Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-44
44. országos ülés november 30. 1872. 173 Hogy a helyhatósági önkormányzat a fönálló állami felelős kormányrendszer mellett gyakorlati értékkel bírjon, arra csak egy mód áll rendelkezésre, amely abból áll, hogy a hatalom a két jogosult tényező közt az állam és a főtörvényhatóság közt oly módon álljon, hogy ezen megosztott hatalmat mindkét rész csak annyiban gyakorolhassa, amennyiben az előforduló ügyek elintézése iránt a rábízott mértékig a felelősség is háramlani fog. De azt fogják talán kérdezni, hol kezdődik, az a felelősség, s hol végződik annak határa ? Ezt, tisztelt ház r szabatosan meghatározni in theoria nem lehet. De van egy eszmém, tisztelt ház, s ez az, hogy a törvényhozás oldja meg azt esetről esetre szabatos törvényekben körvonalozva. Ily módon gondolom én, hogy ami a központi bizottság javaslatában czéloztatott: az a törvényhatóság organismusa működésében oly egyensúlyt fog képezni, mely által egyrészről az illetéktelen államhatalom túlkapásai ellen a szervezendő municipium megóvatik, de másrészről a pillanatnyi felhevülés perczében netalán elhamarkodás folytán a municipális érdekek, sőt magának az államnak is összesége biztosítva lesz. Hogy pedig ez mind megtörténhessék, ez, nézetem szerint, csak azáltal eszközölhető, hogy ha elfogadjuk azon módozatot, mely a központi bizottság által javasoltatik; mert abban ugy meg van a hatalom osztva, amire kiüönös súly fektettetett, hogy tulkapásokról az állam részéről szó sem lehet, mivel a municipium egy emberének odaállitása által nem válhatik az oly veszélyessé, hogy attól bárkinek is félni lehetne. Hallottam, tisztelt ház, azt is felhozni, hogy ezen mód nem liberális. (Egy hang szélső baloldalról: Bizony nem as!) Tisztelt ház! Mi liberális, és mi nem liberális, az relatív fogalom; de egyet határozottan állítunk, s ez az, hogy ezen módozat igazságos. Már pedig a központi bizottság javaslatát épen azért elfogadom, mert igazságos, azt tartva: nihil est liberale, quod non est justum. (Helyeslés jobb felől.) Oláh Gyula í Tisztelt ház! (Felkiáltások: Eláll!) Hogy ha méltóztatnak kívánni, én elállók a szótól. (Halljuk!) Én nem félek attól, hogy ha majd elvégeztem azt, amit mondani akarok, hogy valaki kétségben lesz afölött, hogy melyikre adom szavazatomat a beadott sok módosítások közül. Előre is kijelentem, hogy a második osztály által beadott külön-véle menyhez fogok szavazatommal járulni. Ezen szavazatomat pedig, midőn indokolni akarom, engedje meg a tisztelt belügyminister ur, — örülök, hogy épen ezen az oldalon (Szóló a baloldal egyik padjára mutat, amelyben a belügyminister helyet foglalt.) lehetek szerencsés őt tisztelni, — {Derültség.) hogy én ne használjam a központi bizottság által javasolt s magyarázott elnevezést ; hogy főpolgármester, hanem hogy megnevezzem a gyermeket a maga nevén, ami valóban akar is lenni: főispán. Én, mióta pesti ember vagyok, egy szikrát sem érzem magamat azáltal megtisztelve, hogy Pest városát oly kiskorú valaminek tartják, kinek, miután nem tetszik neki a főispánnak elnevezett keserűség, be adják neki a főpolgármester nevezetet. Méltóztassék tekintetbe- venni kivül a recensust ez iránt, hol azt mondják, hogy mi nem vagyunk arra érdemesek, hogy a tisztelt belügyminister ur bennünket annyira kiskorúaknak tartson. Ezeket előre bocsátva, kívánok én is a főispánokra nézve némelyeket elmondani, feltéve azt a kérdést, hogy mi az a főispán ? Most eszembe jut nekem, tisztelt ház, egy székely kocsis, ki nekem egyszer azt monda, hogy beszélt a dulóval. Én ekkor még nem tudtam, mi az a dúló. Kérdést intézvén a kocsishoz, hogy mi az a dúló, ő nekem feleletül adta, hogy egy ur, ki másnak parancsol. A székely kópé ezt igen jól fejtette meg; mert az csakugyan ugy van. Hogy ha ezen különben igen fölületes definitioval megérnők, itt is azt mondanók a főpolgármesterre, hogy az egy ur, ki másnak parancsol. De ez itt kissé messzebb megy, mert itt szentesitett törvényekről van szó s szentesítendő törvényt kívánunk alkotni arra nézve, hogy a főispán hatáskörét még szélesebbre szabjuk. Én tehát nem megyek vissza a székely ember definitiójára, hanem fölveszem a főispán hatáskörének pontozatait, s azt mondom, hogy 1871-ik évi XLII. t. ez. 53-ik §. azon kezdődik, hogy a főispán a végrehajtó hatalom képviselője. Bátor vagyok erre nézve megjegyezni azt, hogy én legalább azt tartom, hogy egy közigazgatási szervezetben a végrehajtó hatalmat nem maga a kormánytestület, hanem azon közigazgatásnak egész hálózata képezi, és e szerint az én véleményem szerint a végrehajtó hatalom az igaz, hogy kezdődik a premier-ministernél, ele végződik a községi bírónál, és hogy a ministert képviselje a főbiró vagy megfordítva, azt nem tudnám hamarjában megmondani; hanem a gyakorlat véletlenül megtanított reá, hogy igenis képviseli a kormányt, és igy ezen két szót igy kell értelmezni, hogy a kormányhatalmat képviseli. Ezen államképviselő tehát tart először scontralis üléseket évenként. Meg is van nevezve, hogy kikből áll ezen scontralis szék. De már méltóztassanak a gyakorlatot tekinteni. Én magam is tudok oly főispánt, a ki azt mondja: hétfőn megyek az esteli vonattal, mert kedden közgyűlést tartok és szerdán aztán ismét visszajövök. Ily főispánok tártának is scontralis székei, de hogy minél kevesebbet értenek a dologhoz, annyi igaz, és hogy ha hiba van abból, minél kevesebbet tudna
