Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-56

december 17. 1872. 334 56. országos ülés veszélyesekké, hogy minden alkalommal takarékosságról és óvatosságról beszélt; mert lehetetlen volt föltenni, hogy a minister, ki mindig óvatos számításra int, ki a takarékosságról oly ékesen beszélt, nem takarékosan kivánt volna előirányzataiban eljárni , és épen az, hogy mindig a minister urak által a takarékosság hangsulyoztatott, tette az ő előirányzataikat legveszélyesebbekké: mert tökéletesen hinni kellett, hogy a minister, ki igy beszél, nem fog semmi oly kiadást indítványozni, a melynek fedezéséről biztosítva nincs. így történt azután, tisztelt ház, hogy, ámbár a pénzügyi bizottság némileg mérsékelte azon előirányzatokat, a melyek nagyságát jelezni szerencsém volt, mégis a képviselőház az előirányzatokat elfogadta, elfogadta mindig a ministermm ajánlatára, biztosítására, és igen kevés eset mutatható fel arra nézve, hogy a ministerium ajánlata nélkül fogadtattak volna el valamely nagy előirányzatok. Hogy ez igy van, bátor vagyok hivatkozni a tisztelt pénzügyminister urnák mindazon beszédeire, melyeket az 1871-, 1872- és 1873-iki költségvetések beadásának alkalmával tartott. Megengedjen a tisztelt ház, hogy ezekből csak igen keveset, egynémely helyeket idézzek azok indokolására, miket mondani szerencsém volt. (Halljuk!) 1870. évi october 20-án bemutatta a pénzügyminister ur az 1871. évi költségvetést, és azon alkalommal reflectált Lónyay volt pénzügyminister urnák azon beszédére, melyet ő, mint pénzügyminister, hivataloskodásának végeztével, 1870. év május 21-én mondott, s melyben aggodalmát fejezte ki Lónyay volt pénzügyminister ur az iránt, hogy ha az államkiadások aránytalanul fokozatosan fognak növekedni, az az államháztartás megzavarodását okozandja. A pénzügyminister ur ekkor igyekezett eloszlatni Lónyay volt pénzügyminister aggodalmait és indokolni, hogy az 1871. évre miért emelte mindamellett a kiadásokat még 9 millió 872 ezer forinttal többre, mint azok 1870-re előirányozva voltak; körülbelül ezeket mondta: bevétel is több van előirányozva 12,961.929 forinttal. 1868-, 1869- és 1870-ik évben folytonosan emelkedett nagy mérvben az állam jövedelme ; fog emelkedni toyábbá is. Ez az oka, hogy az 1869. évre 13 millió deficit volt előirányozva, és lett 9 millió 638 ezer forint többlet annak daczára, hogy a kiadásokban 4 milliónyi tulhaladás történt. Itt azonban mellékesen meg kell jegyeznem, hogy később 1870. évi october 31-én, midőn az 1869. évi zárszámadások a minister által előterjesztettek: már csak 5 millió 67 ezer forint bevételi többlet mutattatott ki, és ebből készpénz csak 1 millió 615,000 forint volt, a többi az értékpapi;íok szaporodásának és a tiszai részvények értéke időközben beállt emelkedésének levén köszönhető. Később azonban a zárszámadások azt is mutatták, mint egy, a napokban itt is szétosztott közlemény tanúsítja, hogy a valóságos bevételi többlet csak 3 millió 1 ezer forint volt. Mondotta továbbá a pénzügyminister ur az emiitett alkalommal: alaposan lehet reménylnünk, hogy a bevételek öregbedni fognak, hogy nincs miért aggódni; bizonyítja ezt az 1870. évnek már lefolyt 5

/

6-a, a melynélfogva aggodalom nélkül néz ő e legközelebbi jövőbe , és melynélíogva az 1870. évre kedvező prognosticont állithat fel; azt hiszi, hogy a legroszabb esetben kijön az előirányzott hiánynak legalább felével, és az 1869-ki alapon aggály nélkül előirányozhatott 12 millió bevételi többletet. Ezen számítás — úgymond ő •— mindennél világosabban mutatja, hogy a beruházásokra lehetséges évről-évre többet és többet szentelni. És bezárta szavait azzal, hogy ha azon utón, melyre a jelen költségvetéssel léptünk, 3—4 évig megmaradunk, nemcsak a tényleges eredmények terén, de a praeliminarek terén is oda jutunk, hogy sulyegyenben leszünk. (Élénk derültség bal felől.) Hogy mennyire csalódott a minister ur feltevésében: azt a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat és annak indokolása eléggé mutatja. Ily biztatásokkal szemben lehetett-e valakinek az előirányzott nagy kiadási összegek ellen felszólalni? Idézhetnék még az igen tisztelt minister urnák 1871. évi mártius 18, és 1871. septémber 16-án mondott beszédeiből többeket is; de csak igen rövid idézetet akarok még felhozni. (Halljuk!) 1871. november 30-án, midőn az általam és Szontagh Pál volt képviselőtársam által beadott különvélemény tárgyaltatott, a pénzügyminister ur hosszasan mutogatta, hogy ,az 1867. év óta évenkint 10°/

0-kal növekedtek az állam bevételei, hogy e szerint pénzügyi helyzetünk korántsem szomorú, hogy tiszta bevételeink 1867-ről 68-ra, 69-ről 70-re 10—10°/

0-kal emelkedtek, és ugyanily emelkedésre van kilátás 1872-ben is. E szerint — igy folytatta —• ha biztosan akarunk eljárni, akkor évenként 6—7 millió bevételi szaporulatot lehet felvenni. A zárszámadások — igy szólott, — mérvadók; ezek pedig azt mutatják, hogy évről-évre valószínűleg 6—7 millió közti bevételi növekedésre lehet számítani: kiadásainknak tehát ugyanennyivel való emelése által nem rontjuk meg pénzügyi helyzetünket. A számok azonban, melyeket szerencsém volt előterjeszteni, a beruházási előirányzatok összegéről mutatják, hogy a minister ur maga sem követte az általa felállított szabályt, mert sokkal többet irányzott elő, mint a mennyit azon összeg tesz, a melyet ő maga is, mint maximumot állított fel. De hogy a közelebbi eseményekről szóljak, melyek talán inkább vannak még mindnyájunk em-