Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-47
47. országos ülés december 6. 1872. 189 Egyedül arra szorítkozom, hogy Madarász képviselőtársam módositványát, mint a mely a jelen körülmények közt, és Magyarországnak az 1848-iki törvények szerint követett szabad-elvű és a községi •élet fejlesztésére törekvő irányának leginkább megfelel, és mely a főváros anyagi és szellemi fejlődését biztosítja az által, hogy a törvényhatósági közegeknek választását, ha nem is az összes polgárság, de legalább a közgyűlés kezébe teszi le: pártolom. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Mehrehcczky Sándor: A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat 68-ik §-a ellen eddig négy módositvány tétetett. Az utolsó szombati ülésben 3, a mai ülésben Madarász t. képviselőtársam által a 4-ik. Ezen módosítva nyok lényegre és fő elvekre nézve egészen eltérnek a 68-ik §-tól; Molnár György t. képviselőtársam, mint Il-ik osztály előadója, nem akarja a főpolgármestert, megelégszik a polgármesterrel, s azt a közgyűlés által hat évre kívánja választatni. Steiger képviselőtársam elfogadta ugyan a főpolgármestert, de azt a közgyűlés által kijelölt 3 egyén közül az összes választók által kerületenként titkos szavazás utján kívánja választatni, s a megválasztottat ő felsége jóváhagyása alá terjesztetni. Kármán képviselőtársam szintén elfogadja a főpolgármestert, de azt a közgyűlés által kívánja választatni, és a választás után ő felsége jóváhagyása alá felterjesztetni. A két utóbbi javaslat abban megegyezik, hogy az ő felsége által meg nem erősített egyén többé választás alá nem eshetik. Madarász képviselőtársam a polgármester választását még szélesebb alapra fektetné, mint az átalában véve ezen törvény által biztosítva van; mert ő minden 20 éves adófizető által, de csak 3 évre kívánja a polgármestert választatni. Az érvek és indokok, melyekkel a módositványt tevő urak módositványaikat támogatták, részben fontosak, részben egymással ellentétben állanak, részben nem egyeztethetők meg az eddig megalkotott közigazgatási törvényekkel, s az eddig elfogadott közigazgatási kormányrendszerrel, sőt a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat intézkedéseivel sem egyeztethetők össze, ennélfogva meg fogja nekem a tisztelt ház engedni, hogy mielőtt a módositványokhoz .szólnék, egy pár észrevételt tegyek a fölhozott indokokra nézve. (Halljuk!) Molnár György képviselőtársam szombaton tartott beszédében, mely különben az ügy beható tanulmányozásáról tanúskodik, czéhü tűzte ki magának , hogy a főispáni intézményt egyátalában megtámadja, s ha lehet, döntse meg és czélját azzal vélte elérhetni, hogy a törvényhatóságokról szóló törvényből szakaszokat idézvén, a főispáni hatáskört átalában véve perfect és imperfect officiumokra osztva, azt oly minimumra reducálta, hogy a főispáni institutiót, tekintettel az azzal összekötött költségekre egyátalában fölöslegesnek tartja. De a tisztelt képviselő ur — ez nem vád, hanem egyszerű észrevétel gyanánt legyen mondva — agy járt el, mint az ügyes prókátor. Ő a municipalis törvénynek egyes szakaszait kiszakította, a nélkül, hogy azt egész valójában és teljében fölfogta és előadta volna. Ha a tisztelt képviselő ur nem egyedül az 53-ik §. azon pontjaiban fogja keresni a főispáni hatáskört, melyek arról intézkednek, hogy a főispán egy évben egyszer ezt vagy legfölebb egy évben kétszer azt tenni köteles, hanem figyelmére méltatja mindazon szakaszokat, melyek a főispán hatáskörével foglalkoznak, tehát a "22, 38, 41, 42, 54, 55, 58, 68, 69, 72, 79, 80 és 91 szakaszokat, ha továbbá figyelembe veszi az 53. §. azon kitételét, hogy a főispán a kormány képviselője, hogy a főispán az állami közigazgatást és önkormányzatot egész teljében ellenőrizi, és ha a tisztelt képviselő ur nem lesz szíves akként magyarázni a jogokat, hogy azok nem egyúttal kötelességek is ; hanem ha ugy fogja föl, hogy mindaz, amit a municipalis törvény a főispánnak jogaként tart fön, ugyanaz a főispánnak egyszersmind kötelessége is, valahányszor ezt akár az állami közigazgatás, akár az önkormányzat érdekei kívánják, s ha az ezt nem tette, akkor mulasztást követett el: nem lehet tehát azt mondani, hogy a főispánok részére kellő hatáskör biztosítva nincsen. De nem is mondta ezt a tisztelt baloldal, midőn a törvémdiatóságok rendezéséről szóló törvény tárgyaltatott; méltóztassanak fölütni a Naplónak ide vonatkozó lapjait, és látni fogják, hogy akkor ellenkezőleg az mondatott, hogy a főispánok valóságos omnipotentiával vannak fölruházva. (Bal felől: Igaz!) Átalában minden oldalról azt hallani, hogy Magyarországban rósz az administratio; (Bal felől: Igaz, nagyon rósz!) de ebből nem következik az, hogy nem kell közegeket tartani, kik az administratióra fölügyelnek, s nem kell azt mondani, hogy egyedül a ministerek okai a rósz administratiónak, s hogy egyedül azok felelősek azért. Bocsánatot kérek: egészen másképen állanak most a viszonyok, mint állottak az absolut rendszer alatt. Ezalatt, ha az administratio rósz volt: igenis azokat lehet okolni, kik rendeletek által kormányoztak, kikhez mindentől jött jelentés és kik rendeleteinek a legszigorúbb felelősség alatt engedelmeskedni kellett. Most azonban az administratio meg van osztva. Most ott van a kormány közege, a főispán, ott vannak a törvényhatóság által választott közegek, és ha az administratio rósz : azért nem annyira a mini ster, mint inkább maga a municipium és a főispán felelősek. (Bal felől: Derültség.) Egyátalában nem áll tehát az, hogy a főispáni institutió a törvényhatóságoknál fölösleges.
