Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-13

S2 13. országos ülés september 18. 1872. ditványát, én azt hittem, hogy, ha Gorove képviselő ur szándékozott is indítványt tenni: attól el fog állni a körülmények és tények megismerése folytán, melyet a belügyminister ur előterjesztéséből mindenki megszerezhetett. Az indítvány, mely Győrffy Gyula tisztelt képviselőtársain indítványával szemben állíttatik, az, hogy a belügyinmister ur bizassék meg e dolog körüli további eljárásra nézve. Én mindenekelőtt megjegyzem azt, hogy csodálkozással vettem a belügyminister urnák fölolvasott legelső leiratát. Én a legközelebbi választások alkalmával szerencsés voltam két központi választmány tagja lehetni; az egyik olyan volt, mint Pozsonyban, azon kis különbséggel, hogy abban nem volt jobboldali ember; a másik olyan volt, a minő sok van ez országban azon különbséggel, hogy benne csak igen kis quota volt jobboldali. Ezen központi választmányokhoz, tisztelt ház, egészen más leiratok érkeztek a tisztelt belügyminister úrtól, és e más hangú intézkedések jöttek oda. Jött a tisztelt belügyminister urtól rendelet — talán méltóztatnak megengedni, hogy a rendelet szavait idézem, a melyben az mondatott, hogy ezek „feltétlenül felveendők a a választói jegyzékbe" és ezek „feltétlenül kitörlendők abból. * Én nem tagadom meg magamtól azt, hogy a fatalismusra nem adok semmit, hanem annyira nem vagyok fatalista, hogy az esetlégnek számítsam be azt, hogy, a kik feltétlenül felveendők voltak, mind jobboldaliak, akik pedig feltétlenül kitörlendők voltak, mind baloldaliak voltak. {Élénk derültség.) Mondom, meglehet, hogy az esetleg kifolyása, azonban én nem fogadhatom el azért, mert fatalista annyira nem vagyok. A mi magát a dolog lényegét illeti; én ezek előrebocsátásával, miután véleményem szerint a tisztelt belügyminister ur annyit, a mennyit tehetett, vagy jobban mondva, a mennyit tenni akart, már ugy is megtett: a további fáradságtól tiszta szivemből megkímélném a tisztelt belügyminister urat. (Derültség és helyeslés a baloldalon.) Én liberálisan fogom fel a dolgot, és e tekintetben bizonyos pontig igazat adok Gorove István tisztelt képviselő urnák és azt mondom, hogy igenis akkor, midőn az országgyűlés nem volt együtt, a mig az országgyűlés meg nem alakult: annyira kötelessége volt volna a tisztelt minister urnák az ügy utolsó phasisáig utána látni a dolognak, hogy, midőn Győrffy Gyula tisztelt képviselőtársam először fölszólalt, neki talán hivatalos állásából kifolyó kötelessége lett volna a ház előtt a tényt, egész meztelenségében, mellőzve minden részrehajlást, a ház elé terjeszteni. Hogy ha e körülményeket igy átvizsgálni és á képviselőház tudomására hozni szükséges kötelessége volt volna a tisztelt belügyminister urnák, és hogy ha ezt elmulasztotta: én részemről azt hiszem, hogy, miután a képviselőház integritása fölött határozni egyedül a képviselőház van jogosítva: ez oknál fogva ma már a ház nem appellálhat lefelé a belügyminister úrhoz. (Igás bal felől.) A tisztelt belügyminister ur akkor, a midőn kellett, nem tette meg azt, a mi kötelessége lett volna : méltóztassék tehát a háznak megengednie azt, hogy, a ki egyedül jogosított és competens ezen kérdésben, a háznak elnöke, vegye kezébe az érintkezés fonalát. (Helyeslés bal felől.) Mondatott sok mindenféle ellenvetés. A többi közt kiterjeszkedtek arra nézve is, hogy vajon ezen választás, a melynek érvényessége vagy érvénytelensége itt a főkérdést képezi: bevégzett dolog-e vagy nem? Megjegyzem, ha a választás egy pár nappal ezelőtt történt volna, igen szívesen járulnék Gorove István tisztelt képviselőtársam indítványához. Szívesen járultam volna hozzá azért, mert még a jóhiszeműséget az udvarhelyszéki központi bizottság iránt nem ölte volna ki az idő keblemből. Igen, tiszteit ház, erre kész lettem volna; de most már nem két nap, hanem két hó múlt el azóta, s az udvarhelyszéki központi bizottságnak ezen idő alatt okvetlenül intézkednie kellett volna, és hogy ha nem intézkedik : akkor elvesztette jogosultságát ahhoz, hogy a tisztelt ház az ő intentióit vagy a jövőben leendő cselekvéseit jóhiszemüleg fogja fel, (Helyeslés bal felől.) A képviselő ház most meztelen tényekkel áll szemben, és állást kell foglalnia azon helyzettel, hogy itt azon központi bizottsággal van dolga, a mely központi bizottság — ma már kimondhatjuk — meg nem dicsérhető és senki által nem helyeselhető utakat és módokat követett el. (Igaz! bal felől.) Én, t. ház, miután óhajtom, hogy azon szavak, a melyeket Deák Ferencz tisztelt képviselőtársam a múlt alkalommal mondott, necsak hang, hanem a tisztelt ház imádott symboluma maradjon, s untán azt hiszem, hogy az másként nem történhetik, mint csupán ugy, hogy a ház saját méltóságának megfelelőleg és az eddigi gyakorlat szerint Győrffy tisztelt képviselőtársam indítványa értelmébeni eljárással bizassék meg a t.|ház elnöke: részemről teljesen elfogadom tisztelt barátom Győrffy Gyulának indítványát. (Élénk helyeslés a balodalon.) Csiky Sándor: T. ház! Én csak annyit akarok mondani, (Felkiáltások: Eláll! Halljuk!) hogy elfogadom Győrffy tisztelt képviselőtársam indítványát. (Helyeslés.) Boér Antal: A belügyminister szavaiból kiderül, hogy a választás megtörtént, és hogy ott többség is mutatkozott, és igy csupán a választási elnök önkénykedése folytán állott be azon eset, hogy az illető két képviselő itt helyet nem foglalhat: ezért pártolom Győrffy indítványát. (Helyeslés bál felől)