Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-35
20 3">. országos ülés november 11. 1872. Elnök s Ezen interpeliatio közöltetni fog mínisterelnök úrral. Csernátony Lajos: Tisztelt képviselőház ! (Halljuk!) A tisztelt ház engedelmével egy igen fontos és merem állítani, mindnyájunkra nézve igen fájdalmas tárgyban vagyok bátor interpellatiót intézni az igen tisztelt igazságügynűnister úrhoz. (Halljuk!) Elbeszélem előbb egyszerűen a tényt, azután felolvasom interpellatiómat, és a véleménymondással várok addig, amig azt a válasz szerint idomítani tudom. Körülbelül egy éve a magyar királyi táblához kineveztetett egy biró. {Halljuk!) Midőn megjelent letenni az esküt, és azt fel akarták neki olvasni, még pedig amint rendesen szokás, magyarul: kijelentette, hogy ő egy betűt sem tud magyarul (átalános mozgás) és kéri magának az esküt németül felolvastatni. Erre az elnök — mint kötelessége volt, — tudata, hogy az eskü csak magyar nyelven olvastathatik fel. A biró szabadkozott, hogy ő azt nem érti. Végre olyan megállapodás történt, hogy az eskü magyarul felolvastatott, ő ugy, ahogy tudta utána motyogta, értelmetlenül; (Mozgás.) és igy az eskületétel megtörtént. Ezután felesketett biró lévén s ügyek kerülvén a keze alá, megjelent a kii, tábla büntető tanácsában, és elkezdett referálni németül. Erre ismét az elnök közbeszólott, rögtön és kijelenté, hogy azt meg nem engedheti, miután a kiráiyi táblánál a törvények értelmében németül referálni nem lehet, nem szabad. Ekkor elmaradt a tanácsból; de az ügy fel Ion jelentve — amint természetes — a kormánynak, — és a kormánynak, illetőleg az igazságügyministernek egy rendelete ment a királyi táblához . meghagyván ennek, hogy Batagliarini biró urnák szabad németül referálni mindaddig, mig megtanul magyarul. (Élénk mozgás és zaj. Fölkiáltások: Gyalázat!) ¥//, a tény, és én ezen tényhez csak annyit adok hozzá, hogy a királyi táblánál ezen ügy átalános felháborodást idézett elő, (Élénk fölkiáltások: Méltán]) és lettek volna sokan, akik nem maradtak volna jelen ezen német referádán. ha az a birói függetlenség valóban existálna is; de érzik, hogy nem existál: érzik, hogy secaturáknak volnának kitéve, ha magukat függetleneknek tudnák mutatni : ott maradtak szégyenkedve, pirulva, nemzeti érzelmök fölháborodása közt. (Élénk mozgás, felkiáltások : méltán!) Ezek után bátor vagyok felolvasni az interpellatiót, még csak azt jegyezve meg, hogy én ezen interpellatiót elvbarátaimmal sem közöltem, mert épen csak az előbb tudtam meg, és kötelességemnek tartottam egy perczet sem mulasztani. (Helyeslés.) Interpellatióm igy hangzik : , Kérdés az igazságügyéi úrhoz. Tekintettel az 1868-ki XLIV. törvénycikk következő részeire : „12. §. K. felebbezett perekben, ha azok nem magyar nyelven íolytattattak, vagy nem-magyar okmányokkal vannak ellátva: a felebbviteli bíróság mind a pert, mind az okmányokat — amennyiben szükséges — magyarra fordíttatja azon hiteles fordítók által, akik a fölebbviteli bíróságoknál államköltségen lesznek alkalmazva s a pert . ezen hiteles fordításban v eszi vizsgalat alá. Végzéseit, határozatait és ítéleteit a fölebbviteli bíróság mindig az állam hivatalos nyelvén fogja hozni. Leküldetvén a per az illető első bírósághoz, ez köteles lesz a felebbviteli bíróság végzését, határozatát, vagy ítéletét, minden egyes félnek azon nyelven is kihirdetni, s illetőleg kiadni, amelyen az ezt kívánja, amennyiben az a nyelv a bíróságnak ügykezelési vagy a törvényhatóságnak valamelyik jegyzőkönyvi nyelve volna." ,13. §. Az államkormány által kinevezett minden bíróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar;" ,27. §. A hivatalok betöltésénél jövőre is egyedül a személyes képesség szolgálván irányadóul, valakinek nemzetisége ezután sem tekinthető az országban létező bármely hivatalra vagy méltóságra való emelkedés akadályául; sőt inkább az államkormány gondoskodni fog, hogy az országos birói és közigazgatási hivatalokra s különösen a főispánságokra a különböző nemzetiségekből a szükséges nyelvekben tökéletesen jártas s másként is alkalmas személyek a lehetőségig alkalmaztassanak" ; ,29. §. Ezen törvény rendeletei a külön területtel biró s politikai tekintetben is külön nemzetet képező Horvát - Sziavon- és Dalmátországokra ki nem terjednek; hanem ezekre nézve nyelv tekintetében is azon egyezmény szolgáland szabályul, mely egyrészről a magyar országgyűlés, másrészről a horvát-szlavón országgyűlés között létrejött s melynél fogva azok képviselői a közös magyar-horvát országgyűlésen saját anyanyelvükön is szólhatnak;" tekintettel továbbá az 1868-ik évi XXX. törvényczikk, következő részeire : ,56. §. Horvát-Szlavonországok egész területén, mind a törvényhozás mind a közigazgatás és törvénykezés nyelve a horvát." ,66. §. Az előbbi szakasz értelmében HorvátSzlavón- és Dalmátországok területéhez tartozóknak ismertetnek el : 1) Mindazon terület, mely jelenleg Buccari városával és kerületével együtt Fiume vármegyéhez tartozik, Fiume város és kerület kivételével, a mely város, kikötő és kerület a magyar koronához csatolt külön testület (separatum sacrae regni coronae corpus) képez stb. stb. ; kérem az igazságügyér urat, méltóztassék feleletet adni a következő kérdésekre :
