Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-54

300 54. országos ülés december 14. 1872. ezélra szánt készleteket felhasználta: helytelen okos­kodás, nemcsak azért, mert ezáltal a törvény hatá­rozatának tulaj donképen értelme sem volna, s az or­szággyűlés joga, mely a virement-t állapítja meg, illu­soriussá válnék, és a törvények iránti kötelezettség érzete meglazulna; hanem azért is, mert ez okos­kodásnak semmi alapja sincs. Az 1872. évi deficit 44millióban állapíttatott meg. A jövő évi költségvetés szerint azonban 22 millió forint erejéig a kiadások nem teljesíttettek s így nagyon ter­mészetes, hogy a 44 millió deficit 22 millióval kevesebb lett, vagyis 22 millióra olvadt le. A 22 millió deficit fedezésére a pénzügyminister legelső sorban felhasz­nálta azon 18 milliót, mely a 30 milliós kölcsönből — bár nem ezen ezélra — neki utalványozva lőn. így fönmaradt még 4 millió deficit, melynek fedezhetése ezéljából mindenekelőtt némely állam­javak eladására és a bélyeg, illeték és dijak hátra­lékaira volt utalva a pénzügyminister. Igaz, hogy ezen 4 millió később póthitelek folytán, és azáltal, hogy a közös activák ez évre előirányzott összege ez évben sem folyt be: ek­képen a 4 millió hiány 8 millióra szaporodott. De miképen lehet az, hogy a 8 millió deficit fedezhe­tése végett a pénzügyminister nemcsak a tiszai részvényeket adta zálogba 4 millió erejéig, nem­csak a birói betételeket költötte el, hanem még a különféle kölcsönök maradványait is elfogyasztotta 26 millió erejéig. Tisztelt ház! Én hazám ellenségének tekintem azt, ki pénzügyünk roncsolt állapotát kárörömmel hirdetné a világ előtt csak azért, hogy megrontsa nemzetem hitelét és hírnevét; de viszont a haza­fias kötelesség mulasztás bűnébe esnék az, ki is­merve a helyzetet, nem sietne feltárni a valót nem­zete előtt. Nem titkolni, de orvosolni kell a bajt; és hogy az orvoslást eszközölhessük, szükséges a baj teljes ismerete. Azzal csak neveljük a bajt. ha eltitkoljuk a tényeket. És én hazám pénzügyeit oly szomorú állapotban látom már is, hogy államháztartásunk meg­zavarása, ime elkerülhetlen lőn. A közlekedési ministerium részére a törvény­hozás, részint megkezdett, részint megkezdendő épít­kezésekre f. évre 36 millió forintot engedélyezett, és a közlekedési ministerium e 36 millióból nem volt képes befektetni többet 14 milliónál. Miért? Azon egyszerű oknál fogva, mert a kincstár nem volt képes többet, utalványozni. A közlekedési ministerium által kért és a törvényhozás által meg­szavazott összegnek, ugy szólván, csak egy harmad részét volt képes folyóvá tenni a kincstár. Azt mondják talán: nem azért nem költetett el a 36 millió, mert nem volt pénz; hanem azért, mert nem volt képes az egész összeget befektetni a ministerium. Gyönyörű tájékozottsággal kell birni azon mi-, nisteriumnak, mely háromszorta annyi összeget vesz fel az előirán3 7 zatba, mint a mennyit elkölteni ké­pes. És ha csakugyan igaz volna, hogy a közle­kedési ministerium rendelkezésére állt a pénz és nem volt képes azt felhasználni: ugy én ennek a ministeriumnak költségvetését, mely csak hűbele-ba­lázs módjára minden számítás nélkül van összeál­lítva, tárgyalás alapjául annak idején el sem fo­gadnám. Megengedem, hogy egy két millió hitelmarad­vány maradhat ily roppant összegekre menő épít­kezéseknél; de hogy az összes előirányzatnak, úgy­szólván 2 / 3-a hitelmaradvány legyen, annak nem lehet más oka, mint az. hogy nem volt rá pénz. Itt van a károlyvár-fiumei vonal. Ennek a jövő évben meg kellene nyílnia, és a mint a köz­lekedési ministerium indokolásában sejtetni engedi, nehezen fog megnyílni. Nem is nyílhat, miután az építkezésekre nincs pénz, miután 10 millió helyett, melyet a folyó évben be kellett volna fektetni, csak 3 millió lőn befektethető. Hasonló az eset a kincstári uradalmak és bányák érdekében építendő mellékvasutaknál. Ezekre harmadfél millió volt előirányozva. Ettől függ a kincstári uradal­mak és bányák jövedelmezősége. És miután a kincstár képtelen volt a szükséges összeget folyóvá tenni, a 2 1 / 2 millióból 150 ezer forint fektettetett be. így állunk a gömöri iparvasútnál is. Itten az összes szük­séglet 8 millióra van előirányozva. A jelen évre megszavaztatott négy millió, de miután az egyedül ezen ezélra engedélyezett kölcsönkészlete más czélokra fordíttatott, a négy millió helyett be lőn fektetve csupán 300 ezer forint. Tehát nem több, mint Vi2" e az összes szükségletnek. Eoppant szomorú ez. uraim, midőn egy külön kölcsönt veszünk fel valamely vasút kiépítésére, mert égető szüksége van arra az országnak, s aztán nem építhetjük az égetően szükséges vasutat: mert az arra fölvett kölcsönt más czélokra használtuk fel. S ha az okát keressük pénzügyeink roncsolt állapo­tának, súlyos viszonyainak: ugy megtaláljuk azt elő­ször amaz alárendelt függő állásban, melyben Magyar­ország az osztrák örökös tartományokkal szemben van; másodszor azon rósz politikában, vagy jobban mondva teljes politikátlanságban, melyet a pénz­ügyek és a közlekedés terén követünk; s harmadszor azon ledér könnyelműségben, melylyel pénzügyeink 5 év óta vezettettek. Nem oly államot, mint a miénk, de közjogilag kedvezőbb államot, pénzügyileg szabadabb, kifejlet­tebb ipari és kereskedelmi államot is képes volna megrongálni az olyan rósz és rendszer nélküli po­litika, mint melyet mi követünk. Csakhogy mig más állam az ily politika által ejtett sebeket hosz-

Next

/
Thumbnails
Contents