Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-42
130 42. országos ülés november 28. 1872. irányban a szellemi és aimyagi haladás terén kivánt előmenetelét. A minister ur indokolásaiból és imént ismételt beszédéből kitűnt, hogy következetesség szempontjából ragaszkodni kell a kormánynak, és ha egyedül maradna is, mereven ragaszkodik azon elvéhez, hogy ezen intézmény a fővárosokban is keresztül vitessék. Hogy mennyire nem ragaszkodik ezen törvényjavaslathoz a minister ur, szabad legyen csak arra figyelmeztetnem, hogy a világért sem mutatta ki kezdettől fogva, midőn a legelső törvényjavaslatot beterjesztette, azon álhatatosságot, mint melylyel ma ez intézmény iránt viseltetni látszik. Jól tudja, hogy mi mindenféle phasison, núndeníele rostán ment keresztül, ezt mutatja jelenleg a központi bizottság szövegezése, mely a képviselőház előtt fekszik és melyhez szintén ragaszkodik; sőt tovább menve, hogy mennyire csapodár volt a belügyminister ur, szabad legyen hivatkozni a 7-ik osztályban tett nyilatkozatára, hol Schvarcz Gyula által egy különvélemény terjesztetvén elő. a minister ur arra szavazott; de hogy miként tudott az oly szerkezetre szavazni, azt méltóztassék a háznak bölcseségével megítélni. Sokat mondhatnék az osztály-gyűlöletről, mely ez intézmény által keltetni fog, sokat mondhatnék azon ellenszenvről, mely a polgárok egyik másik részénél mutatkozni fog, valamint elsorolhatnám a súrlódást, melyet előidézend, de ezeket már többen kifejtették, s részemről csak azt jelentem ki: hogy az összes választók által közvetlen szabadon választassák minden virilis intézmény nélkül Buda-Pest főváros képviselő testülete; pártolom Radocza módositványát. (Bal felől helyeslés.) Schvarcz Gyula: Szabadjon, mélyen tisztelt képviselőház! mindenekelőtt néhány megjegyzést tennem azon ellenvetésekre, melyeket a vita folytán a tisztelt barátom Podmaniczky Frigyes által benyújtott javaslatra némelyek fölhoztak. Nem terjeszkedem ki tüzetesen azon fölszólalásra, melyben Podmaniczky Frigyes képviselőtársamat egészen érdem, talán ok nélkül és e czimen ma engemet is Hoffmann Pál az imént részesített, azt hiszem uraim, az ily modor, a melylyel bennünket megtámadott egy parlamentben, saját maga-magát itéli el, (Helyeslés a jobboldalon.) és én részemről, uraim, őszintén örülnék, hogy ha azon csendes, nyugalmas, méltóságteljes vitatkozási modor a jövőre semmi csorbát nem szenvedne, mely modort itt pár nap óta meghonosodni láttam. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én tehát, uraim, nem fogok azon térre lépni Hoíhnann képviselő úrral, hogy ily modorban feleseljek. (Helyeslés jobb felől.) Horn Ede, képviselő ur, nagyon röviden végezett Podmaniczky Frigyes módositványával; előhozta az európai reactiót és aztán a chinai reactiót. Azt hiszem, uraim, hogy Horn Ede képviselő ur, nagyon csalódott, mert először is maga ezen plutokrata intézmény, melyet megtámadott és melyet én sem helyeslek, az nem az európai reactio szüleménye; hanem, mint tisztelt képviselő társaim nagyon jól tudják: az a franczia forradalom teremtménye. Emlékezni fog tisztelt képviselőtársam, hogy az összes franczia alkotmányozási kísérletekben előfordul a legtöbb adótfizetők kategóriája, kivéve azon oklokrata alkotmányt, melyet az 1793-iki utczai hősök Méo kocsmájában egy délután összecsináltak, ezen oklokrata alkotmányon kivül valamennyi franczia alkotmányok részben a legnagyobb adófizetők kategóriájára alapítják municipalis, departementalis szervezetöket. így az alkotmány a girondisták idejében, igy az alkotmány, a directorium, a consulatus, a császárság, igy a bourbonok és a restauratio idejében is. E tekintetben tehát Horn képviselő ur tévedett, midőn ő ezt európai reactionak nevezi. A franczia forradalomnak ezen sziüeménye nem helyes, azonban most európaszerte azt látjuk, hogy daczára az 1849—50-ben beállott államhatalmi megerősbüléseknek. mindenesetre más irány kezd e tekintetben az alkotmányok revisiójánál lábra kapai, és hogyha valami megszorítást láttunk tetetni itt is, ott is a tömeg szavazati jogán : akkor ezt nem a plutokratia, hanem a közművelődés érdekében szokták tenni, — ha nem is tisztán, de coordinálva ennek érdekében is. Ami a chinai tréfát illeti, erre nézve azt válaszolom, hogy egy nagy és a tisztelt képviselő ur által is valószínűleg tisztelt franczia író Vicomte Tocqueville azt a tréfát tette, hogy a műveltségi szakképesitvényeket 25 évvel ezelőtt azzal utasította el magától munkájában, és azért ítélte el, mert, a mint mondja Chinában is ez a szokás, és midőn arról volt szó, hogy Francziaországban is behozassanak a szakképesitvényi államvizsgák, hogy Francziaországban a municipiumok orgánumainál szakképesitvények kívántassanak: akkor Tocqueville, különben a demokratiának nagy barátja, Anglia példájára hivatkozott, és azt monda: ime Angliában soha sem volt meg a szakképesitvény, és ime Anglia önkormányzata anélkül is mennyire virágzik! De utóiérte őt is a nemesis, mert alig egy évtizeddel utóbb azt látjuk, hogy Angliában a Selfgovernement e classicus földjén behozattak a szakképesitvények, és a mi előbb csak az indiai szolgálatra nézve volt behozva, behozatott az anyaországban az összes civilservice-re, sőt részben behozattak a localis önkormányzatba is, legalább némely ujabb board-rendszerbe. Steiger Gyula képviselőtársam, Podmaniczky Frigyes tisztelt barátom módositványát illetőleg hasonló nyilatkozatot tett, melyet észrevétel nélkül nem hagyhatok. Azon módositványban ugyanis egyszerűen az foglaltatik, hogy a bizottságnak egy része
