Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-55

55. országos ülés december 16. 1872. 313 polgárok eltűrnék azt, mig az egyes bérlők ellen föllázadná a közvélemény. De az is egy alkotmányos, főelv miszerint nem lehet, hogy létezzék oly adónem alkotmányos országban, melyet a kormány és országgyűlés ne ellenőrizhessen, és ha megalapítanák a szivarok árait, szerződésileg előre, mégis 20 kros helyett ugyanazon név alatt a bérlők 10 kros szivart áruitatnának, fölemelnék az adót kétszeresen és ezt semmikép sem lehetne ellenőrizni. Azért én ezt egészen lehetetlen dolognak tartom, és talán a pénzügyminister ur is annak tartja; mint már fönnebb mondáin, csak azért hoztam föl ezeket, hogy a pénzügyminister urnák alkalma legyen a megczáfolásra, mert ártanak az állam hitelének. Ezek után részemről a törvényjavaslatot átalánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés bal felől) Kerkapoly Károly pénzügyminister: T. ház! Az előttem szólott képviselő úrtól hallottakra kötelességemnek tartom haladéktalanul néhány észrevételt tenni. Nem tehetek róla, de én a fönforgó kérdést, e kölcsön megkötésének ügyét, — a magam részéről a lehető legegyszerűbb kérdésnek tartom. Három esztendőn át 1870. 1871 és 1872-ben mindig igen nagy deficittel jelent meg a tisztelt ház előtt az előirányzat; nemcsak megjelent, de azzal is lön elintézve. A póthiteleket is beszámítva, — s hogy kerekszámban beszéljék — 1870-ben 22 millió, 1871-ben 20 millió, 1872-ben vagy 27 millió volt az a szükséglet, a minek a rendkívüli bevételeken tul is eszközlendő fedezéséről gondoskodni a törvényhozás szükségesnek látta. Ezen fedezést megadta az által, hogy utasított engem lebegő adósság csinálására a megfelelő magasságig. Ez a három éven át, együttvéve közel 69 millió forintig rúgott. A központi bizottság t. előadója az előbb elmondotta, mi volt oka annak, hegy ily roppant mérvű lebegő adósság csinálása nem vált szükségessé; először: mert az eredmények, szemben a praeíimináreval, némileg kedvezőbbek lettek; másodszor: mert az előirányzatokon kivüli bevételek is rendelkezésre állottak és a fedezésre eszközöket adtak. Ha a minister 69 millió lebegő adósságra lőn utalva, s ezzel a megfelelő kiadások szüksége elismerve , ha 3 éven keresztül figuráit a bevételek közt egy positíó mintegy 3,600.000 frt erejéig, melynek a közös activákból kellett volna befolynia, a mely azonban nem realisáltatott, ami a 69 millió hiányt még 10, 11 millióval fölemeli, ugy, hogy az 80 millióra ment; ha a pénzügyi kormányzat ilyen három év után, a milyent ez ország az utóbbi időkben átélt, ide jő és azt mondja, hogy ezen körülbelül 80 millió forint helyett, melyet lebegő adóssággal kell vala a pénzügyministernek feKÉFV. H. NAPLÓ 18|. H. KÖTST. deznie, most végleges fedezetet kénytelen kérni, de nem amaz egész összeg erejéig, hanem annak még nominaliter is csak mintegy fele részéig, s igy tulajdonkép nem is uj hitelt kér: akkor az én fölfogásom szerint, nem áll annak szüksége előtt, hogy igazolja a kiadásokat és a fedezetről való gondoskodásnak szükségét. Ha a minister csak arra utal, hogy örökké lebegő adósságokra való utalással nem lehet a dolgot elütni, és ha ennélfogva azon részt, a mely végleg valósággal szükségesnek s különben fedezhetlennek bizonyult, végleg fedeztetni kéri, az átmenő hitelt definitív hitelre akarván átváltoztatni: azt gondolom, olyat kér, mi magában igazolt. Az 54 millió írtból 40 milliót — hát indokolni nem tartom föladatomnak, csak azt tartom szükségesnek, hogy rá mutassak arra, hogy ez öszszeggel át kell mennünk a lebegő hitel teréről a consolitált hitelre. Marad még 14 millió forint, a a költségvetés és a pénzügyi bizottságnak, ha nem is hivatalos formában, de a lapok utján kézen forgó jelentése után azt gondolom senki sem kételkedik arról, hogy a végleg mutatkozó deficitből legalább annyinak, a mennyi realisálható lesz, a 14 milliós nominális kölcsönből, consolidált adóssággal való fedeztetése okvetetlenül szükséges. Épen azért mondom, hogy igen is én azt hiszem, hogy ezen kölcsön megkötésének kérdésé a budget tárgyalásnak aligha fog praejudicálni. Miután belőle 40 millió frt a múltra esik, és igy egy már elismert szükségnek csak egy más módon való fedezését czélozza, azt hiszem, hogy senki előtt nem lehet kétséges, vajon az ezen más módra való áttérés helyes-e vagy sem. A jövőre szóló 14 millió pedig oly csekély, hogy szemben a mutatkozó deficittel, véleményem szerint, azon sem kételkedhetik senki, hogy legalább ennyinek consolidált kölcsönnel való fedezése szükséges lesz. Azt is mondja a tisztelt képviselő ur, hogy nem helyesli a kölcsönnek azon határozmányát, mely szerint a törlesztés csak két év múlva vegye kezdetét, mert ezt •— úgymond — azok csinálják, kik akként vélekednek: két év múlva lássa, aki tudja, addig valahogy csak elúszunk. Először is az összeg, melylyel e két év megkönnyebbül: nem valami jelentékeny, másodszor pedig tökéletesen jogosultnak találom e módot. Ezzel nem halasztatik odábbra a törlesztés, hanem az elfogadott 32 évi törlesztés olykép eszközöltetik, hogy e két év teljesen ment levén, az erre eső összeg a másik 30 évre rovatik, és e szerint; a végterminus csak ugy meg lesz tartva, mint lenne különben. Bátor leszek már most igazolni, miért tartom ezen módot jogosultnak, bátor leszek' igazolni azon fölfogást, amely azt tartja, hogy a legközelebbi két év amennyire lehet, a tehertől mentessék meg. 40