Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-13

84 13. országos ülés september 18. 1872. menyekhez képest későbbi időre, de minden esetre azonnal tűzze ki. Á központi bizottság a választási elnöknek ezen mulasztását soha sem pótolhatja, arra a központi bizottság nem illetékes, és ha azt tenni a választási elnök elmulasztotta: akkor a választás befejezett cselekmény, és annak érvényessége vagy érvénytelensége fölött ugy a törvény, mint az emiitett utasítás 45. §-a értelmében ítélni, csakis a képviselő ház van hivatva. De a másik eshetőségre, vagyis a mandátum kiadatására sincs a központi bizottság hivatva. Ez sem a központi bizottság teendője. Mielőtt a képviselőház összeült volna. mielőtt a képviselőház megalakult, a törvények fölötti őrködés, és ha a mandátum ki nem adatik, a megbízólevél kiadatásának megrendelése a belügyminister urnák hivatása. Midőn pedig a képviselőház egjüitt van: akkor ezen ügyben, a ház kiegészítésének kérdésével kapcsolatos lévén, csakis a ház intézkedhetik. Azon utóbbi állításra nézve, hogy ez esetben csakis a képviselőház intézkedhetik, egyet fog velem érteni mindenki, a ki azon nézetben van, hogy a képviselő törvényhozói jogai fölött őrködni első sorban a képviselő ház van hivatva. De különben is erre nézve igen alkalmatos praccedensre hivatkozott Madarász József tisztelt kéjwiselőtársam, Simonyi Ernő és Pulszky Ferencz tisztelt képviselőtársaim esetére hivatkozván, midőn t. i. ily választási kérdések fölött a ház közvetlen rendeletet bocsátott ki a központi bizottmányhoz. Arra nézve pedig, hogy a ház összeillése előtt sem a központi bizottmány, hanem a belügyminister ur van hivatva, a mandátum kiadatása fölött intézkedni: erre nézve szintén van jmaecedens, és erre bátor vagyok hivatkozni. 1869-ben történt, hogy a fogarasvidéki választási elnök, Benedek Gyula akkori képviselő úrtól, a ki megjegyzem mellékesen 16 szótöbbséggel birt, mondom, Benedek Gyula képviselő úrtól megtagadta a megbízólevél kiadatását egészen hasonló ürügy alatt, azon ürügy alatt, hogy az egyik választó domnyu Benedekre, a másak más név alatt adta be szavazatát. Ezek tehát, mint kifogásolt szavazatok a lajstromba vezettettek és a választási elnök ur kiszámította, hogy ha ezek kivétetnek, nincs meg az absolut többség. Benedek Gyula képviselő ur panaszt emelt az akkori belügyminister, Wenckheim Béla urnái és Wenckheim Béla ur ismerve kötelességét, nem habozott kibocsátani a rendeletet, hogy a képviselő urnák adassék ki a megbízólevél és igy alkalmat nyújtott arra, hogy azon képviselő ur a képviselőházban helyet foglalhasson. A mandátum beadatott és az osztályok igazolták ezen eljárást. Hivatkozhatom ezen eljárásra mint praecedensre: de hivatkozhatom egyúttal Máttyus Aristidre és azon ügyben akkor volt előadó Császár Bálint tisztelt képviselőtársaimra, hivatkozom az első osztály eljárására, mely az általam mondottakat constatálja. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy ezen praecedenst követni a belügyminister urnák erkölcsi kötelessége lett volna, mert ezen eset azokkal egészen azonos, azon egyetlenegy körülmény kivételével, hogy Benedek Gyula a jobb oldal képviselője volt, Ugron Gábor és Orbán Balázs pedig az ellenzék képviselői. (Bal felől helyeslés.) Egyébiránt én megnyugvással hallottam azon indignátiót, a melylyel a tisztelt belügyminister ur is nyilatkozott az elkövetett szabálytalanságokra nézve, és ez reám nézve némi biztosításul szolgál az iránt, hogyha netán a ház ez alkalommal elmulasztaná teljesíteni azon kötelességét, hogy tagjainak törvényhozóijoga fölött maga őrködjék, hogy ha Gorove István, vagy Hoffmann Pál tisztelt képviselőtársaim indítványa fogadtatnék el, és a ház az ezen eljárás miatti felelősséget elhárítani kívánná magától: akkor a belügyminister ur semmi esetre sem fogja eltűrni azon eljárás folytatását, a melyet maga sem tart helyesnek. (Tetszés balról.) Ezek után, tisztelt ház! áttérek azon indítványokra, melyek az én indítványom ellenében lettek előterjesztve. Gorove István tisztelt képviselőtársam indítványa két részből áll. Egyik részében helyeselni akarja a minister árnak eljárását; a másik részben az enyémtől eltérő végzést javasol. A végzés első részét nem tehetem magamévá, már szokatlan modoránál fogva sem; annak ugyanis, hogy a ház a minister nyilatkozatát helyeslőleg tudomásul vegye, csakis interpellátiók esetében van helye, a házszabályok, értelmében. Én interpellátiót nem nyújtottam be, nem akarom a minister úr eljárását megróni, vagy legalább nem akarom provocálni erre a ház határozatát, és igy nincs szükség arra, hogy a tisztelt ház a ministernek eljárását helyeselje. De nem járulhatok az indítványnak e pontjához a dolog érdeménél fogva sem, mert az általam elmondottak alapján csakugyan nem találom correctnek a minister úr eljárását; nem találom már azért sem s erre figyelmet kérek, — mert az udvarhelyszéki bizottság által elkövetett hibák főképen az Udvarhelyszék központi bizottsága elnökének tulaj donithatók bűnül, — ezen elnök pedig maga a főkirálybiró, az igen tisztelt minister úrnak egyik hivatalos közege. Mig tehát ez embert, kinek eljárása fölött maga megbotránkozik, tűri: addig eljárását helyezelni nem tudom. Gorove tisztelt képviselőtársam nem helyesli a történteket, s óhajtja, hogy ez ügyben a ház erélyesen és részrehajlatlanul intézkedjék. És mégis, a képviselői jogokon történt sérelem orvoslása helyett kifogásokat keres indítványom ellenében, s egy oly indítványt hoz javaslatba, mely a további eljárást minden határozott utasítás nélkül azon központi bizottság további hatás-