Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-55

314 55. országos ülés december 16. 1872. Én nem tudom, hogy a tisztelt képviselő ur ugy tudja-e mint én; hanem biztosíthatom, hogy a dolog ugy van, hogy azon építkezések, a melyek a közlekedési ministeriumra bizvák, törvény által, egészben és nagyban végbefejeztetésökig körülbelül 140 millió effectiv pénzt vesznek igénybe, a mely 140 millió, föltéve, hogy az e czélból kötött és kötendő kölcsöneinket akkép realizálhatjuk, mint a miként ez eddig sikerült, azaz körülbelül 80—81 árfolyam mellett papírban az ezüstről szóló 100-ért: ezen 140 millió meg fog felelni egy körülbelül !/

4-del magasabb névszerinti összegnek, tehát meg fog felelni körülbelül 175 milliónak. Ha kiegészítéséül hozzá vesszük, amit eddig fizettünk, és amit az 1873. év folyamában fizetni fogunk, a garantirozások folytán, a mi megint csak ily természetű kiadás, nem is számítva azt, amit a dominalis kölcsönnek e czélra átvett készletéből fizettünk, több, mint 4 milliót, ez kitesz 22 millió 384.000 frtot és igy az e két czimen való kiadás 162 millió effectiv pénz, ami megfelel vagy 198 milliónak. Eddigelé fölvettünk effectiv pénzben 99.324,000 frtot, mi megfelel 121,749.000 írtnak névszerinti értékben számítva. Még 76,874.000 frt — nominális értékben, — kevesebb tehát adósságunk, mint a mennyibe kerültek azon rendkívüli építkezései a közlekedési ministeriumnak, a melyek törvény által vannak meghatározva és amit tesznek az 1873. év végéig fizetendő subventiók a vasúti kamatbiztositás folytán; nem számítva, ismétlem azon részt, a melyet a készletből fizettünk. De ezen összeggel, mire ez valóban terhelni fogja az országot, azok az építkezések körülbelül be is lesznek fejezve. 1874. folytán várhatjuk, hogy egészben, és nagyban ama rendkívüli építkezésektől megszabadulunk. Idejárul, hogy a közelebbi évek során földtehermentesitési térnünk is igen tetemesen öregbedett, még pedig az időközben nagy mértékben beállott ujabb kiutalások folytán, amely kiutalásokkal a törlesztés nem birt egyenlépést tartani, bár mondhatom, igen jelentékeny összegekben, milliókban történik az évenkint: 1870-ben 4.852.000, 1871-ben 5.569,000 forint, a két esztendőben tehát közel 11.000,000 lett újból kiutalványozva. Ezeknek kamat és törlesztési terhe az állam kiadásait természetesen tetemesen növelik; de ugyancsak már 1873ra s még inkább 1874-re várhatjuk, hogy azon aprólékos dolgok leszámításával, amelyeknél jogi nehézségek vannak : ez az operatio is le lesz bonyolítva; következőleg ezentúl e teher csak fogyni fog; de nem növekedni s hogy ez mily roppant különbséget tesz az államháztartásban, szabad legyen egy példával Mustrálnom. 186 7-ben a magyarországi földtehermentesitési járulék a közkincstárnak adott előlegek fejében tartozott 7,224.000 írttal, nem birván meg a bevételeknek szánt részlete a terhet, egyéb jövedelemből kellett előleggel segélyezni. Ma, miután Magyarországon a kiutalások kisebb mérvűek és inkább csak a részeket képező, előbb Erdélyhez tartozott megyékben és kerületekben történnek s miután a jövedelmek, a bevételek fokozatos emelkedésével ezen bevételek is, az illető percentualis tételek után, emelkedtek: ez a 7 millió 22.000 forint vissza van fizetve nemcsak, de az alap 416.000 írttal activ áll. Tehát, ha egyszer megáll a kiutalások folytán való teherszaporodás: itt nagy könnyebbséget lehet várni; mert hisz a sajátképeni Magyarországban már ma is bekövetkezett ez, annyira, hogy 1867—71-ig, azaz 4 év alatt körülbelül 8 millió a különbözet. De Erdélyben, hol a kiutalások későbben kérdődtek meg, hol nemcsak a tőkét, hanem a hátralékos kamatok óriási tömegét is kötvényekkel kell fedezni: a tartozás 1867-ben 8 millió 254 ezer volt, mig most 16 milliót tesz az. Ha egyszer Erdélyben is be lesz fejezve ezen műtét, ha a legombolyitás megkezdődik : akkor a magyar alapnak is közrehatásával itt is tetemes refundálásoknak nézhetünk elé, ugy hogy a jövőtől való meghazudtolástól nem tartok akkor, ha azt állítom, hogy a további kiutalások megszűntével a különböző földtehermentesitési alapoknál, leginkább az erdélyieknél és részben a horvátországinál, kunt levő közel 20 milliónyi előleg jelentékeny évi részletekben kezd majd vissza folyni. Ha semmi más nem volna is, ami az 1873. és 1874. évet szemben a következő évekkel túlságosan terheli: már ezen egy positio is eléggé indokolná, hogy a következő két év az uj kölcsön törlesztésének terhe alól mentessék föl. Én a rendkívüli terheket egymás közt combinálandóknak tartom és akkor, midőn a következő években oly mérvű kiutalások történnek, tökéletesen jogosultnak tartom, ha emez uj teher ez évekre következő harmadik és további évekre fog nehezedni. Engem legalább azon tekintet vezéreit: ne jöjjön minden egyszerre, ne jöjjenek a nagy mérvű kiutalások, a nagy mérvű államépitkezések ugyanakkor, midőn ezen kölcsönnek törlesztése is bekövetkezik. Azt mondja, a tisztelt képviselő ur, hogy én abudget beterjesztésekor azt mondtam, hogy 3 és nem tudom hány millió lesz a hiány a rendes költségvetésben, ha a közösügyi költségek körülbelül ugy szavaztatnak meg, mint a múltra nézve meg voltak szavazva. Monda, hogy én akkor már tudhattam ennek ellenkezőjét és mégis ily kilátást nyújtottam. Igaz, én tudtam, hogy a kormány előterjesztései épen a rendes szükségletnél magasabban lesznek tartva, mint voltak a múlt esztendőben, igaz; de azt is tudtam, hogy a vám jövedelmek még tetemesen magasabbra vannak előirányozva, mint a múltban. Tudtam azt is, hogy az 1870-ki