Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-56

56. országos ülés december 17. 1872. 331 folyamodványa, melyben súlyos betegség orvoslása tekintetéből segedelemért esedezik. Á gazdasági bizottság nevében van szerencsém jelenteni, hogy folyamodó időközben megőrülvén, meg is halt ugy, hogy az ügy magától elesett; továbbá a képviselőház 1872. november 4-kén tartott ülésének jegyzőkönyve folytán a Virág Gedeon testvérei kérése. Minthogy nevezett terembiztos az idézett határozat érvényesítése előtt azon hó 8-án meghalt, de különben is ő april hóra szolgálati fizetését tényleg kivévén, a végkielégítési jlletmény felvételére a jövő hóban lett volna jogosítva, végkielégítési illetmény helyett, a szabályszerű 3 havi halálozási illetmény utalványoztatok ki. A jelenlegi gazdasági bizottság ezen eljárást helyesnek találván, folyamodók kérelmének teljesítését a fönebb kifejtett okok alapján indokolhatónak nem találta." Várady Gábor : Nem tudom t. ház, most lesz-e tárgyalandó, amit az előadó ur előterjesztett. (Most tárgyaljuk.) Azt hiszem egyszerűbben keresztül esünk rajta, ha most tárgyaljuk. Elnök: Most kívánja a t. ház tárgyalni ? (Most tárgyaljuk!) Várady Gábor: T. ház! Ha jól fogtam fel a dolgot, Szalay volt háztiszt kegydijért, vagyis úgynevezett halálozási évnegyeddijért folyamodott. Radó Kálmán a gazdasági bizottság előadója: T. ház! Szalay az állam tébolydában elhalálozván, végkielégítési igénye megszűnt. Halálozási évnegyed diját különben az elnökség időközben kiadta. (Felkiáltások. Ki kell nyomatni!) Elnök : Kívánja a t. ház a jelentések kinyomatását? (Igen!) Paczolay János : T. ház! Szalay folyamodott, hogy a ház kegyeskedjék őt egy évi fizetéssel véglegesen kielégíteni, de időközben meghalván, igen természetesen ezen végkielégítés meg nem történhetett. Én ugy vagyok értesülve, hogy Szalay írodatisztnek van özvegye, de intézkedés ez iránt csak akkor fog történhetni, ha Szalay özvegye a t. házhoz folyamodik és ha az a gazdasági bizottsághoz fog utasíttatni. A bizottság most arról tesz jelentést, hogy Szalay meghalt és ezt azért teszi, hogy a ház a halálozásról tudomást vegyen. Elnök: A gazdasági bizottságnak Szalay végkielégítésére vonatkozó előterjesztését a t. ház már tudomásul vette. Most Virágh Gedeonnak végkielégítéséről van szó. Várady Gábor: T. ház! Paczolay képviselő urnák tökéletesen igaza van abban, mit előadott; hanem épen az ő előadása nyomán köteles vagyok indokolni, miért szólaltam fel. Fölszólaltam azért, mert Virágra vonatkozólag a bizottság jelentésében &z foglaltatik, hogy az úgynevezett Sterbequartal vagyis a halálozási évnegyedi dij végkielégitésképen adatik meg. Ez azonban a fönálló rendszerbe ütközik, mert az a nyugdijt igénylő hivatalnokok özvegyeinek kiadatik a temetési s más költségek fedezése czimén. Én a dologhoz most bővebben nem szólok, miután a t. ház elrendeli, hogy a jelentés kinyomatik és akkor fog tárgyalás alá vetetni. De előzetesen szükségesnek láttam kijelenteni, hogy én ezen elvet nem oszthatom. Huszár Imre: T. ház! Mennyiben azt méltóztatik rendelni, hogy a jelentés kinyomassák : nem szólok; mert én is azon véleményben vagyok, hogy a bizottság azért tett jelentést, hogy az tárgyaltassék; minden oly jelentés pedig, mely tárgyalandó : kinyomatik. (Helyeslés.) Elnök: A t. ház tehát megnyugszik abban, hogy ezen jelentések kinyomassanak. (Helyeslés) Tehát ki fognak nyomatni. Wodianer Béla: A 4-ik biráló bizottság részéről van szerencsém bejelenteni, hogy a monori képviselő választása iránt eszközlött vizsgálat és tárgyalás kiderítette, hogy a választás igazolandó. Kérem az ez iránti jegyzőkönyvet felolvastatni. Mihályi Péter jegyző {olvassa a jegyzőkönyvet.) Elnök: A tisztelt ház a 4-ik biráló bizottság jelentését tudomásul veszi, s e szerint Batta Andor képviselő végleg igazolt képviselőnek jelentetik ki. Következik a napirend, vagyis az 54 millió ezüst névértékű kölcsön megkötéséről szóló törvényjavaslat átalános tárgyalásának folytatása. Ghyczy Kálmán: Részemről is egyet értek t. ház, a központi bizottság előadójának tegnap kifejezett azon véleményével, hogy a tárgyalás alatt levő kölcsönre az állam pénztárának okvetlenül szüksége van, hogy az a törvényhozás által felvállalt kötelezettségeket teljesíthesse. Ettől egészen eltérő más kérdés az, hogy ki és mi okozta állami pénzügyünk mostam válságos állapotát. A részben is egyet értek részemről a közp. bizottság t. előadójának véleményével, hogy e kérdésnek taglalása, szorosan véve, a mostani tárgyalás köréhez nem tartozik. Minthogy azonban a t. pénzügyminister ur tegnap e kérdés tárgyalásába tüzetesen bele bocsátkozott, sőt tovább is ment, és pénzügyünk jelen állapotáért a a felelősséget magától eltávolítani kívánván, a törvényhozásra, a képviselőházra akarta azt áthárítani, mondván a többek közt ezeket: „ Jókor, annak idejében figyelmeztettem, hogy a jóból alig ha nem többet tettünk a befektetéseket illetőleg, mint szabad lett volna; én igen is azt mondottam, hogy a befektetések jók; de hogy a jóból is megárt ások, s hogy e részben bizonyos mértéket kell tartam. Én azt tartom, qui est causa causae, est etiam 42*