, és épen ezen precisióját akartam ez­úttal jellemezni. „Ex uno disce omnes." (Élénk de­rültség hal felől; helyeslés jobb felől.) Madarász József: Tisztelt ház! Sza­bad lesz először is a tisztelt képviselőkhöz azon kérést intéznem, hogy miután alig gyógyuló egész­ségben vagyok, legyenek szívesek azok, a kik nem akarják hallani beszédemet, beszédem megkezdése előtt a termet elhagyni; de azok, a kik benma­radnak, legyenek szívesek csendességben maradni. (Halljuk!) A megszavaztatni kivánt 54 millió adósságra nézve pártolom azon határozati javaslatot, melyet Helfy képviselőtársam tett a ház asztalára, mely­ben a kölcsön felvételének megtagadására kéretik fel a ház, illetőleg, hogy a kölcsönt ne adja meg. Ennek ellenében áll a központi bizottság elő­adójának megadási óhajtása, és Tisza Kálmán Deb­reczen városa egyik választó kerülete képviselőjé­nek közvetítő indítványa. Fölötte sajnálom, hogy azon jeles beszédek folytán, milyen p. o. Móricz Pál képviselőtársunké, ki be­szédében megtámadta a kormány pénzügyi eljárását, ma pedig Komárom városának általam mindenkor KJÉPV. H. NAPLÓ 18j°. H. KÖTET. igen tisztelt képviselőjéé, ki a legélesebben bírálta a kormány pénzügyi eljárását, daczára ezen a bal­közép férfiai által tett azon kimutatásnak, hogy az állam pénze helytelenül költetett el, hogy azok az államot veszélybe vezethetik, mégis jónak látták szavaik végén a kölcsönt megajánlani. E sajnálatomat azért fejezem ki, mert én nem tartom kiválólag Tisza Kálmán képviselő ur tegnap tartott beszédéről azt, mit a „Pesti Napló." Ugyanis a „Pesti Napló a ezeket mondja: „íme a balközépi álláspont. Se hús, se hal. Tagad és állit egyszerre, és saját állításaival tönkre ver­hetni tagadásainak jelentőségét. Határozatlan, kap­kodó, és megbizhatlan mindenek fölött." Nem tartom valónak különösen elejét e tétel­nek, hogy: „ Se hús, se hal." Sőt azt mondhatnám, hogy ez hús is, hal is. Halnak tartom, a mennyi­ben a múltra nézve a már elköltött körülbelül 30 milliót megajánlja, mely természetesen kisiklik azon­nal a tisztelt ház kezeiből. Azonban húsnak tartom mindenesetre azon még hátra lévő 10—11 millió frtra nézve, mely megszavaztatok már most a bal­középi férfiak által is daczára annak, miként erre nézve Móricz Pál képviselőtársam magát kifejezte, hogy a költségvetés átalános tárgyalása előtt ennek megszavazása magának a költségvetés tárgyalásának praejudicál. És itt legyen szabad nekem a tisztelt pénz­ügyibizottság és annak tisztelt előadójához fordul­nom, kinyilatkoztatnom, hogy habár meggyőződtem személyesen azon kiváló szorgalomról, s nagy fela­datról, melyet a költségvetés tárgyalásánál teljesí­tett, mégis azon alkotmányellenes hibában látom a tisztelt pénzügyi bizottságot és előadóját is, a mely­ben a tisztelt balközép férfiai vannak, a kik az egész kölcsön felvételét kívánják megszavazni. A jobb oldal részéről, ugy a balközép férfiai, már t. i. azok részéről, kik netalán a múlt években felhatalmazott terheknek némi részéhez hozzájárul­tak, kötelességnek ismerem azon terheknek megsza­vazását, most már utólag kölcsön által is, melyhez ők hozzájárultak. Ezt megismerem az ő részükről; de a mi ré­szünkről, a kik köztudomásilag, sem a kiegyezést nem fogadtuk el, sőt kijelentettük, hogy a koronázás sem történhetik meg törvényesen, a kik azóta egyet­lenegy fillért, egyetlenegy bakkancsot sem sza­vaztunk meg e közösügyes kormánynak: nem mond­hatja senki, hogy tőlünk követelheti ennek megsza­vazását. Azonban, ha megismerem is, hogy a múltra nézve a jobb és baloldal férfiai közöl is azok, a kik netalán hozzájárultak e terhek összehalmazásához a múltra nézve történt hozzájárulásuk által, — kénytelenek megszavazni a pénzügyi bizottság által a múltra nézve a hiány fedezésére ajánlott kölcsön 43

Next

/
Thumbnails
Contents