Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-13

13. országos ülés september 18. 1872. 83 Elnök: T. ház! Szólásra többé nincs senki följegyezve. A házszabályok értelmében szólási jog­gal az indítvány és elleninditvány beadói még él­hetnek. Kivannak szólni? Győrffy Gyula: T. ház! Mindenekelőtt a házszabályokhoz vagyok bátor szólani. Azt jegy­zem meg a t. elnök ur előadására, hogy az ellen­inditványnak beadói csak azon esetben birnak szólási joggal: ha az elleninditványt még kilencz képviselő aláirta. Elnök: Azért voltam bátor felhím az ellen­inditvány beadóját, mert elleninditványát tíz tag alá irta. Győrffy Gyula: Ezt a körülményt nem tudtam. Én szólási jogommal élni kívánok a t. ház en­gedelmével. Azok után, miket ez ügyben a túl oldalról hallottam, azt hittem, hogy a tisztelt ház igazat fog nekem adni abban, hogy teljesen indokolt megütkö­zésem azon törvénytelen eljárás fölött, a mit Udvar­varhelyszéken a választás tárgyában a választási elnök és később a központi bizottság elkövetett, igazat ad nekem a tisztelt ház arra nézve is, hogy ezen ügy nemcsak mint egyes képviselőnek szemé­lyes sérelme; hanem ugy is, mint e ház integritását közvetlenül érdeklő ügy nagyfontosságú, sürgős és erélyes intézkedést igényel. A tisztelt belügyniinister ur rövid és nagyon is összevont előadásában legkevésbbé sem czáfolta meg az általam előadottakat; sőt sok részben meg is erősítette. Az általam mondottak közül csak egyetlen egy körülményre tett kifogást; arra nézve tudniillik, midőn én azt mondtam, hogy daczára annak, hogy a választási elnök eljárása ellen panasz adatott be a belügyniinister úrhoz: a belügyminister ur elmu­lasztotta teljesíteni kötelességét. Én ezt mondtam. Ezen állításomat tagadja meg a belügyminister ur, midőn hivatkozik azon öt rendeletre, melyeket ez ügyben a központi bizottsághoz küldött. Igen, tisz­telt ház, de ezen öt rendeletben nincs semmi ér­demleges intézkedés. A belügyminister ur, miként egyik fölolvasott rendeletéből látom, oda utasította a központi bizottságot, hogy ezen ügyben, a panasz kérdése fölött saját illetékességi körében határozzon; e szerint tehát a panasznak érdemleges elintézését a kormány lerázta magáról és azon központi bizott­ságra ruházta, mely ezen ügyben minden további eljárásban illetéktelen. Ezen eljárás ellen volt nekem kifogásom. Nem azt mondtam én, hogy a minister ur ezen ügyben semmit sem tett; hanem igen is azt, hogy nem tett semmi érdemleges intézkedést arra nézve, hogy az elkövetett sérelem, törvényte­lenség orvosoltassék. Pedig, tisztelt ház, igénytelen nézetem szerint ezt tenni a minister urnák erkölcsi kötelessége. Megmondom, miért? Azért, mert a törvényte­lenség két ellenzéki képviselő ellen követtetett el, és pedig oly tapintatlanul, oly nagy mérvben, hogy azt elpalástolni, elsimítani nem lehetett. Én tehát azt hiszem, hogy midőn a választási eljárások alatt a tapasztalás szerint a jobb oldal javára és az ellen­zék rovására oly sok mindenféle történt, • történt a kormány elnézése mellett; akkor talán a decorum érdekében is igen tapintatos eljárás lett volna, az ellenzék legnagyobb sérelmét orvosolni, hogy leg­alább lett volna eset, melyre hivatkozhatott volna a tisztelt kormány, hogy elhárítsa magáról a kortes­kedés gyanúját. Azt, t. ház, senki sem fogja hinni, hogy a t. minister ur azért nem intézkedett, mert tiszteletben akarta tartani a központi bizottság hatáskörét. Előttem szóló képviselő, Oláh Gyula barátom, erre vonatkozólag igen jellemző megjegyzéseket tett. Én is tudok felmutatni számos esetet, midőn jobb oldali panasz folytán a tisztelt nűnister ur ér­demleges intézkedéseket tett. Szavazókat összeiratni, szavazókat a lajstromból kihagyatni rendelt; a köz­ponti bizottság által kitűzött választási határnapot megváltoztatta, szóval, a központi bizottság eljárása nem volt a minister ur előtt annyira „ne nyuljhoz­zám" virág, mint mondatik. Azután a tisztelt minister ur, ki a törvények őre, és különösen a választási eljárás végrehajtása fölött őrködni tartozik, ki az erdélyi választási tör­vény pótlásául jogkörénél fogva az utasításokat ki­adta, és így készséggel elismerem, hogy ezen utasí­tás a magyarországi törvényeknek megfelel, mon­dom, a tisztelt belügyministernek kellett volna figye­lemmel kísérni az eléje terjesztett panaszok termé­szetét. Mi ellen emeltetett panasz? Elsőtől nyolcza­dikáig megtörtént a választás, de a választási elnök azon ürügy alatt, hogy nincs átalános szavazat­többség : visszatartotta a választási jegyzőkönyvet. Mi ezen panasznak természetes következménye? Kétféle intézkedés lehetséges: vagy uj választás rendeltetik el, vagy pedig ki kell adni a jegyző­könyvet a megválasztott képviselőknek. Sem egyik, sem másik intézkedésre nem illetékes a központi bizottság; tehát, ha a belügyminister ur oly uta­sítást adott a központi bizottságnak, hogy saját hatáskörében járjon el: a központi bizottság hatás­körét magyarázta roszul. Uj választási határnap kitűzésére a bizottság sem a törvény, sem a belügyminister által kibocsá­tott erdélyi utasítás értelmében nem illetékes ; nem illetékes, mert az utasításnak 34. §. szellemében is a választási elnök van arra hivatva, hogy azon eset­ben, ha relatív többség forogna fen: az uj vá­lasztási határnapot vagy mindjárt, vagy a körül­11*

Next

/
Thumbnails
Contents