Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-44
174 M. országos ülés november 30. 1872. fölfedezni, az is a dolog természetéből folyik; mert ha valaki nem bir bizonyos dologról tudomással, azt mondják neki, tessék megnézni. Ő megnézi a tárgyat, és szépen ismét bepakolja. Azért a mi ott történik és a minek ott jelentősége van, az a municipális tisztviselőnek, az alispánnak műve. Ugyanazt itt Pest városában a polgármester fogná teljesíteni, s a főispán csak figura lenne épen ugy, mint a kártyánál, hol nincsen szó, hogy ez az egyik szin nagyobb, a másik kisebb, de mégis a szabály ugy hozta magával, hogy például a veres valamivel több. Itt is a főispán csak valamivel lenne több. A másik, kérem aláson az, hogy legalább egyszer személyesen megvizsgálja a hatósági tisztviselők hivatalos eljárását. Bocsánatot kérek, ez ismét oly kis teendő, hogy a 8. §-ban a K betű alatt az alkapitányok teendői sokkal szabatosabban vannak elöirva, és itt nem is az mondatik, hogy esztendőnként egyszer, hanem sokszor, s ez a közigazgatás vezetésének természetében is fekszik. Ha tehát ezeket végig nézzük és áttekintjük, mik a főispán teendői: oda kell jutnunk, hogy tulajdonképen a főispán oly teendőt, mely a közigazgatást vezető hivatalnok teendője lenne, nem teljesít és egyúttal a mi annak a teendője, olyan nem létezik. Ezenkívül specificárva vannak azon főispáni teendők, csakhogy megbocsát nekem a tisztelt belügyminister ur, én nagyon tudom reducálni mindezeket, azon meleg napok teendőire tudom reducálni, azon teendőikre, mikor kizárólag és legkizárólagosabban saját kezeikhez czüuzett leveleket kapnak, értem a képviselőválasztások idejét. (Igasl Igazi hal) felöl) Akkor van munka és én nem tartózkodom hivatkozni arra, hogy emlékszem a legközelebbi választások alkalmára, midőn a kormánypárti lapok néven szólították a főispánokat; hogy ez az x—y semmit nem tesz. Én abban az időben vártam, tisztelt ház, hogy Magyarországnak 80—100 főispánja közül találkozik legalább egy olyan, ki a polgári erélynek érzelmével bir és azt mondja annak a journalistának szemébe, hogy én nem a kormánynak hivatalnoka vagyok, hanem Magyarország hivatalnoka és nem fogom magam eszközül felhasználtatni. Én, mondom, megvártam volna ezt Magyarország főispánjainak legalább néhányától, de sajnálattal constatálhatom, hogy ilyen egy sem akadt, sőt mind meghúzta magát és a ki meg volt szólítva nevén, az felelt, nehogy valami okot adjon az elégületlenségre ide fön Pesten. Azért, tisztelt ház, én a magam részéről a főispánokat csak két categoriába tudom osztani. Főispánok vannak ugy mint a törvényhatóságok is, u. m. kormánypártiak és ellenzékiek, e szerint a főispánok is kétfélék, az egyik nemcsak azért, mert nincs kötelességé tenni valamit, hanem sok esetben azért, mert igen gyarlóan végezné el teendőjét, mondom, az egyik, a ki nem dolgozik, a ki helyett dolgozik a városi, illetőleg municipalis kar; a másik categoriája a főispánoknak az, melyek az ellenzéki megyékben vannak, melyeknek hivatásuk a meleg napokban dolgozni, máskor azután nem törődni ismét; majd elvégzik helyettem a municipalis tisztviselők. Én azt tartom, hogy Magyarország, hogy ha nem vesszük is anyagi oldalát a kérdésnek, de kell venni annak szellemi oldalát, hogy ezen XLII. t. cz.ben mindjárt kimondatik, hogy gyakorolja az ellenőrizetet a törvényhatóságokban, hogy ha ezt kimondjuk, legyünk ahhoz állandóan hivek. A tisztelt belügyminister ur még sokkal inkább hatása alatt volt azon fogalom-körnek, mely főispán nélkül törvényhatóságot nem tudott képzelni és mely kegyelettel őrzi azon intézményt, és azért én legkevésbé sem rovom hibául, hogy a XLII. t. cz.-ben behozta és el nem törölte azon czifraságot a törvényhatóságokban, hanem most, midőn már nem a törvényhatóságokról, és midőn már egy évi—illetőleg,mint a tisztelt belügyminister ur monda — másfél évi tapasztalata vau az uj törvényhatóságokban a törvény életbeléptetése után, most már azt tartom, hogy tisztább nézetekkel bírhatna és mindazokat, a melyek csak sallangok és a jó közigazgatást csak nehezítik, elhagyhatta volna annyival inkább, mert erősen nyilatkozott Pest városának közérzülete az iránt, hogy nincs semmi szükség arra, sőt többet mondott, hogy az az önkormányzat és Pest városának sérelmére történik, hogy ha az államhatalom ily erős beavatkozást akar gyakorolni. Itt méltóztatott, a tisztelt igazságügyminister ur fejét csóválni arra nézve, midőn azt mondtam, hogy az fölösleges az egész államban. Én a magam részéről csak annyit mondok, hogy egy hivatalnok, a ki csak akkor van ott, mikor akar, és a ki akkor dolgozik, mikor akar, hogy ha nem fölösleges, nem tudom, minek nevezzem. Méltóztassanak megnézni, ma Magyarországnak egy részében cholera uralkodik, a tisztelt belügyminister ur elindította az ukázt a szélrózsa minden irányában, hogy a főispánok, mint az államhatalom képviselői, ott legyenek és az intézkedések élére álljanak, azoknak keresztülvitelét ellenőrizzék; és íme, méltóztassanak meggyőződni, hogy van főispán, aki nagyon messze van a hatásköre központjától, sőt a törvényhatóságnak egész területétől is. {Felkiáltások jobb felöl: Mert nincsen ott a cholera!) Ilyen körülmények között nagyon természetes, hogy én nem szavazhatok arra, hogy a főispáni intézménynek ezen fölösleges sallangjában a fővárost is részesitsük. A mi a beterjesztett módositványokat illeti, a Stciger képviselő ur módositványának első felét én
