Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-47
47. országos ülés december 6. 1872. 195 liozni, ez a véletlenségnek s annak lesz kifolyása, hogy véletlenül egy szerencsés és tapintatos választás történt, mi által kikerültetik a veszély, mely ezen intézménybe lefektetve van. És hogy e fölfogás csakugyan olyan, mely ily valódi önkormányzattal össze nem egyeztethető, — azt igazolta több tisztelt kormánypárti szónok. Hogy e kifejezést használnom kell, igen-igen sajnálom, — különösen sajnálom már csak azért is, — mert kormánypárti szónoknak nevezni Házmán képviselőtársamat igazán fáj. (Zaj, fölkiáltásók a jobboldalon: Miért?! Miért?!) Tisztelt ház! azt hiszem, az oly ismert fogalom, hogy kit értünk kormánypárti szónokok alatt, hogy erről nekem bővebb magyarázatot adnom nem szükséges. Ebben semmi sértés nincs. Én Házmán képviselő urat, — mint a még törvényileg fen levő főváros főpolgármesterét, épen nem szeretném azok között látni, kiket én kormánypárti szónokoknak tartok; — s kik nélkülözik azon függetlenséget, amelyet én óhajtanék bennük; sajnálom — mondom — hogy épen Házmán képviselő ur tett több oly nyilatkozatot, amelyek azt bizonyítják, hogy ő is igen hajlik a centralisticus felfogáshoz. Beszéde elején azt mondja, sajnálja, hogy nálunk tulajdonképen nincs is önkormányzat; mert nem akarunk annak áldozatot hozni, de különben is csak ott van önkormányzat, ahol arra befolyás nem gyakoroltatik. És mindjárt utána azt mondja, hogy ezen javaslatnak egyetlenegy szakasza sem létezik, mely veszélyeztetné az önkormányzatot. Nem az ellentét felemlitésére hozom ezt föl. de mert igy folytatta körülbelül beszédét. Ő a főispánra nézve azt jegyezte meg, ha a főispán hatalmával visszaélne, ha feladatának meg nem felelne, ha szóval rósz a főispán : van mód azon segíteni; forduljunk a kormányhoz: jelentsük fel a hibát és kérjünk orvoslást. Holott nagyon jól tudja a tisztelt képviselő ur épen azon magas állása folytán, melyet elfoglal, hogy ha a közigazgatásban hívatlan beavatkozás történik és ha valakinek ügyetlen beavatkozása folytán hiba történik, mily nehéz azt helyre ütni magának a képviselő-testületnek legjobb akaratával is, ha megtörténik. — mint már megtörtént és meg fog történni, — hogy a kormánynak közege beavatkozik és a helyes intézkedést akadályozza. A tisztelt képviselő ur azt monda: ő sajnálja, hogy nem pártolhatja a központi bizottság javaslatát; de nem méltóztatik kifejezni saját néze-. tét, mert azt mondja, hogy a központi bizottság javaslatához nem járulhat, de a beterjesztett javaslatok egj'ikéhez sem járul. Igen sajnálom, hogy saját nézetét még sem mondta el. Én azon nézetben vagyok, hogy épen azon egyénekben, akik oly bő tapasztalatokkal birnak, mint a tisztelt képviselő ur, akik hosszabb ideig tartózkodtak ott, hol az önkormányzat a legszebb gyümölcsöket termi, hogy oly egyénekben találnék az önkormányzat legmelegebb védőit, és megvárhatná a főváros, hogy oly egyének támogassák bölcs tanácsaikkal oly javaslattal szemben, melyet maguk sem tartanak jónak. Igen sajnálom, hogy Házmán tisztelt képviselő ur kétségben tart afölött, vajon mi volna óhaja e tekintetben. Különben hasonló hangon szólott Havas tisztelt képviselő ur is. Nem tudom ismételné-e azt, amit mondott. Azt mondta : ,a kormány van első sorban hivatva azon nagyszerű érdekeket előmozdiíani, melyek a fővárosban összpontosítva vannak", és felhozza, hogy ott a társadalmi, vagyoni és erkölcsi érdekek összehalmozódásáról van szó. Már ez valóságos centralisatio. Tagadom, hogy a kormány van hivatva első sorban előmozdítani azon érdekeket, melyek a fővárosban összpontosulnak; azon érdekeket előmozdítani első sorban a főváros közönsége van hivatva (Helyeslés bal felől.) és azon érdekek fölött őrködni van hivatva a kormány. Hanem, hogy az önkormányzatot nem sértené oly elv, mely azt állítja, hogy az önkormányzat terén kifejtendő érdekeket első sorban előmozdítani a kormány van hivatva : afölött nincs kétség. Nem csodálkozom, ha valaki, aki a kormányhoz közel van, vagy a minister, aki uralkodik és a hatalmat gyakorolja, hozzá szokik azon gondolathoz, és azt hiszi, hogy az ő hatalmában van egyedül az ország fejlődésének biztositéka, garantiája. De ezen felfogás, reménylem, a házban nem fog érvényre vergődni; reménylem : hogy nem sokan lesznek, kik azt mondják, hogy egy ily fontos érdekeket összpontositó testület érdekeinek előmozdítására első sorban a kormány van hivatva. Igen! az ország minden polgára, az összes autonóm testületek önmaguk vannak hivatva saját érdekeik előmozdítására. Látszólag kevés a difíérentia, de nagy különbség van a felfogásban. — Az egyik felfogás pártolói az önkormányzat pártolói, a másik felfogásé a centralisatio pártolói, (ügy van\ Bal felöl.) Nem veszem tovább igénybe a tisztelt ház figyelmét, (Halljuk ! bal felől.) nem is szóltam volna, ha a fővárosi közigazgatás lényeges természete fölött nem hallottam volna, — és pedig igen illetékes ajkakról, —• a valósággal és a közigazgatás természetével meg nem egyező szavakat. Félek , hogy ha csak következetességből, a municipalis törvénynek azon sarkelvét, hogy a törvényhatóság élén a főispán áll, a törvény értelmében alkalmazzuk a fővárosra is ; félek mondom, hogy a főváros rendezése nem fog áldásthozó lenni és csak a véletlennek és egyesek tapintatának lesz kö25*
