Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-13

86 13. országos ülés september 18. 1872. és legfőbb alapja a formalitás, a mely alatt aztán az igazságot szépen el lehet takarni. Körülbelől tisztelt ház, ilyen az általam elő­adottakhoz hasonló becse van azon kifogásoknak, melyek indítványom ellen fölhozattak. Az mondatott ugyanis, hogy a tényállás nincsen tisztába hozva, mondatott oly ügyre vonatkozólag, mely köztudo­mású, melyre nézve — a tényállást senki, maga a kormány sem czáfolja meg, sőt costatáltatott épen jobboldali képviselő előadásából, hogy a választás Udvarhelyszéken 1-ső és 8-ika közt megejtetett, a minister ur előadásából constatáltatott, hogy a vá­lasztási elnök eljárása ellen panasz emeltetett, még pedig azon alapon, hogy a megválasztott képvise­lőknek nem akarja kiadni a mandátumot. Továbbá, ugyancsak a minister ur által elő­terjesztett több adatból kitűnik, hogy az oda való központi bizottság a helyett, hogy kötelességét tel­jesíttette, a helyett, hogy a mandátum kiadásáról gondoskodott volna, jelentést tett arra nézve, hogy uj választási napot fog kitűzni, tehát előre jelezte törvénytelen szándokát. Mikor, tisztelt ház, így áll előttünk a tényállás, és mikor, tisztelt ház, ezek daczára azt mondják, hogy nincsenek kellőleg tájé­kozva : akkor elismerem föladatom nehéz voltát, mert ily fölfogással szemben lehetetlen bizonyítani. (Bal felöl: igaz!). Fölhozatott, hogy ha az általam előadott indít­vány elfogadtatik. akkor a tisztelt ház administrálni fog, az administrálás pedig nem a ház hatásköréhez tartozik. — Én hivatkozom arra, hogy azon két eseten kívül, melyet Madarász képviselőtársam igen találóan fölhozott 1861-ből, a ház folytonos gyakor­latában volt annak, hogy a ház kiegészítése kér­déseiben elnöke utján a központi bizottságokkal közvetlenül érintkezzék. De azt lehetne mondani, hogy ez eljárás csak akkor vétetett igénybe, midőn halálozás, vagy le­mondás folytán valamelyik állás megürül. Ha ne­künk kötelességünk a ház kiegészítéséről gondos­kodni halálozás, vagy lemondás esetében: kétszeres kötelességünk gondoskodni erről akkor, midőn a képviselő le sem mond, mégsem hal, hanem törvény­telen eljárás akadályozza a megjelenésben. Kérdem a tisztelt háztól, ha mi nem akarjuk a képviselőknek megtámadott törvényhozói jogait védeni: kik fogják azt tenni? talán a minister úrra fogjuk bizni a képviselők jogainak oltalmazását? Ez szerintem minden parlamentáris fogalommal össze ütközik; nagyon vigyázzon a tisztelt képviselőház, mert meg vagyok győződve, hogy ha e fölfogást magáévá tenné : méltóságán csorbát ejtene. Többen a képviselők közül a túl oldalról, különösen Hoffman Pál és Kemény Gábor képviselő urak szóba hozták azt, hogy talán azért nem ada­tott ki e képviselőknek megbízó íevelök, mert nem lettek átalános többséggel megválasztva. Ugyan tó volt az ellenjelölt? ott, hol nincs ellenjelölt, hol két képviselő jelöltről van szó: hogyan lehet ott relatív többségről beszélni? Vagy talán azt hiszik a tisztelt képviselő urak, hogy az érvénytelenül beadott szavazatok érvényesek? azt hiszik komolyan? hiszik tiszteit képviselőtársaink, hogy a báró Balázsra adott szavazat báró Orbán ellenjelöltjére adatott ? Az ilyesmit én nem hiszem, hogy maguk az emiitett képviselők komolyan higyjék, az ilyen kortesfo­gásnak megjárja amott Erdély bérczei közt; de azt, tisztelt ház, nem hiszem, nem hihetem, hogy ily hamis pénz itt a házban értékkel birjon. (Bal felől: igaz!) Ehhez hasonló súlyos érvek hozattak fel a választás ellen, még pedig oly férfiak által, kiknek tudományosságát, magas parlamenti képzettségét el­ismerem. Érintett indokaiknak gyenge volta bátor­ságot nyújt nekem arra, hogy én is tegyek az ő indítványaikra pár megjegyzést. Én nem fogadom el sem Gorove képviselő ur indítványát, sem Hoffinann Pál úrét, mert egyiknek sincs határozott értelme, mert egyikben sem látom azon irányt, hogy azok Orbán és Ugron képviselő­kön elkövetett sérelmek orvoslására lennének irá­nyozva. — Mind a két indítvány ugyanis lehetővé teszi azt, hogy a központi bizottság újra össze­üljön, és kimondja azt, hogy a történt választás érvénytelen, hogy a központi bizottság, mint jelez­tetett azon táviratban, melyet a minister ur elő­terjesztett, uj választási határidőt tűzzön ki: tehát mind a két indítványban benne van a legnagyobb törvénytelenségnek eshetősége. Az előbb mondám, de most újra hangsúlyozom, hogy a központi bizottság semmi esetre sincs föl­jogosítva arra, hogy uj választási határidőt tüzzönki. Tisztelt képviselőtársaim kifejtették, hogy csakis a választási elnök lehet arra följogosítva, hogy relatív szótöbbség esetében uj választást rendeljen el. Ha ezt tenni elmulasztotta: ezen eljárásnak hiányát a központi bizottság sohasem pótolhatja, hanem a vá­lasztás befejezettnek tekintendő és a választás ér­vényessége fölött egyedül a ház van hivatva ha­tározni. De hogy kimutassam azon eljárásnak igazság­talanságát eredményeiben, melyet a tisztelt kép­viselő urak indítványba hoznak: fölhívom a tisztelt ház figyelmét a következő eshetőségre, mely be következhetik. Tegyük fel, hogy a központi bizottság semmisnek fogja nyilvánítani a választást, és igy a ház hatáskörébe vágólag intézkedik, az uj választás alkalmával pedig nem a most, meglehet, hogy ér­vényesen, meglehet, hogy nem érvényesen választott képviselők, Ugron Gábor és Orbán Balázs, hanem mások lesznek megválasztva. Ezen kérdésben csakis

Next

/
Thumbnails
Contents