Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-44

166 44. országos ülés november 30. 1872. gyakorolhat, azonkívül az összeköttetés sokkal nehezebb, bonyolultabb lett volna. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy legyen az államkormánynak a törvényhatósággal szemben közege; gondoskodni kellett arról, hogy ezen közeg miként alkalmaztassák. Erre nézve két mód van: vagy föntartani az egyéb törvényhatóságokban is életbe léptetett módot, hogy feltétlen kinevezés utján állíttassák fel ezen közeg; vagy pedig azon módozat, mely a központi bizottság ezen javaslatában foglaltatik; és minthogy a központi bizottság ugy látja, hogy ezen módozat által teljesen biztosítva van a kormány befolyása az által, hogy 3 egyént ajánl; 3 oly egyént mindenesetre fog találni, kiknek mindegyikében bizhatik a kormány. Másrészt főn van tartva a törvényhatóságnak azon joga, hogy ha netalán ezen egyének egyik vagy másika ellen kifogása volna : azt válasz,sza, ki iránt leginkább viseltetik bizalommal a törvényhatóság. Ez, tisztelt ház, mindenesetre a bizalom egy bizonyos jele, melyet a törvényhozás a főváros irányában tanúsít, hogy e tekintetben eltér azon intézkedéstől, mely a köztörvényhatóságok rendezésénél alkalmaztatott. De a központi bizottság azon véleményben volt, hogy oly szoros összefüggésben vannak a íováros érdekei a kormány érdekeivel, hogy ezek tekintetében is e téren összeütközések nem fognak előfordulni. Azért tehát ezen intézkedésnél a többi törvényhatóságban divó intézkedéstől való eltérést a központi bizottság a főváros számára felállitandónak vélte. Ezen indokok alapján bátor yaí>yok felkérni a tisztelt házat, hogy azon módozatot méltóztassék elfogadni, melyet a központi bizottság ajánl. {Helyeslés jobl> felől.) Molnár György a különvélemény előadója: T. ház! Azok, miket a tisztelt központi bizottság előadója elmondott, nem győztek meg engem arról, hogy e különvéleménytől eltérjek, sőt nagyobb indokot találok előadásában, hogy a különvéleményt a tisztelt ház figyelmébe ajánlani bátorkodjam. Ha jól fogtam fel szavait, azt mondta, hogy minden lehetséges módok közül, mely a törvényhozás előtt állottak a fővárosi főispán, vagy a mint ő nevezi a főpolgármesteri hivatal betöltésére nézve: az találtatott legczélszerübbnek, mely a központi bizottság módozatában foglaltatik; különösen azt emelte ki, ha azon módja fogadtatnék el, miszerint a főváros közgyűlése válaszszon meg valakit, és azt a kormány erősítse meg: akkor meglehet, hogy ez a főváros és a kormány közt összeütközésre adhatna alkalmat. Továbbá — ugy tetszik, — azt mondotta, hogy ha a. kormány nevezné ki a főpolgármestert, akkor olyat találnak kinevezni, ki a fővárosok közgyűlésének bizalmával nem találkozik, — tehát nehogy az első esetben összeütközés történjék, a másodikban pedig bizalom hiánya forduljon: elő azért kellett a polgármesteri hivatal betöltésénél ezt a módot felállítani Ha az első esetben ezen összeütközés megtörténik, meg lesz az a második esetben is; mert akár egyet nevez ki a kormány, akár hármat jelöl ki: mihelyt ez a három olyan, hogy a közgyűlés bizalmával nem találkozik, eo ipso ott van az összeütközés. Egyébiránt, a mi engem különösen indít arra, hogy a polgármesteri hivatal betöltésének ezen módját el ne fogadjam, az a következőkben foglaltatik. Talán egy kis tapasztalást szerezhetett már az ország arra nézve, hogy az a főispáni rendszer, a melynek — egy kis módosulással, ujabb kiadása kíván lenni a Buda-Pest fővárosi főpolgármesteri hivatal •— mennyi hasznot csinált az országnak. Ha a köztörvényhatóságokra nézve meghozott törvényekből ide vonatkozó szakaszok át nem vétettek volna ezen törvénybe: akkor nem szólanék róla; de mivel ugyanazon atributumai lesznek a buda-pesti főpolgármesternek, melyek vannak a megyei s a többi szabad királyi városok főispánjainak : e tekintetből kénytelen vagyok a dolgot egy kissé elemezni. Mi volna feladata a főispáni intézménynek ? Az, hogy a végrehajtó hatalmat képviselje és mint ilyen ugy az önkormányzatot, mint az állami közigazgatást ellenőrizze. Ha összehasonlítom azon §-okat

f melyek erről szólanak, kénytelen vagyok azon következtetésre jutni, hogy a főispán, mint ilyen, neveztetik lucus a non lucendo. Méltóztassék, tisztelt ház, tekintetbe venni, hogy, melyek perfect kötelességei a főispánoknak, és melyek lesznek perfect kötelességei a buda-pesti főpolgármesternek s melyek nem perfect kötelességei, íme a főpolgármester tartozik: 1. az administratio érdekében tisztujitást tartani; 2. tartozik legalább egyszer scontralis széket tartani; 3. tartozik legalább egyszer évenként a tisztviselők hivatalos eljárását megvizsgálni. Ezen a főispánokra bizott perfectum officiumok elegendők-e arra, hogy ők a végrehajtó hatalmat az administrátio terén méltán képviseljék? Minden egyéb kötelességeket a főispánok — tehát a pesti főpolgármester is — saját szabad tetszésök szerint teljesítenek. így például a közgyűlésen megjelenhetnek, ha nekik tetszik; a hanyag vagy vétkes tisztviselők ellen a vizsgálatot elrendelhetik, s őket hivatalukból a vizsgálat tartama alatt felfüggeszthetik, ha nekik tetszik. De ez nem perfectum officium ugy, hogy ha az ember figyelembe veszi ezeket: azt látja, hogy itten a tulajdonképeni czél nem az, a mi akart lenni, hanem valami más. S nem szükséges hosszasan indokolnom, hogy azon czél nem lehet más, minthogy nem az állam végrehajtó hatalma, hanem az állam végrehajtó hatalmának időleges kezelői képviseltessenek általok, ami, hogy nem lehet helyes