Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-42
128 42. országos ülés november 28. *S72. különben a t. ház bölcseségére bizom (Helyeslés jobb felől.) Még csak néhány megjegyzést vagyok kénytelen tenni. Azt mondotta t. képviselő ur, hogy nem volt helyes hivatkoznom a virilis intézmény eddigi tapasztalatára és hogy indokolásommal, nem feleltem meg várakozásának. Amennyiben én a t. képviselő ur várakozásának meg nem feleltem, az lehet rám nézve nagy szerencsétlenség; (Derültség.) de én mégis azt hiszem, hogy habár a ministernek sokat kell is eltűrni e házban; de azt, hogy midőn oly intézménynek, mely mellett harczol, megszavazásáról vagy elejtéséről van szó : hallgasson és érveit, melyeket a tapasztalatra alapit, elő ne adj a i az, bocsánatot kérek, mégis nagyon indokolatlan várakozás a tisztelt képviselő úrtól. (Élénk helyeslés jobb felől.) Azt mondta a t. képviselő ur, hogy én egy lélekzet alatt azt mondtam, miszerint ezen institutió nagyon üdvös és hogy mégis csak a jövő fogja bebizonyitani, vajon életképes-e ezen intézmény avagy nem. Én azonban ezt tagadom; én azt nem mondtam. Hivatkozom e tekintetben tegnap mondott beszédemre. Én abban azt mondtam, hogy azt, ha vajon jó-e, vagy nem ezen intézmény: a jövő fogja megmutatni, és a felett most ítéletet hozni, korai, időelőtti volna; de hogy az eddigi tények, lelkiismeretes megfigyelése után szabad annyit constatálni, hogy azon pártgyülöletnek, azon kasztgyülöletnek, melynek épen a nagy actio folytán a végrehajtás első perczében kellé vak kifejlődnie: eddig semmi nyomát nem láttuk. {Igaz! jobb felől.) Helytelen volt tehát a t. képviselő ur felfogása, és bátran állítom, hogy szavaimat szándékosan magyarázta félre. (TJgy van! jobbfelől.) Végre azt mondta a t. képviselő ur, miszerint ő tiltakozik az ellen, hogy én a jobboldal elvének canonizálom a virilis intézményt. Bocsánatot kérek, én a jobboldalon ülök ; a jobboldal fogadta el ezen institutiót és habár voltak is egyes tagjai, kik nem vallották magokénak; még sem lehet mondani, hogy nem a jobboldalé, s miután ezen országban csak két párt van, a jobb- és baloldal: a t. képviselő ur szerint a baloldal fogadta volna azt el, (Derültség.) amit pedig mondani senki sem fog és igy a t.. képviselő ur is elfogja ismerni, hogy a jobboldal honosította meg ezen institutiót. És én biztosítom a t. kéjrviseíő urat, hogyha a képviselő ur kiválik ezen pártból, vagy hogyha a jobboldal minden tagja elhagyja ezen intézményt: én addig, mig ezen intézmény káros és czélszerütlen voltáról meg nem győződöm, ha egyedül fogok is állni mellette, fel nem adom. (Élénk helyeslés és tetszés jobbról.) Lázár Ádám : T. ház! (Eláll!) Ha azon reménynyel kecsegtethetném magamat, hogy az eddig felirt szónokok, valamint azok, akik még fölírathatnák magokat, a kisebbség véleményét elfogadják és igy a szótól elállnak: akkor én igenis kész vagyok elállani. (Zaj.) Miután senki nem nyilatkozott, hogy hajlandó volna elálláni : ennélfogva kénytelen vagyok bármi röviden ezen ügyhez szólani. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a belügyminister urnák igenis ínyére volna, hogyha mind csak olyan szónokok, mint Pulszky Ágost ur, szólalná*nak fel, és egy-egy olyan szabadelvű és független nyilatkozás, mint a Hoffmann képviselő m-é, nem szavazná meg az ő képzelt dicsőségét a virilis szavazatok iránt. Még inkább megengedem azt, hogy azon reményben ringatta magát, mizserint az 1870. évi szabadelvű többség környezi ma is azon oldalon, mely többség azon időben a virilis intézményt a magyarországi összes megyékre és városokra behozta ; de a mely már akkor lényeges akadályt talált arra nézve, hogy azon intézményt az ország fővárosában is keresztül vigye. Akkor ugy látszott, hogy a többség be akart várni egy bizonyos időpontot, mig a gyakorlati élet megfogja mutatni mennyiben czélszerü ezen intézmény és megkísérthető lesz-e a főváros rendezését ugyanazon alapon keresztül vinni. A tapasztalat már eléggé indokolta ezen alap elvnek czélszerütlenségét és kivihetetlenségét s épen azért nem czélom annak sem alkotmányi, sem társadalmi szempontból bővebb fejtegetésébe ereszkedni. Már a múlt alkalommal jeles szónokok által lett a kérdés ezen oldala megvitatva. De igenis kötelességem felszólalni a kérdés két szempontja iránt. Ezek egyike a reactionarius szellem. ¥em nyílt arczulcsapása-e a 1848.-ki törvényhozás által behozott jogegyenlőség magasztos elvének, ha itt a fővárosban, hol mint tudjuk, nem a vagyonos osztály, hanem az értelmiség képezi a többséget: bizonyos, pénzen jogosuló előjogok hozatnak be a polgári jogok gyakorlatára nézve. Társadalmi szempontból főleg csodálkozom azokon, akik eléggé ismerik Pest városa viszonyait és nem átallanak a virilis intézménynél ezredéves példákra hivatkozni, de elfeledik Amerika példáját. De elfeledik egyszersmind Pest városának democratikus alapon fejlődött culturáját, és nem látják, hogy mennyire elmaradtunk az 1848-ki törvényhozás mögött, és azt állítják, hogy különösen a főváros az ily demokraticus alapon fejlődött culturája mellett képtelen lenne ma a virilis intézmény nélkül a jogegyenlőség megtagadásával magát képviseltetni, és ezt sem a kormány indokolása, sem a virilis szavazat mellett felszólalt jobboldali képviselők bármelyike sem hozta feL Elhiszem, hogy vannak érvek, melyek ezen intézményt úgyszólván titokban védelmezik. De akkor, midőn a bíróságok az állam általi közvetlen kineve~
