Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-41

100 41. országos ülés november 27. 1S72. bontakozott az ki: vigaszt nyújt arra nézve, hogy az elmék tisztultabb nézetekkel bírnak a főváros rendezésének ügyében; s ez ismét reménynyel biztat, miszerint a ház teljessége oly szellemben oldja meg a nagy kérdést, a minőben annak megoldását a legközelebb érdeklettek, t. i. magok a főváros lakosai, kívánják, az állami közigazgatás és kormányzat érdekei nem gátolják, sőt kívánatossá teszik, a főváros anyagi és szellemi érdekei pedig, és a jelen s jövőre ható magasabb politikának exigentiai megkövetelik. E szellem, uraim, nem lehet más, mint annak határozott kifejezése, hogy a közügyekben határozó érvénynyel intézkedhetés jogának más megállható alapja nincs, mint azon bizodalom, melyet valaki a közügyek iránt mutatott folytonos érdeklődése, közremunkálása , áldozatkészsége , tehetségeinek képessége , s bánásmódjának tapintatossága által polgártársainak szivében kiérdemelt; az egyedüli ut pedig, a közügyek kezelésének tanácsába eljutni más nem lehet, mint a polgártársak többségének minden kényszertől és különös választhatási föltételtől menten szabadon nyilatkozó szavazata. Megérdemli, tisztelt képviselőház, hogy e kérdéssel bensőén foglalkozzunk; annálfogva a tisztelt ház engedelmével bátor leszek tárgyalni az indokokat, melyek arra határoztak engem, hogy a különvéleményt a tisztelt ház figyelmébe ajánlani bátorkodjam. (Halljukl Halljuk!) Mondáin, hogy a fővárosi bizottság megalkotásának módjára nézve egyik főirányzó : magoknak a legközelebb érdekletteknek kívánalma. E tekintetben a ház tisztában lehet nem csupán a hírlapok számtalan nyilatkozataiból, de legközelebb azon kérvényből is, melyet a megalkotandó fővárosok polgárai párt-különbség nélkül juttattak a képviselőházhoz. E kérvény nagy fontosságot nyer az által, aki ezt benyújtotta, s azon indokolás által, melylyel a benyújtó azt bevezette. Hiszen annak benyújtója Wahrmann képviselő ur, Pestváros — vagyonra s tán intelligentiára nézve is legkitűnőbb — kerületének, a szép és büszke Lipótvárosnak választottja. Midőn tehát ő nyilvánítja, hogy azon kérelmezők a legilletékesebbek e kérdésben: ez által constatálva lett, hogy épen azok, kik közül nagy valószínűséggel legtöbben jutnának be a főváros bizottságába a legnagyobb adót fizetők sorából, magok azt kívánják, hogy Pestre nézve a tiszta és valódi képviseleti rendszer meg ne csonkittassék. (Élénk helyeslés a bal oldalon és a jobb oldal néhány padjáról.) Mondám továbbá, hogy a fővárosi bizottságnak a tiszta képviseleti rendszer alapján leendő megalkotását nem gátolják az államnak sem közigazgatási, sem kormányzati érdekei: azon hitben vagyok hogy megsérteném a kormányt és a képviselőházat, ha csak feltenni merném is, hogy a törvények és az azokból folyó törvényes rendeletek végrehajtását bárminő — annyival inkább egy 400 tagból álló — testületre bizni volna hajlandó. Testületek csupán tanácskozásra és határozásokra alkalmasak. A végrehajtások gyorsan, pontosan és jól, csupán egyesek által eszközöltethetnek. Mindazon végrehajtások is tehát, melyek az állami administratio érdekében a törvényhatóságokban eszközlendők, a hatóságnak egyes és pedig az ügyágazatok szerint külön-külön kijelölendő tisztviselőire bizandók. kik a végrehajtás körében tett mindennemű mulasztásaik, vagy túlzásaikért, valamint pártoskodó eljárásaikért ugy az állam, mint a törvényhatóság, nemkülönben a megsértett egyesek részéről is, mindenkor személyes felelőség alá vonhatók. Bármiként alakított bizottság válaszsza is tehát a végrehajtásra megbízott tisztviselőket, — mihelyt azoknak minden iránybani felelőssége törvény által biztosíttatik, s a felelősségnek gyakorlati keresztülvitelére nézve a kellő törvényes eljárási ut és mód megadatik, — miről pedig a törvényjavaslat későbbi részeiben gondoskodni lehet és kell: — az állami közigazgatás érdekében tökéletesen közömbös. (Helyeslés bal felöl.) Ellenvetésül azonban fölhozhatná valaki, hogy közömbös lehet a közigazgatás, de nem lehet közömbös a kormányzat, az állampolitika érdekében. Mert miután a törvényhatóságok közgyűléseiken közérdekű országos ügyekkel is foglalkozhatnak, azokra nézve megállapodásaikat a többi törvényhatósággal és a kormánynyal közölhetik s kérvény alakjában a képviselőházhoz is közvetlenül felterjeszthetik; miután továbbá az országos képviselő-választásokat előkészítő központi bizottságokat a törvénj-hatóságok közgyűlései küldik ki: szükséges, hogy a törvényhatósági bizottságok a kormány nézeteivel a lehetőségig összhangozzanak. Szolgáljon czáfolatul erre nézve elsőben az, hogy ha megengedném is, — mit azonban elfogadnom nem lehet — miszerint szükség, hogy a törvényhatósági bizottságok a kormánynyal, ugy szólván, egy húron pendüljenek: e czélnak elérésére nézve a virilisek intézményének bármely alakja is — legkevesebbet mondva — bizonytalan. További czáfolat: miszerint parlamentalis kormányzat mellett azt, hogy a kormány politikai meggyőződéseivel ugyanazonosak legyenek a törvényhatósági bizottságok meggyőződései: egészben s tartósan kivinni nem lehet. Hiszen parlamenti rendszer mellett a kormány gyakorta és pedig olykor hirtelen változhatik, s vajon ily változás esetére az ellenkező politikájú kormánynyal, a törvényhatóságok politikai nézete is megváltozzék; és ha — mi nagyon természetes — meg nem változik, már azért