Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-56
5G. országos ülés < lékezetében, emlékezünk még mindnyájan a felirati vitára. Egy igen tisztelt barátom azon alkalommal azon nézetét fejezte ki — nem emlékszem, hogy beszédében is, de minden esetre felirati javaslatában, melyet a ház elé terjesztett, — hogy a ministerium alig tudná igazolni azt, hogy a kölcsön vett összegeket mindig azon czélokra fordította, melyekre azok felvétettek, és a ház által utalványoztattak. Nagy nehezteléssel fogadtatott ezen kijelentés a ministerium részéről, s maga Pulszky Ferencz t. képviselőtársunk ezt egyenesen a ministerium megsértésének vette; (Mozgás a bal oldalon.) most pedig a ház asztalán fekvő jelentésekből tudjuk mindnyájan, hogy a 30 milliós kölcsönből 20 millió, a sorsolási kölcsönből pedig legalább is 7 millió nem azon czélokra fordíttatott, legalább eddig, melyekre felvétetett és melyekre a. törvényhozás által utalványoztatok. (Hosszan tartó mozgás.) Még inkább fog a t. ház emlékezni azokra, amik most legközelebb az 1873-ik esztendei költségvetés beadása alkalmával september 17-én a pénztigyminister ur által ezen házban mondattak. Ezekből is néhány igen rövid idézetet fogok felhozni, csupán avégett, hogy felvilágosítsam a t. ház előtt, hogy pénzügyeink valóságos állapota még akkor sem volt a ház előtt kellően földerítve. Akkor a pénzügyminister ur reflectált azon hírekre, melyek már akkor is keringtek pénzügyeink zilált állapotáról, azokat megczáfolni igyekezett több számmal és conjecturával, •és e hireket alaptalanoknak nevezte. Többek közt a ház megnyugtatására ezeket monda : »a hitel- és pénztári müveletek czimü költségvetés, mint ismételve megemlíteni bátor voltam, teljesen rendben van. (Nagy mozgás bal felől.) Ezt mindnyájan ugy értettük, hogy nemcsak a költségvetés van rendben, hanem a pénz is megvan. (Derültség a bal oldalon.) És ugyanakkor, mikor a pénztigyminister ur ezeket mondotta : már a sorsolási kölcsönből 7 millió más czélokra ki volt adva. (Mozgás.) Azt mondotta tegnap a pénztigyminister ur, hogy joggal fordította a sorsolási kölcsön készleteit lebegő adósságra a ház megállapodása folytán; de legyen szabad nekem erre egy megjegyzést tennem. (Halljuk l) Akkor, mikor az 1871. évi költségvetés megállapittatott, ugy a kiadásokra, mint a fedezetre nézve, a törvényhozás tudta, hogy a sorsolási kölcsönből bizonyos és jelentékeny összeg készletben van : mégis nem azt mondta a pénztigyminister urnák, hogy a sorsolási kölcsönből fedezze az állam kiadásait, hanem utalta őt más nemű lebegő adósságra, és ezt annyival inkább tehette, és tette a törvényhozás, mert utoljára is még kérdés az, hogy maga a törvényhozás jogosítva lett volna-e oly kölcsönt, amelyet bizonyos meghatározott czélokra ecember 17. 1872. 335 vett föl, más czélokra fordítani. (Élénk helyeslés bal felöl.) Azt mondja továbbá ugyanazon alkalommal a pénztigyminister ur, hogy a saját birtokunkban lévő ingó államvagyon meghaladja a 10 milliót; hanem azon alkalommal nem emiitette meg, ami később derült ki, legalább nem emlékszem, hogy megemlítette volna, hogy ezen ingó államvagyonból 4 millió 700.000 el van zálogosítva, s e szerint az ingó államvagyon a rajta fekvő teher levonásával legfeljebb 5 millió frtra rug csak. Azt mondja végre a pénztigyminister ur: azonkívül a közös activákból is igen jelentékeny rész illet még bennünket. Megvallom, az időben én is igy vélekedtem; később azonban kezemhez jött Lónyay volt pénzügyministernek már általam előbb is emiitett beszéde, melyet mint pénztigyminister 1871. május 21-én utolszor tartott e házban. E beszédből azt tanultam, hogy azon 60,835.000 frt, amely a közös pénztárban azelőtt részint készpénzben meg volt, részint a közös pénztár aktiv követeléseiből értékesíttetett: már az 1870-ik év május 21-kén annyira el volt költve más a törvény által meghatározott czélokra, hogy ha, mint Lónyay akkori pénztigyminister ur monda, fizetés végett praesentáltatnának a korábban lejárt államkötvények szelvényei és a kisorsolt államkötvények: a közös pénztár nem felelhetne meg a törvény által reá ruházott ama kötelezettségének, hogy eme már régebben lejárt kötvényeket és szelvényeket beváltsa, hanem e közös pénztárban 7 milhó 847 ezer frtnyi hiány mutatkoznék. Kitetszik Lónyay volt minister urnák ezen beszédéből, az is, hogy azon úgynevezett közös activák már most csak azon követelésekből állanak, amelyeket a közös pénztár egyrészről a magyar, másrészről az osztrák állam irányában különböző tekintetekből formál, és hogy az, hogy ezen közös activákból mi lesz tulaj donképen Magyarország részére jutandó: csak azon computus eredményéből fog kitűnni, amely már több év óta folytattatik, de mindeddig befejezve nincs. Ezen közös activákhoz tartozik, t. ház, az úgynevezett inségi kölcsön, vagyis azon kölcsön, amelyet még az absolut kormány az 50-es és 60-as években 4 izben az ország elemi csapások által károsított lakosainak kölcsön adott. Ezen kölcsönből 1868. elején künn volt még az illető adósoknál 20,687.939 frt 88V 2 k r Ez összegből a magyar pénztárba befolyt 4 év lefolyása alatt 1868-tól 1871-ig 14,472.023 frt, és ezen összeg a pénztári készletek közé elegyittetvén, ezen években hasonlag elköltetett. És itt megjegyzem, hogy ezen inségi kölcsön az, amelyre nézve a központi bizottság jelentésében azon jelzés, foglaltatik, „az előirányzaton kivül befolyt készpénz tőke". És megjegyzem még azt is, hogy az ekképea az inségi alapból elfogyasztott 14 millió frt ninc&
