Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-55

55. országos ülés december 16. 1872. 327 hiány, föltevén, hogy a közösügyi rendes kiadások a tavalinál magasabb összegre nem rúgnak, 3 millió s néhány százezer frt lesz. Kérdi, mi történt még­is? Az, hogy bár ma azt állitottam, hogy azok mö­götte maradtak a tavalyi szükségletnek: mégis az uj kölcsön terheitől el is tekintve, azok két akkora sommára, 6 milliót fölözőre emelkedtek. Erre két észrevételt kell tennem. Mondottam igenis, hogy a közösügyi kiadások egészben mögötte maradtak a tavalyiaknak. De nem mondottam ezt külön a rendes szükségletről. Másodszor, hogy miért emelkedtek a rendes kiadások 6 millióra: azt gondolom, hogy an­nak idején a pénzügyi bizottság jelentése és elő­adója ki fogják fejteni e kérdést. Nem azért, mint­ha a szükséglet azon rovatokban, melyeket addig a rendes költségvetésbe szoktunk foglalni, nagyobb volna, mint az, melyet én jeleztem; hanem azért, mert olyan kiadási tételeket, melyeket a törvény­hozás eddig a rendkívüliek közé helyezett, a pénzügyi bizottság innen a rendesek közé áthelyeztetni jónak látta. De onnan többet is lehetne áttenni, s akkor 6 milliónál nagyobb lenne a különbség. Nem mon­dom, hogy helyesen vagy helytelenül történt-e ezen áthelyezés; de tény, és ezen tény az én előadásom őszinteségét nem érinti. Ami végre a határozati javaslatot, vagy inkább a hozandó határozatnak azon motiválását illeti, me­lyet a tisztelt képviselő ur is javasolt: megvallom, annak szükségét, hasznát belátni nem tudom. A határozati javaslatnak két része van : az egyik ré­sze azt mondja, hogy azért fogadtassék el a köl­csönre vonatkozó törvényjavaslat átalánosságban, mert a pénzügyi kormányzat oly helyzetbe hozta az országot, hogy törvény által elvállalt kötelezettsé­geit különben beváltani nem képes. Én azt részem­ről sem tagadni nem szándékozom, sem egyátalában nem tartom oly dolognak, amit akár meg is kellene mondani; sőt azt tartom, hogy ha ezen eset nem .állana: kölcsönt kötni nem is volna szabad; miután ,a kölcsönkötés czélja épen az, hogy kötelezett­ségeinknek másképen nem tudván megfelelni, ezen utón tee-yünk eleget, már akár az eddig elvállal­taknak, akár a jövőben elvállalandoknak, mert csak .-ezen nuance foroghat fön közöttünk; az nem kér­-dés, hogy a befektetési czélokból sfcb. stb. magunkra vállalt kötelezettségeknek csak ugy tehetünk eleget, "ha kölcsönt kötünk. Kérdés csak az, helyesen tör­tént-e, hogy magunkra vettük e kötelezettségeket. A határozati javaslat másik része, hogy t. i. előre kijelentessék, miszerint annak idején a követett el­járás bírálat alá lesz veendő: nézetem szerint, nem csak természetes; de bocsánatot kérek, az egyszer­smind kötelesség is, (Helyeslés jobb felől) amiről külön megmondani, hogy teljesítjük is, több mint fölösleges, különben ugy látszanék, mintha az kérdéses lehetne. Az én teljes meggyőződésem és fölfogásom sze­rint ez máskép nem is lehet, és ugyanazért részem­ről nemcsak fölöslegesnek, de helytelennek is tar­tom annak különösen kimondását, azért részemről hozzá nem járulhatok. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Méltóztassék megengedni a tisztelt ház, hogy a tanácskozmányt néhány perezre fölfüg­geszszem. A főrendiház üzenetével jelent meg annak jegyzője. Prónay Dezső báró a főrendiház jegyző: Tiszteltház! Van szerencsém jelenteni, hogy a méltóságos főrendiház a Montenegró fejedelmével kötött postaszerződésre vonatkozó törvényjavasla­tot azon szövegben, melyben az a képviselőház által közöltetett, változatlanul elfogadta. Változatlanul el­fogadta továbbá a határőrvidék egy részének pol­gárosítása következtében Magyarországra eső had­jutalék változtatásáról szóló törvényjavaslatot. Van tehát szerencsém az ezen két törvényjavaslat elfo­gadásáról szóló jegyzőkönyvi kivonatokat a tisztelt háznak tiszteletteljesen benyújtani. Elnök: Méltóztassanak meghallgatni a jegy­zőkönyvi kivonatokat. Mihályi Péter jegyző (olvassa.) Elnök: Ezen mindkét ház által elfogadott két törvényjavaslat hódoló tisztelettel ő felségének legmagasabb szentesítése alá fog a szokott módon terjesztetni. Szentimrey Elek: Tisztelt képviselő­ház! Azok után, amiket Debreczen városának kép­viselője mondott, csakis nagyon rövid ideig kérem ki a tisztelt ház figyelmét. Alkotmányos állapotunkat nem a legkedvezőb­ben jellemzi azon körülmény, hogy a jelenben tár­gyalás alatt lévő javaslatnak szavazása alkalmával, sza­vazatomat indokolni is kénytelennek élezem magamat. Ha a kormány a kiegyezés óta a nemzet egy nagy részé­nek bizalmát még kiérdemelni képes nem volt: ugy a pénzügyi téren folytatott gazdálkodása okvetlenül minden hazáját szerető, elfogulatlan keblet méltó aggodalommal tölt el; s ez aggálynak kifejezést adott a pénzügyi bizottság jelentése is, melyet annak ál­talam nagyrabecsült előadója sem volt képes el­enyésztetni. Ha e kormány a bizalom bármily nemét igénylő kölcsön megkötésére Kérné ki a ház enge­délyét : részemről honpolgári kötelességemnek tarta­nám, ahhoz hozzá nem járulni; azonban a beterjesztett kölcsönjavaslat nem a jövőben megkötendő vala­mely hazánk anyagi és szellemi létesítését czélzó intézkedés lévén,hanem egyszerűen a volt törvényhozás áttal nagy részben megállapított és ennek folytán a kor­mány által csinált adósságok törlesztése, és az ad­ministratio elodázhatlan szükségletei fedezése: én részemről alkotmányos érzelmemnél fogva a kölcsönt megtagadni képes nem vagyok. Ugyanazért magamévá tevén és elfogadván a Tisza Kálmán képviselő ur

Next

/
Thumbnails
Contents