Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-49
238 49. országos ülés december 9. 1872. telepítésekre kötelezhetni, és semminemű törvény clausula perpetua sanctionis-sal nem bírhatván, nem a törvény szava, hanem csak az elv, mely a törvénjdtozást vezérli, nyújthat biztosítékot, képezi egyedül a magánjog kellő garantiáját. (Helyeslés jobb felől.) Ennélfogva, ugy hiszem, hogy már oportunitási szempontból is tanácsosabb a külsőségek iránt nem intézkedni, mint a központi bizottság szövegezését e tekintetben elfogadni. Hozzájárul még az, mit Madarász József ur véleményem szerint, igen helyesen mondott: akár miképen történjék az intézkedés: történjék ugy, hogy valahára a czélt elérjük, történjék ugy, hogy ezen évek óta függőben levő kérdés elintéztessék, az hosszabb időre ne terjeszkedjék s oly módon, hogy a bizonytalanságnak valahára vége szakadjon. Ugy hiszem pedig, hogy az általam ajánlott expedíens az, mely e kérdést legközelebb viszi megoldatásához. Miután a szoros jog csak annyiban engedi meg a magánjogi viszonyok megszorítását, amennyire a közérdek kivánja, a közérdeknek pedig a községek föntartása és a belsőség megadása által elég van téve : részemről mind jogi, mind opportunitási szempontból ragaszkodom a kormány által beterjesztett javaslathoz. (Helyeslés jobb felől.) T. ház ! Az eseményeknek van egy bizonyos logikájok. Óvakodjunk az első lépéstől azon lejtőségen, melyben a megállapodási pontot előre meghatározni nem lenne többé hatalmunkban. A történet tanúsága: hogy csakis az igazság és a jog föntartása nyújtja azon biztos alapot, melyen mind közjogi, mind magánjogi tekintetben az államok felvirágzása eszközölhető. Ettől eltérve, inkább eltérve, mint az állam kitűnő jogánál fogva tehetnők, azon veszélynek tesszük ki magunkat, hogy más hasonló követelményeknek és aspiratióknak sokkal nehezebben fogjuk útját állhatni; mert a történetnek egyik tanüsága : „ omnia sünt íncerta, cum a jure recessum est." (Élénk helyeslés jobb felől.) Szentimrey Elek: Tisztelt ház! Kétségtelen, hogy e § ezen törvényjavaslatnak legfontosabbika és ennek elintézésétől függ talán sok ezer ember üdve, boldogsága és a hazára nézve is kedvező megoldása ezen még mindig fönálló kérdésnek. Készemről azon meggyőződésben vagyok, hogy ezen §-hoz egy módosítás és a központi bizottság kisebbségi előadója által beterjesztett javaslat elfogadása okvetlenül szükséges, melyet, ha a tisztelt ház el nem fogadna, csak helytelenül és veszélyesen oldaná meg e kérdést. Megvallom, az előttem szóló igazságügyi minister ur által két ízben előadottak után nem nagy reményt táplálok javaslatom elfogadását illetőleg, hanem az engem vissza nem tartóztat attól, hogy el ne mondjam egyéni nézetemet, mely, ugy hiszem, a házban sem áll egyedül. (Halljuk!) A többség előadója nagyon szépen és helyesen, fejtett ki több indokot, melyeket a tisztelt minister ur czáfolva helyesen vonhatta volna a következtetést, a telepitvényeseknek külsőségbeni megadására. Az előtt az átalános vitában felszólalt Debreezen város érdemes képviselője, és szintén igen sokat elmondott, a mi részemről a hosszú indokolást fölöslegessé teszi; s igy nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni, csak pár megjegyzést kívánok tenni azokra, a mik az indokolásból kimaradtak, és a tisztelt igazságügyminister ur által felemiittettek, (Halljuk \) Ha a tisztelt minister ur azon szempontból indul ki, hogy a jogot megtámadni nem lehet, és azt tenni nem akarja: akkor átalában nem értem szükségét a telepitvényesekről szóló törvényjavaslat beterjesztésének. (Helyeslés hal felől.) Mi volt indoka azon javaslat beterjesztésének } a melyet a ház három ízben sürgetett, melyet három minister különféle módozatban adott be? Az, hogy e kérdés fontosságát elismerte, és hogy annak veszélyes fulánkját venni és a kérdést a feleknek közmegelégedésére kívánta megoldani. A mint a tisztelt minister ur kivánja azt megoldani : annak nincsen semmi értelme; mert ha csak a kölcsönös érdek — mely az ott lakó telepitvényes és birtokos közt létezik — tartja fön tovább is a viszonyt: akkor fölösleges a háznak megváltása, mert a földbirtokos saját érdeke ellenére csak nem fogja elkergetni a telepitvényest. Ezen közérdeken kívül van még más szükségesség is, mely bármily magasabb szempontból, de közgazdászati és humanitási szempontból is, tekintetbe veendő, és ez az, hogy a telepitvényes oly helyeken, ahol csak egy közbirtokos lakik, és igy ennek birtokára szorítkozva, annak teljes önkényére hagyatva van, ha háza megváltatott is, legyen némi támasza, melyre támaszkodva mindennapi kenyerét megkereshesse. Nem akarván a tisztelt ház becses figyelmét és türelmét hosszasabban igénybe venni beadandó módositványom indokolására, röviden még csak a következőket jegyzem meg. (Halljuk!) Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a kormány és a ház többségének érdekét szivemen viselem, midőn a javaslatot ekként kiigazítom, és el^ fogadásra ajánlom. Igen sokszor méltóztatnak hangsúlyozni mindenféle agrarialis mozgalmat; méltóztatnak tudni, hogy egyes demagógok, különösen az alvidéken a népbujtogatásokra, és nem tudom miféle néven nevezendő izgatásokra, minden látszólag legkisebb alkalmat is felhasználnak, melyeknek leg* kisebb okát is elhárítani iparkodnunk kell. Méltóztassanak csak azt a visszás helyzetet figyelembe venni, ha én részemről a többség pártr jához tartoznám, mily kellemetlen érzésben találnáiu
