Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-55

326 55. országos ülés december 16. 1872. áll a mi a trónbeszédben mondatik, hogy azon kell lennünk, hogy az államháztartásban az egyensuly föntartassék; mert föntartani csak azt lehet, a mi fön van, a mi pedig nincs, azt helyre kell állítani; nálunk pedig nincs meg az államháztartásban az egyensuly. Akkor is állításomat visszautasítani méltóztattak. Annyi hivatalos nyilatkozat után, nem csoda, ha nem is hittem jónak a pénzügyi helyzetet, hogy mégis szomorúan lépettem meg, midőn a pénzügyi bizottságnak ezen kölcsön mellékletéül beterjesztett rövid jelentésében a helyzet valóságáról meggyőződtem. Mert —gondolkozzék máskülönben bárki akárhogy, — de nem hiszem, hogy lehessen ember, a ki azt mondja, hogy midőn egy államnak vagy államkormánynak azért, hogy mindennapi költségéit fedezhesse, a függő értékeket elzálogosítani, a más czélra felvett pénzt, letéteményeket és mindent a mihez hozzáférhet, elkölteni kelljen, midőn azért, hogy két hét múlva a törvényben elvállalt kötelezettségének eleget tehessen: nyakra-főre kell kölcsön felvételét sürgetni, hogy ország pénzügyi állapota valami briliáns legyen. Ezt nem fogja mondani senki. Én tisztelt ház! nem akartam most ez alkalommal azon pénzügyi politika bírálatába bocsátkozni, mely e helyzetet előidézte. Elfogadom, hogy hagyjuk ezt azon időre^ midőn a pénzügyi bizottság egész jelentése és maga a költségvetés előttünk lesz; de szükségesnek fogom tartani, és tartom, hogy most már jelezzük, hogy ha a kölcsönt megszavazzuk is: nem akarunk ez által kedvező Ítéletet mondani azon eljárások fölött, melyek ezen helyzetet előidézték ; hanem az Ítéletmondást elhalasztjuk. Ennek előrebocsátása után én, — miután ezen kölcsön 3

/

4 részben az ország törvény szerint elvállalt kötelezettségeinek teljesítésére fordítandó, nem pedig jövő befektetésekre, minő a tavalyi 30 milliónyi kölcsön volt, ezen ország szükségeinek, s egyesegyedül azon beállott szükségnek szempontjából, azon szükségnek ugyanis, hogy az ország, a nemzet becsületbeli kötelességének eleget tehessen, minden viszonyok között gondoskodni kell: — a kölcsönről szóló törvényjavaslatot, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom; de ajánlom a tisztelt háznak és indítványozom, hogy ezt következőleg méltóztassék kimondani: „mondja ki jegyzőkönyvileg a ház, hogy miután az 1867. óta fönálló kormányzat oly helyzetbe hozta az állampénztárt, hogy a megszavaztatni kivánt kölcsön nélkül az állam által törvényekben elvállalt kötelezetségeknek megfelelni sem lenne képes, a kölcsön iránt beadott törvényjavaslatot átalánosságban elfogadja; de előre is kijelenti, hogy a pénzügyi bizottság átalános jelentése, illetőleg a költségvetés tárgyalásakor a pénzügyi helyzetet és a ministerium eljárását bírálat alá veszi". (Felkiáltások jobb felöl: Ez magától értetik.) Tisztelt ház! Én ebben látom jelezve a készséget, megszavazni azt, hogy az állam által elvállalt kötelezettségeket teljesíteni lehessen; jelezve látom azt is, mit ismét képviselői kötelességemnek tartok, hogy ha nem most, de akkor, midőn a helyzet tüzetes tárgyalása idején lesz: bíráljuk meg szigorúan azon politikát, mely ezen helyzetet létrehozta. Ily szempontból ajánlom a kölcsönt a tisztelt háznak elfogadás végett. (Helyeslés balról.) Kerkapoly Károly pénzügyim!nisterí Méltóztatnak talán, mielőtt pár rövid megjegyzést tennék a határozati javaslatot felolvastatni? (Halljuk!) Mihályi Péter jegyző : (Olvasni készül Tisza Kálmán határozati javaslatát.) Csiky Sándor: Mi is kívántuk, hogy a Helfy által beadott határozati javaslat felolvastassák. (Zaj. Halljuk!) Elnök: Az azért nem lett felolvasva, mert az inditványozó maga felolvasta; jövőre a tisztelt indítványozó urak méltóztassanak indítványaikat a jegyzőnek átadni felolvasás végett, hogy kétszer ne történjék a felolvasás. Mihályi Péter jegyző (olvassa Helfy határozati javaslatát.) Kiss Miklós jegyző (olvassa Tisza Kálmán indítványát.) Kerkapoly Károly pénzügyminister: Röviden és keveset akarok, de ugy vélem, ennyit kötelességem mondani a tisztelt képviselő ur előadására. Mindenekelőtt constatálni óhajtom, hogy én aligha használtam azon kifejezést, s azt használni magamnak megengedettnek sem tartanám, hogy a képviselőház könnyelmű megszavazásokat tett volna akár egy, akár más tárgyban. Ha jól emlékszem, azt igenis mondtam, hogy látván a hiányok tömérdekségét, minden irányban élénkebb volt a törekvés azoknak, amennyire lehet, elhárítására, mint az aggály az azzal és az annak nyomán fölmerülő terhek tekintetében. — Ennyit mondtam. Ami egyébiránt a tisztelt képviselő ur abbeli elméletét illeti, hogy minden határozatért a felelősség solidaritása a kormányon is teljes mértékben nyugszik : azt természetesnek tartom, s a magam részéről tökéletesen helyeslem. Elhárítani azt magamról s magunkról: soha eszembe nem is jutott; de a solidaritást, azt hiszem, a tiszlelt ház is a maga határozataiért, szemben a kormánynyal, viszont megosztani mindenkor kész lesz. (Helyeslés jobb felől.) De azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy ugy szólván, invitálta arra a házat, á pénzügyi helyzetnek a kormány által kedvező színben rajzolása. Illustratióul mondja, hogy csak legközelebb, midőn a költségvetést beterjesztettem, ugy nyilatkoztam, hogy a rendes költségvetésben mutatkozó