Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-55

55. országos ülés december 16. 1872. 313 polgárok eltűrnék azt, mig az egyes bérlők ellen föllázadná a közvélemény. De az is egy alkotmá­nyos, főelv miszerint nem lehet, hogy létezzék oly adónem alkotmányos országban, melyet a kor­mány és országgyűlés ne ellenőrizhessen, és ha megalapítanák a szivarok árait, szerződésileg előre, mégis 20 kros helyett ugyanazon név alatt a bérlők 10 kros szivart áruitatnának, fölemelnék az adót két­szeresen és ezt semmikép sem lehetne ellenőrizni. Azért én ezt egészen lehetetlen dolognak tartom, és talán a pénzügyminister ur is annak tartja; mint már fön­nebb mondáin, csak azért hoztam föl ezeket, hogy a pénzügyminister urnák alkalma legyen a megczá­folásra, mert ártanak az állam hitelének. Ezek után részemről a törvényjavaslatot áta­lánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfoga­dom. (Helyeslés bal felől) Kerkapoly Károly pénzügymi­nister: T. ház! Az előttem szólott képviselő úr­tól hallottakra kötelességemnek tartom haladéktala­nul néhány észrevételt tenni. Nem tehetek róla, de én a fönforgó kérdést, e kölcsön megkötésének ügyét, — a magam részéről a lehető legegyszerűbb kérdésnek tartom. Három esztendőn át 1870. 1871 és 1872-ben mindig igen nagy deficittel jelent meg a tisztelt ház előtt az előirányzat; nemcsak megje­lent, de azzal is lön elintézve. A póthiteleket is beszámítva, — s hogy kerekszámban beszéljék — 1870-ben 22 millió, 1871-ben 20 millió, 1872-ben vagy 27 millió volt az a szükséglet, a minek a rendkívüli bevételeken tul is eszközlendő fedezésé­ről gondoskodni a törvényhozás szükségesnek látta. Ezen fedezést megadta az által, hogy utasított en­gem lebegő adósság csinálására a megfelelő magas­ságig. Ez a három éven át, együttvéve közel 69 millió forintig rúgott. A központi bizottság t. előadója az előbb elmondotta, mi volt oka annak, hegy ily roppant mérvű lebegő adósság csinálása nem vált szükségessé; először: mert az eredmé­nyek, szemben a praeíimináreval, némileg kedve­zőbbek lettek; másodszor: mert az előirányzatokon kivüli bevételek is rendelkezésre állottak és a fedezésre eszközöket adtak. Ha a minister 69 millió lebegő adósságra lőn utalva, s ezzel a megfelelő kiadások szüksége elis­merve , ha 3 éven keresztül figuráit a bevételek közt egy positíó mintegy 3,600.000 frt erejéig, melynek a közös activákból kellett volna befolynia, a mely azonban nem realisáltatott, ami a 69 mil­lió hiányt még 10, 11 millióval fölemeli, ugy, hogy az 80 millióra ment; ha a pénzügyi kormány­zat ilyen három év után, a milyent ez ország az utóbbi időkben átélt, ide jő és azt mondja, hogy ezen körülbelül 80 millió forint helyett, melyet le­begő adóssággal kell vala a pénzügyministernek fe­KÉFV. H. NAPLÓ 18|. H. KÖTST. deznie, most végleges fedezetet kénytelen kérni, de nem amaz egész összeg erejéig, hanem annak még nominaliter is csak mintegy fele részéig, s igy tu­lajdonkép nem is uj hitelt kér: akkor az én föl­fogásom szerint, nem áll annak szüksége előtt, hogy igazolja a kiadásokat és a fedezetről való gondoskodásnak szükségét. Ha a minister csak arra utal, hogy örökké lebegő adósságokra való utalással nem lehet a dolgot elütni, és ha ennélfogva azon részt, a mely végleg valósággal szükségesnek s különben fedezhetlennek bizonyult, végleg fedez­tetni kéri, az átmenő hitelt definitív hitelre akar­ván átváltoztatni: azt gondolom, olyat kér, mi ma­gában igazolt. Az 54 millió írtból 40 milliót — hát indokolni nem tartom föladatomnak, csak azt tar­tom szükségesnek, hogy rá mutassak arra, hogy ez ösz­szeggel át kell mennünk a lebegő hitel teréről a con­solitált hitelre. Marad még 14 millió forint, a a költségvetés és a pénzügyi bizottságnak, ha nem is hivatalos formában, de a lapok utján kézen forgó jelentése után azt gondolom senki sem kételkedik arról, hogy a végleg mutatkozó deficitből legalább annyinak, a mennyi realisálható lesz, a 14 milliós nominális kölcsönből, consolidált adóssággal való fe­deztetése okvetetlenül szükséges. Épen azért mon­dom, hogy igen is én azt hiszem, hogy ezen köl­csön megkötésének kérdésé a budget tárgyalásnak aligha fog praejudicálni. Miután belőle 40 millió frt a múltra esik, és igy egy már elismert szükség­nek csak egy más módon való fedezését czélozza, azt hiszem, hogy senki előtt nem lehet kétséges, vajon az ezen más módra való áttérés helyes-e vagy sem. A jövőre szóló 14 millió pedig oly csekély, hogy szemben a mutatkozó deficittel, véleményem szerint, azon sem kételkedhetik senki, hogy legalább ennyinek consolidált kölcsönnel való fedezése szük­séges lesz. Azt is mondja a tisztelt képviselő ur, hogy nem helyesli a kölcsönnek azon határozmányát, mely szerint a törlesztés csak két év múlva vegye kez­detét, mert ezt •— úgymond — azok csinálják, kik akként vélekednek: két év múlva lássa, aki tudja, addig valahogy csak elúszunk. Először is az összeg, melylyel e két év megkönnyebbül: nem vala­mi jelentékeny, másodszor pedig tökéletesen jogo­sultnak találom e módot. Ezzel nem halasztatik odábbra a törlesztés, hanem az elfogadott 32 évi törlesztés olykép eszközöltetik, hogy e két év tel­jesen ment levén, az erre eső összeg a másik 30 évre rovatik, és e szerint; a végterminus csak ugy meg lesz tartva, mint lenne különben. Bátor leszek már most igazolni, miért tartom ezen módot jogosultnak, bátor leszek' igazolni azon fölfogást, amely azt tartja, hogy a legközelebbi két év amennyire lehet, a tehertől mentessék meg. 40

Next

/
Thumbnails
Contents