Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-55

328 55. országos ülés december 16. 1872. által tett indítványt a törvényjavaslatot előzetes tárgyalás alapjául elfogadom, annyival is inkább, mert a jövőre nézve bármily keletkezhető vagy leendő törvényes kormánynak nem akarnám a kor­mányzatot lehetetlenné tenni, annyival is inkább, mert nemzetemnek hitelét csorbítandó intézkedésekre szavazatommal soha sem volnék képes járulni. En­nélfogva elfogadom e beterjesztett törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés jobb felől. Felkiáltások : Szavazzunk! Holnap!) Elnök : Többen vannak még e tárgyhoz fel­jegyezve, s igy azt ma nem fejezhetjük be. Ha a tisztelt ház azt kívánja, holnap fogjuk a tanácsko­zást folytatni. (Zajos fölkiáltások: Holnap folytassuk!) Raldácsy Antal br.: Tisztelt ház! Nem akarok a tisztelt ház békeséges türelmé­vel visszaélni; de mivel látom, hogy nagyon nyug­hatatlanok s talán méltán is, mert ily rendkívüli órára maradtam előadásommal, de mégis meg fog­nak engedni, ha kimondom, hogy rám nézve mint ujoncz emberre, igen rósz benyomást tesz, hogy ezen házban mellőzve látom a tanácskozáshoz meg­kívántató komoiyságot. A különféle fölfogások, a különféle tanulmányok: különböző nézetek kifeje­zésére vezetik az illető szónokot, és meglehet, hogy az egyik erősebben fejezi ki magát, a másik gyön­gébben, de egymást kihallgatnunk mégis csak köte­lességünk. (Halljuk!) A tisztelt pénzügyministernek előadása oly okokkal van támogatva, melyek mindenkit nagyon könnyen rávihetnek arra, hogy a kölcsönt megsza­vazza. De, tisztelt ház, én ezen véleményben azért nem osztozom, mert nem akarok megindulni, — ámbár igen tisztelem a pénzügyinmister urat — exposeján, főleg azok után, miket a velem közlött budgetből kiolvastam, mert én ahhoz kívánom tartani magamat, amit nemzetemre nézve előnyösnek tartok. A budgetnek resuméje ugyanis, hogy a fedezendő adósság mindenesetre 32 millió forint: tőlünk pedig követeltetik 54, tehát körülbelül 22 millió forinttal több. Tisztelt ház! Én nem akarok azok közé tar­tozni, kik a financiális tudománj'okból leczkéket adhatnak; (Derültség) de azt a közéletből tudom, hogy az, aki többet vesz föl, mint amivel adós, alkalmasint nem akar adósságaitól megszabadulni, hanem még inkább bele akar bonyolódni. Én tehát ebből kiindulva, a kölcsönt meg nem szavazhatom. De nem szavazhatom meg azért sem, mert tanulmányozva a budgetet, nem azt hoztam ki belőle, hogy kölcsönhöz kell folyamodni; hanem azt, hogy talán lesznek más expediensek is. (Fölkiáltások jobbról: Halljuk, halljuk!) S miután a kölcsönök fölvételében nem vagyunk a legszerencsésebbek, és már több kölcsön, melyet fölvettünk, nem gyümöl­csözött az államnak oly mérvben, amint reményl­tük: részemről e törvényjavaslatot el nem fogadha­hatom; de nem tehetem ezt azért sem, mert mig a bud­get tárgyalva nem lesz, addig nem tudhatjuk posi­tive, hogy ennyi meg ennyi millió fedezendő, s ad­dig szabatosan és praecise az összeg fölvételéről szólni nem lehet. Meglehet, hogy az 54 millió sem lesz elegendő, meglehet, hogy elegendő lesz; de már annyi bizo­nyos hogy megindulva azokon, miket a pénzügyi bizottság tisztelt előadója mondott, mindenesetre a múltra nézve is maradtak fön adósságok s van­nak jelenben is törlesztendő adósságaink: tehát az előbbi budgetek, ugy látszik, nem voltak kellőleg kiállítva; és, áttanulmányozva ezen uj költségvetést, erről is azt mondhatom, hogy ez sincs ugy összeállítva, hogy tökéletes világosságba helyezze az állam pénz- és egyátalán anyagi ügyeit. A második, illetőleg a fő érv, melynél fogva én hozzá nem járulhatok szavazatommal ezen kölcsön megszavazásához: — főleg az, hogy a magam állá­sát egy kötelezettséghez kötöttem, mely, ugy gondo­lom, mindnyájunké, hogy mi t. i. választóinknak fő­leg anyagi érdekeit is akarjuk képviselni. Az pedig bizonyos, hogy ha mi kölcsönt veszünk föl: jövőre az adót emelni kell. Mert 8 millióból, amivel talán a pénzügyminister ur emelni akarja az adókat, ki nem fog telni semmiesetre azon deficit, mely 1874­ben be fog állani, és igy mit fogunk tenni ? Semmi mást, mint örökre adósságot adósságra halmozni, mindaddig, mig annyira aláásva nem lesz pénzügyi viszonyunk, hogy magától össze fog rogyni. Példa rá Cislajthánia, ahol adósságot adósságra halmoztak mindaddig, mig minden európai pénzpiaczon elvesz­tették hitelöket s kénytelenek voltak más rendszer­hez nyúlni. Nem hiszem, hogy az összes ministerium ezt a rendszert, akarja föntartani. De akkor természetesen nem azt kell tervezni, hogy az adósságot adóssággal fizesse, hanem inkább, hogy rendszerén változtas­son ; mert tagadhatlan, hogy nagyon sok költség fordul elő a budgetben, mely mellőzhető. Mennyire rúgnak ezen költségek, azt csak akkor fogjuk tudni, ha a budgetet tökéletesen áttanulmányoztuk: csak akkor fogjuk láthatni, mit lehet az államkiadásokból mellőzni, és azután ha nincs más expediens, termé­szetesen ugy uj kölcsönt kell fölvenni. Ezek az én nézeteim. Ugyan hosszabb is tudnék lenni; (Derült­ség) de mellőzöm ezúttal érveim további fölsorolását s röviden kijelentem, hogy tovább is ragaszkodom az általam aláirt határozati javaslathoz, s azt aján­lom a tisztelt háznak elfogadás végett. (Helyeslés szélső' bal felől.) Elnök: Holnap 10 órakor folytatjuk a tár­gyalást. (Az ülés végződik d. u. S 1 /^ órakor.)

Next

/
Thumbnails
Contents