Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-44

44. országos ülés november 30. 1872. 175 nagyon szívesen elfogadom, hanem már a második felét illetőleg, hogy ő felsége megerősítése alá kívánja bocsátania megválasztott főpolgármestert, azt hiszem elég, midőn azzal indokolom, hogy nem értek vele egyet, hogy hivatkozom az én monarchieus érzelmeimre. Én azt tartom, hogy apró kérdésekbe ő felségét belevonni nem correet; sőt többet mondok, nemmonarehicus eljárás. A ministerek, a kormányhatalom egyénei, azok az idő és a körülmények szerint szoktak változni. Azok, ha összeütközésbe jönnek a törvényhatósággal, ez csak az idő kérdése, melyet pár hét megorvosol; de hogy Pest város közönsége és ő fölsége legmagasabb személye közt jöjjön létre ösz~ szeütközés: nem tartom kívánatosnak, hogy annak csak lehetősége is provocáltassék. Ez miért nem fogadhatom el azt, hogy ő fölsége megerősítése e végett kikéressék. A másik, a mit Kondorossy t. képviselő ur mondott, az. hogy az egyenlőség kívánja, hogy az egyik törvényhatóság lemondjon azon előnyökről, melyek a többi törvényhatóságoknak sincsenek meg. Erre én azt mondom, hogy a következetességet tisztelem ugyan, de csak azon következetességet, mely a helyes irányt követi, és mivel itt a fővárosban az államhatalom beavatkozásának szükségessége bebizonyítva nincs, nem tartom elkerülhetlennek, hogy Pest városában is szükségtelen akadályokkal nehezíttessék az önkormányzat. Járulok a különvéleményhez. (Helyeslés bal felől) Házmán Ferencz s Részemről a szöveget, ugy mint van, nem tartom a legjobbnak. De nem azért álltam fel, hogy ezt kijelentsem, hanem azért, mert oly theoriák nyilváníttattak itt, melyeket nem tartok alaposaknak. Majdnem minden szónok részéről hallottam említeni, hogy mindenek fölött az önkormányzatot kell szem előtt tartani. Kérdem a tiszelí házat, hogy eddigelé hol volt az önkormányzat. Önkormányzat csak oly ügyekben létezhetik, melyekhez senki másnak hozzászólása nincs. Önök mindig provocálnak Angliára, Amerikára stb. Méltóztass anak megnézni az ottani önkormányzati testületeket és látni fogják, hogy azok nem közegei az államnak. A szőnyegen levő törvényjavaslat elfogadott részében az van mondva, hogy gyakorolni fogja a törvény korlátai közt az önkormányzatot és másodszor az állami közigazgatás közvetítését. Ez tehát oly világos, hogy részemről czáfolatot nem igényel. De ha még szükséges volna valami, figyelmeztetem a tisztelt házat azon közömbösségre, mely az önkormányzati hatóságokban mutatkozik, hol anynyira megy a dolog, hogy — nem tudom való-e a mit hallottam, az illető bizottsági tagok arról tanakodnak, hogy a házi vagy más pénztárból diurmtm fizettessék azon polgári kötelesség teljesítéséért, melyre választattak. (Ellenmondás halról. Felkiáltások: Ki az?) Ennek alapja igen természetes, itt rejlik magában a fővárosban, mert mint tudtomra esett, az iskolatanácsok és nem tudom, mi mindennemű más tanácsok, abban törik fejőket, hogy szintén diumumot, vagy amint most szép stylussal nevezik, praesensmarkot kapjanak minden ülésre, a melyre megjelennek; mert azt mondják, hogy a főváros közmunkatanácsa tagjai is nyernek ilyent, már pedig mi is szintén az ország érdekében működünk. Ily áldozatképesség mellett, t. ház! mi önkormányzattal nem bírhatunk. Az önkormányzat egyébiránt azt hiszem, azáltal mi a törvényben foglaltatik, egyátalában nem fog kárt szenvedni. Mert én részemről nem találtam egy szakaszt sem, mely az önkormányzatot inkább korlátozná, mint azt az eszélyesség megkívánja. Egy jogi testület, egy város, vagy bármely község intézkedésében nem mehet annyira, hogy a jövő generatiókat is lekötelezze oly tartozások fizetésére, vagy oly szolgalmak teljesítésére, melyekre a kötelezettségnek kellő jogalapja nincs, és csak annyiban látok korlátozást a törvényben, hogy hasonló esetek ne történjenek; mert arra az mondatik : hogy az eladások, kölcsönfelvételek esetében és a többi, szükséges a kormányhatalom beleegyezése, mert a kormány, az államhatalom maradandó, a generatiók változnak, a kölcsönök megköthetők in indefinitum, a fizetés a jövő generatiókat is terheli. Ennyiben tehát szükséges a korlátokig; más korlátolást nem látok a törvényjavaslatban. Az mondatik más részről, hogy látszik a főispánok mire valók, annyira megy, hogy este azt mondja, elmegyek a vasúton, hogy a közgyűlésen megjelenhessek. Ez nem argumentum. Tessék az ilyen főispánt följelenteni, és én nem kétkedem, hogy a minister az olyant, ki annyira visszaél hatalmával, ki kötelességét nem teljesiti, s annyira hanyag, nem hagyja helyén. Az mondatik, hogy a fővárosban nem szükséges, hogy a kormányhatalom a főpolgármestert akár nevezze, akár proponálja, akár a proponáltak közül válassza. Előre bocsátottam, hogy nem az én véleményem, a mi a szerkezetben van. De most nem arról szólok, hanem arról, hogy minden község s igy a fővárosi község sokkal nagyobb mérvben, mint más község, fel van hatalmazva s kötelezve az állam kötelességeit teljesíteni és az állam ügyeit közvetíteni, s igy igen természetes, hogy az államnak szükségkép befolyást kell biztosítani, mert különben az ő ügyei elintézetlenül maradhatnának, vagy oly módon intéztetnének el, mint az állam érdeke nem kívánja. Az mondatik erre. hogy a beíügyminister itt helyben van. Azt gondolom, hogy ez inkább elkerülése a kérdésnek, mint annak meg-