Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-54

54. országos ülés december 14. 1872. 301 szabb vagy rövidebb idő alatt kiheverheti, meg lehet, mi jövőnk koczkáztatásával fogjuk azt. megsiratni. Az oly állam, a mely évenkint államadóssági járulék fejében 30—33 milliót küld küldföldre, a melynek legnagyobb része künn marad: az oly állam, melynek legfőbb állam ügyeinek közegei, mint a kül- és hadügyministeiium, idegen földön székelnek ; az oly állam, mely a közös hadügyi költségekkel legnagyobb részben idegen gyárakat tart, idegen iparosok ezreit táplálja, az oly állam, mely passiv külkereskedést visz, mely 5 év alatt ezer milliót meghaladó adósságot vállalt magára, s ez adósságok kamatait ugy szólván mind külföldre viszi ; az oly állam, mely idegen pénzen, idegen emberek segítségével eszközli még ma is nagyobb vállalatait: az ©ly állani a legveszedelmesebb következményű pénzválságoktól csakis a legnagyobb erőfeszítés mellett, csakis a nemzetgazdászat valódi, igazi érdekeit képviselő s minden mellék érdeket mellőző hazafias politika által menthető meg. Mi a mi politikánk? máról holnapra megélni. Mihelyt a mai nap ajtró-cseprő kiadásairól biztosítva vagyunk, a holnapról gondoskodni eszünk ágában sincs. Nagyobb reform eszméknek, messze jövőbe tekintő politikának, melyet a kormány egy jobb jövő utáni törekvés egész erélyével öntudatosan követne, nálunk nyoma sincs. Azon apró-cseprő pénzügyi törvények és rendeletek pocsolyájában vagyunk még ma is, melyekbe a nemzetet az absolitismus kényszeritette. Pénzügyeink némi javulására legelső és mulhatkn feltétel: az adóreform. Bármily szigorú rendeleteket adjunk is ki az adóbehajtás iránt, az által nem segítünk a bajon ; mert miként fönnebb megjegyeztem, ha a kivetett és előirányzott összes adók az utolsó fillérig behajtatnak is: még mindig nem elegendő az állam rendes szükségleteinek fedezésére. A kiadásokat kell tehát leszállítani, vagy ha azokat kisebbíteni nem lehetne, a jövedelmeket kell emelni s ennek első föltétele: az adóreform. Közlekedési, vasúti politikánkról el lehet mondani, hogy az valóban bámulatos. Két oly hibában szenvednek, melyek — egyrészt lehetetlenné teszik a vasutak jövedelmezőségét, másrészt nem vállhatnak alkalmas emeltyűjévé az ország felvirágzásának. E két hiba: először, hogy az irgalmatlan rósz karban álló kőutaink miatt hozzá férhetetlenek. másodszor, hogy a nagy világvonalakkal nem levén összeköttetésben, nem válhatnak az átmeneti forgalom jövedelmező csatornáivá. Mit ér az, ha van vasút, de a legközelebbi községek nagy nehezen, vagy téli esős időben egyátalán nem szállíthatják oda termékeiket. Mit ér, ha tan vasút, de nincsenek összeköttetésben a külföldi piaczokkal vagy a külföldeket átfutó vonalokkal. Amint a kormány az államügyek vezetését kezébe vette, első feladata lett volna: délen, és délkeleten a csatlakozást megszerezni és biztosítani. Valóban bámulatos, hogy oly szent és nagy érdekek, mint amilyenek itt fönforognak: csak ugy immelámmal ápoltatik a kormány által; s még bámulatosabb, hogy az ország szent és nagy érdekeinek ily immel-ámmal való ápolását oly közönynyeí és egykedvűséggel nézi a törvényhozás többsége. Öt év óta építjük nyakra-főre a vasutakat és nincsen vasutunk, mely saját tengerpartunkra vezetne; őt év óta építjük a vasutakat s nincsenek vasutaink, melyek az aídunai tartományokkal összeköttetésbe hoznának bennünket. (Helyeslés.) Amit pénzügyeink roncsolt helyzetének harmadik okául említettem, az azon könnyelműség, melylyel pénzügyeink öt év óta kezeltetnek. És itt a kormányt és a törvényhozás többségét egyaránt illeti a vád. Azok a költségvetések, amelyek eddig a magyar országgyűlés elé terjesztettek, példányképei a zaviirnak, a hiányosságnak és rendszer nélküliségnek. S aki nem kímélte az időt és figyelemmel olvasta az országgyűlés elé terjesztett eddigi zárszámadásokat és költségvetéseket: megdöbbenve teszi fel a kérdést, hogy mikép lehetett a kormánynak a törvényhozást éveken keresztül az ily isten nevében odavetett előterjesztésekkel kielégíteni? Az eddig előterjesztett számadásokban és költségvetésekben az állam vagyona, az állam követelése és tartozásai a legnagyobb hiányossággal vannak fölvéve. És én nem hiszem, hogy van ember Magyarországon, ki az 1868-ki államháztartásról, de kivált az 1867-ik évi kezelésről tiszta, világos kimutatást képes volna adni. Az eddig előterjesztett adatok alapján legalább nincs, ki erre képes volna. Itt vannak p. o. az 1867. évi rendes bevételek. Lónyay volt pénzügyminister ur 1868. october 2-kán tett előjesztése szerint az 1867. évi rendes bevételek 113 millióra rúgtak. A bécsi legfőbb államszámvevőszék kezelési kimutatása szerint ezen bevételek tettek 126 milliót. Ugyanezen bécsi számvevőszéknek egy későbben kelt zárszámadása szerint 119 milliót. Lónyay 1870.Jevi május 21-kén tartott bucsu beszédében azt mondotta, hogy az 1867-ki rendes bevételek, eltekintve minden rendkívüli bevételtől, 141 milliót tettek. Kerkapoly pénzügyminister 1870. octóber 26-án tartott exposejében 130 millióra tette ezen bevételeket, mig ugyancsak Kerkapoly legújabb előterjesztésében az 1867-ki bevételeket 115 millióra teszi. Ezen hat kimutatásnál én nem ismerek többet, s ezen hat kimutatás egymással homlok egyenest ellenkezik. Hasonló az eset, —ha nem is az állam rendes bevételeit és kiadásait, ha-