Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-55
55. országos ülés december 10. 1872. 325 szavazni; vagy a magyar nemzetet, a magyar államot .annak tenni ki, hogy törvény által elvállalt kötelezettségeinek meg nem felelhetett. (Igaz!) Ez az első; hogy ezután adó, vagy kölcsön utján: ezt már megvallom őszintén, nem mindig szeretném megkérdezni ; mert nemcsak minálunk, de mindenütt a világon, minden választó-kerület azt mondaná, hogy kölcsön utján, (Derültség.) mert akkor a teher kisebb része esik rá és a nagyobb rész a jövőre háramlik. .(Helyeslés.) A mi pénzügyminister ur előadását illeti, itt legelőször kénytelen vagyok azon mondatára reflectálni „Qui est causa causae, est causa causati" tökéletesen igaz; de parlamenti fogalmak szerint: vajon hogy fogjuk fel a törvényhozás és a ministexium kötelességeit? Én részemről ugy fogom fel, hogy egy ministernek, ki hivatását érzi, ha látja, hogy az ország törvényhozása könnyelműen bele akarja az országot pénzügyi zavarokba vinni: ezt meg kell mondania és ha szavának nincs elég döntő hatalma, székét ott kell hagynia, (Helyeslés hal felöl.) és igy ha ezen képviselőház könnyelműen szavaz meg költségeket, még azon esetben is., ha nem a jninisterium initiálta: ha egyszer elfogadta, a felelősség teljes súlya reá nehezedik. (Ugy van! bal felől.) Egyébiránt én emlékeztetem a tisztelt minister urat azon esetre, — a napját épen nem tudom megmondani, mikor történt, — de lesznek többen is a házban, kik fognak emlékezni, midőn részint egyes képviselők, részint még egyes minister urak is a pénzügyi bizottság által elfogadott költségvetés emelését indítványozták, végre felszólaltam és azt mondottam, tehát hol van a pénzügyminister, miért nem mondja, lehet-e ez vagy nem? és az én iniliativámra hozatott azon határozat, hogy minden ujabb indítvány a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák, mely a minister meghallgatásával tegyen ujabb javaslatot. A magam és ezen oldal részéről tehát legalább ezen hibát még annyiban is , mennyiben a házat terhelhetné : el nem vállalhatom. (Ugy van! bal felöl.) De különben, ha hajlandó volt a ház és hajlandó voltam néha magam is, mennyiben azt a misiisteri nyilatkozatok lehetővé tették a költségvetés megállapításánál, bizonyára mindnyájan jő és nemes tczéloktól vezettetve, szaporítani a közoktatási bud; getet, vagy a honvédség költségeit, vagy szaporítani nlykor közlekedési eszközök fejlesztésére a költségeket: vajon, kérdem a miuister urat, mi adhatott íiekem ahhoz kedvet ? Én azt hiszem, hogy nagyon is igazat mondok, midőn azt állítom, hogy az 1867. .óta tett pénzügyministeri előterjesztések. (Ugy van! Ml felől.) Mert méltóztatnak emlékezni, hogy ezelőtt pár évvel még az akkori pénzügyminister valóságos szemkápráztató pompában állitotta elénk , mily jól állanak pénzügyeink, és maga a jelenlegi pénzügyminister is minden egyes alkalommal azt igyekezett demonstrálni, hogy sokkal jobban állunk, mint a hogy hittük. Ha már azután az ember magoktól azoktól, kiknek legközelebb kell értesülve lenniök, hallja az ilyen biztató nyilatkozatokat: nem csoda, ha oly ügyekre, miket szivén visel, bőkezűbb lesz, mint különben az ország anyagi helyzete megengedné. Ha tehát történt könnyelmű megszavazás a ház részéről: azért első helyen és mindenek fölött az illető pénzügyministereket, illetőleg az összes ministeriumot illeti a felelősség. (Ugy van! bal felől.) A mi engem illet, — hogy a szőnyegen levő tárgyra térjek egészen: — én részemről őszintén mondhatom, hogy a magyar pénzügyek helyzetét az első percztől soha sem tartottam briliánsnak, mert hiszen már akkor, midőn a quota és államadóssági járulék megállapittatott: kifejeztem én is, de kifejezték többen a ház ezen oldaláról aggodalmaikat az iránt, hogy oly nagy a teher, melyet elvállaltunk, hogy az ország elbírni nem fogja. Ezentúl gyakran aggodalmunkat nyilvánítottuk e tekintetben, sőt a múlt évben a pénzügyi bizottságnak a ház ezen oldaláról választott két tagja egy kisebbségi véleményben is kifejezte az iránti aggodalmát. És mi volt mindennek következése ? Mindannyiszor az mondatott, hogy mi czélzatos ellenzékieskedésből és nem gondolva meg, hogy ezáltal a hazának teszünk rósz szolgálatot, rosszabb színben kívánjuk előtüntetni a pénzügyi helyzetet, mint valóban van. Mi történt legközelebb? 3 millió és egy pár százezer frt deficit jelentetett be nekünk. Igaz, hozzátette a pénzügyminister ur, de csak ugy, ha a közösügyi költségek nagyobbak nem lesznek. E deficit a kölcsönt ajánló jelentés értelmében az uj kölcsön kamatait figyelembe nem véve is 6,400.000 frtot tesz; pedig ma a tisztelt pénzügyminister ur constatálta, hogy a közösügyi költségek nem nagyobbak, de kissebbek: igy tehát egy pár heti különbség egynehány millió. Különben én megvallom, annak, hogy a pénzügyminister ur már akkor beszédében a közösügyi költségektől tette függővé, hogy nagyobb lesz-e a deficit a rendes kiadásokban, vagy nem: nagyon megörültem, mert kivált ha tudta, és látta, hogy a közösügyi költségek nem lesznek nagyobbak, mint azt ma első beszédében nekünk elmondta: akkor nem vezethette egyéb szándék, mint az, hogy kézzel foghatólag ugy állítsa oda a közösügyi költséget és a delegatiót, mint a deficit növekedésének okait, mikor még nem azok is. Én ennek — mint mondám — politikai szempontból nagyon örültem, remélve, hogy ez nagy hatással lesz, hogy ezen intézmények roszszaságáról az egész ország meggyőződjék. Mindezek daczára én hozzáveszem még, hogy midőn legközelebb a válaszfelirati vita volt napirenden, akkor is, midőn általam fölemlitteteít, hogy nem
