Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-41
41. országos ülés november 27. 1872. 99 ezen feléből lehetőleg páros számban, 20 bizottsági tagnál kevesebb és 30-nál több ne essék." Elnök: Ezen §. első bekezdésére nézve a 2-ik osztálynak különvéleménye ; van ez is fel fog olvastatni. molnár György: Tisztelt képviselőház ! A második osztály különvéleményébe nyomtatási hibák csúszván be, engedelmet kérek, hogy azokat kijavítva, én olvashassam föl. A központi szöveg 26-ik §-ának négy első bekezdése egészen, az utolsó bekezdéséből pedig e szavak: „a bizottság ezen feléből" kihagyatván, e 26. §. következőleg hangzanék. „ 26. §. A bizottsági rendes és megfelelő számú póttagokat a választóképesek kerületenkint választják. A választókerületek a fővárosi bizottság által akként alakitandók, hogy egy kerületre lehetőleg páros számban 20 bizottsági tagnál kevesebb, és 30-nál több ne essék." Bármily kevés szóból álljon e módosítás, azt foglalja magában, hogy az ország megalkotandó fővárosa a virilisek intézményének bármily, még azon szelídebb módjától is megmentessék, mely a központi bizottság szerkezetében foglaltatik. Én nem csodálom, tisztelt ház, hogy azon politikai párt, mely a múlt országgyűlésen többségben volt, a virilisek intézményét a vármegyékbe beül- j tette. A pártok nem tagadhatják meg mulíjokat. Mi tagadás benne: ama többség nagy része, a régi nemesség fiaiból gyűlt össze, kik mulfjok reminiscentiáit annyival kevésbbé tagadhatták meg, mivel a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról szóló 1848. XVI. t. ez. az állandó megyei bizottmány megalakítására nézve oly módot állapított meg, mely a régi nemesség tulbefolyását nemcsak lehetővé, de annak háttérbe szorítását gyakorlatilag lehetetlenné j tette; e tulbefolyás gyakorlatában élvén — legalább a megyék többségében, — az aristokrata párt az 1848 —1861. és 1867-ik törvényekben az óta, termé- j szétesnek találom, hogy arról lemondani és azóta, azt.az 1848. XVI. t. ez. 1-ső §-ában kifejezett egyenlőség és népképviselet magasztos elvének áldó- ; zatul hozni nem birta. Sőt önfentartási ösztönének éles logikájával, azt a nem nemesek osztályából magához vont vagyonasabbak által megerősítette a beati possidentes virilisek számára. De hogy miért vitte át a virilisek intézményét | a szabad kerületekbe és szabad királyi városokba ! is, hol semmi múltja, semmi félteni valója nem | volt, azt nem vagyok képes kimagyarázni másból, | mint azon szent irigységből, hogy azok se legyenek ! különbek a Deákné vásznánál. Értem, ha féltette a népies elem fölülkere- j kedésétől az aristokrata párt azt az irigylendő állapotot, melyet ugy az anyagi, mint a szellemi cul- ] túra terén századokig tartott kirekesztő uralkodása alatt a megyékben létesített. De mi félteni valót talált a szabad kerületekben és királyi városokban? Hanemha félni valót talált attól, mit azokban az 1S48. évi dicső törvényhozás nemcsak papiroson, de valóságban is létrehozott, t. i. a polgárok teljes jogegyenlőségét és a tiszta választásból eredő képviseletnek azt a rendszerét, mely által a közügyek kezelésébe csupán az juthatott be, kit polgártársainak bizalma odaméltatott. Örömmel látta minden honfi szem, hogy a szabad királyi városokban, — melyek 1848. évig egy szűk látkörü, felelősség nélküli kormány vas vesszeje alatt nyögő, amellett önmagát a polgárok befolyása nélkül kiegészítő zárt tanácstestületek által igazgattatván, te^pedésre voltak kárhoztatva, —mind 1848., mind 1861., mind főleg 1867-ik években s azóta mennyi pezsdület állott elő, mennyi élet indult meg, mennyi előhaladás történt az anyagi és szellemi cultura minden ágában. Miért kellett az élet e fejlését megakasztani épen azon kormánynak és politikai pártnak, mely reformokat emleget, s az 1848-iki elveket hangoztatja ajkain? Miért kellett az 1870-ik évben, midőn a három év lejártával ujabb választásoknak kellett vol.ia történne: a kir. városokban betiltani a képviselői és tisztviselői testületnek uj választás utján fölfrisitését, s ez által megakasztani egy még tevékenyebb munkásságnak kifejléséí? (Tetszés bal felől.) Miért kellett végre a virilisek intézményének bevitele által az aristokratiának egy uj nemét, és pedig épen azt, mely valamennyi közt a legönzőbb, kapzsibb és legdölyfösebb, a pénz aristokratiát megteremteni ott, hol a polgárok között készen volt azon jogi egyenlőség, melyet az aristokraticus testületek folytonos decomponálásával vén Európánkban is megtestesíteni törekszik az emberiség szelleme? Szerencsére, országunk fővárosai megmenekültek azon Herkules-csizmáktól, melyekbe többi városaink— ám bírjanak mozogni azokban, vagy nem, — becsömöszöltettek. A főváros rendezésének, illetőleg az ország fővárosa megalkotásának magas föladata egy ujabb képviselőháznak jutott osztályrészül. Egy uj háznak, mely számos uj taggal szaporodott, kik a múlt országgyűlésből hiányoztak, hiányzottak és igy semmi ottan tett nyilatkozatok és adott szavazatok által megkötve nincsenek, ennélfogva teljesen szabad kézzel és független szellemmel nyúlhatnak a fönforgó kérdéshez. Már azon körülmény, hogy a kormány által beadott törvényjavaslat is eltért a virilis-intézmény azon rideg formájától, mely a többi városokra nézve megállapittatott; még inkább azon körülmény, hogy a központi bizottság kezéből még szelídebb alakban 13*
