Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-47

188 47. országos ülés december 6. 1872. elhárittassék, a kormánynál felterjesztést tenni, a mely fölterjesztés a kormány által inéltány oltatván, ezen fölterjesztés következtében nagyobb veszélytől Bécs városát megmentette. Ezt oly polgármester, ki a kormány által neveztetik ki, nem merné és nem tudná tenni. (Egy hang jobbról: Ugyan miért?) Azért, mert mindannyiszor, valahányszor ily kétes perez bekövetkeznék: oly annyira összeütköznék a választott és kinevezett polgármesternek kötelessége, hogy ez esetben nem tehetne egyebet, mint a kormány által meghatározott elvek szerint cselekednék, mi által a város és az önkormányzatnak érdekei szembeötlőleg összeütköznének. De mi czélja lehet t. ház egy főpolgármesteri intézmény behozatalával a kormánynak; e részben kitűnik már magából az előttünk fekvő törvényjavaslat történelméből, hogy mennyire látta, vagy nem látta szükségesnek ezen főispánt a kormány a fővárosban meghonosítani. Már a legelső törvényjavaslat, mely legcorrectebbnek volt mondható, azon föltevés szerint, hogy t. i. a kormány maga a befolyást a kormányzatra minden áron érvényesítse, tervezte a kormány által kinevezett főispánt; míg a múlt országgyűlés végefelé az osztályok előadóiból alakult központi bizottság véleménye ott összpontosult szintén a kormány hozzájárulásával, hogy a bizottság által kijelölendő három egyén közül egyet a korona nevez ki; jelenleg azonban már ettől is eltérve, megfordítva tétetik az indítvány, s ebhez is ragaszkodik a jelenlegi kormány, hogy t. i. a korona által kijelölendő három egyén közül egyet választ a városi képviselő-bizottság. Ezen utóbbi szakasztott mása az előbbinek, a mennyiben a kormány befolyását tágabb vagy szűkebb mértékben biztosítani akarja magának; de egyszersmind a két utóbbi módozatban a felelőséget inkább meg akarja osztani és a kormány vállairól elhárítani egy ily közegre, a mely különben is a törvényhatóság által mindig felelősségre vonható. Ez által azon terhek, melyek különösen veszélyes időkben egyedül a kormányt sújthatnák,] a törvényJJ, hatóságra nehezülnének. Ezen kísérlet ellenkezik azon felelősségi eszmével, mely egy parlamenti kormányzatban a ministeri jfelelősségből kifolyólag az egész kormányzatra nehezedik. Mert van ezen törvényjavaslat szerkezete szerint gondoskodva, legalább azok gondolják, kik ezen törvényjavaslatot érintetlenül és teljesen keresztülvihetőnek hiszik, a 71. és 72. czikkben arról, hogy ha netalán nem teljesíttetnék a rendelet, azon esetben a főpolgármester rendkívüli hatalommal ruháztatik föl, hogy szükség esetében az illető közeget eltávolítsa és mással helyettesítse. Ugyanezen joga megvan a 74. czikk e folya pontja szerint magának a polgármesternek is, a ki szintén a köztörvényhatósági végrehajtásnak egyik főközege és szintén bir azon joggal, hogy eltávolíthatja azokat, a kik valamely rendeletet nem teljesítenek. És miután a 71. czikk megszabja, hogy a főpolgármester ezen hivatása csak igen ritkán fordul elő, rendesen oly esetekben, hogy ha a rendeletek foganatosítása oly akadályokba ütköznék, a melyeknek orvoslása csakis a képviselő-házhoz emelendő panasz utján remélhető: ily körülmények közt gondoskodni oly közegről, a kinek missiója ily hamar megszűnik, sem eszélyes, sem pedig az alkotmányosság és szabadság érdekeivel össze nem egyeztethető. Ha abból indul ki a kormány, hogy lehetőleg független jellemű férfiú állíttassák a fővárosi főpolgármesteri állásra: ez szintén nagyon téves fogalom. Miként lehessen független férfiút reméiryleni a főváros élére, ha az nem a közgyűlés, hanem a kormány alatt áll; hogyan lehet elvárni attól, a kit nem a közgyűlés választ, nem a város, hanem a kormány fizet, hogy őrködni fog azon érdekek fölött, melyek ugy az államra, mint a községre nézve egyaránt fontosak. És állítani igen, és különféle sophismákkal támogatni lehet, de a gyakorlat az ellenkezőt bizonyítja, daczára annak, hogy a kormány képviselője az ellenkezőt akarta bebizonyítani. A miket felhozott legkevésbbé sem bizonyítanak a főispáni intézménynek a fővárosbani czélszerüsége mellett, sőt ellenkezőleg az eddigi tapasztalatok épen ellene bizonyítanak, különösen azon vidéki városokban, ahol 5, 6 sőt több kisebb város egyesittetik egy főispán alatt, kik azon városoknak sem ügyeit, sem személyeit, sem érdekeit nem ismerik és azokat nem is törekednek tanulmányozni; hanem törekednek igenis politikai hivatásukat betölteni, a mit mindjárt első működésükkor fényesen bebizonyítottak, értem a lefolyt képviselőválasztási mozgalmakat. Szabad legyen e tekintetben csak Marosvásárhely példájára hivatkoznom, hol a főispán csakis a követválasztás érdekében működött, és hogy a város érdekeit mennyire tanulmányozta, azt ugy hiszem, a belügyminister ur legjobban tudja. Nem akarom a marosvásárhelyi főispánnak a választási mozgalom alatti szereplésével a t. ház türelmét fárasztani, csak arra akartam utalni, hogy nem egy, de több olyan főispán van, a ki nem érzi magát hivatva a kormányzatára bizott városok érdekeit tanulmányozni és azok érdekében megtenni mindazt, a mit tőlök a törvény vár. Ugy látszik, hogy a jelen törvényjavaslat által behozatni szándékolt főispáni intézmény szintén a centralisatio, a gyámkodás utáni törekvés eredménye, mely minden áron oly lazává akarja tenni az önkormányzatot, hogy azt lehet minden egyébnek nevezni, csak községi önkormányzatnak nem. Mindezeket a tapasztalat jobban kimutatta, minthogy szükséges volna az előttem szólott képviselő állításait bővebben megczáfolnom.