Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-13

70 13. országos ülés september 18. 1872. Tehát, szerintem, ha állna is az, hogy az elnök joga meghatározni, van-e átalános többség vagy nincs; de miután az 1848-iki törvény és erre alapított erdélyi rendelet is nem azt tartalmazza, hogy két-három hónapig lehessen joga azon elnöknek önkényeskedni, hanem ezek szerint kötelessége lett volna azon rendelet és ezen törvény értelmében mindjárt elrendelni az uj választást: — az elnök nagy, menthetlen hibát követett el. Megismerem uraim, hogy az 1848-iki törvény igen hibázott, midőn az ily netán keletkezhető Elnök: törvénytelenségek ellenében a bünfenyitést nem rendelte el, mert ha való — a mint való, — hogy az 1848-iki törvény 41. szakasza értelmében az összeíró és szavazatszedő bizottság a nemzet becsülete és oltalma alá van helyezve, és az ellene vétők bünfenyitő eljárás utján büntetendők : csakis az okozhatta, hogy az ily, — miként Udvarhelyszéken történt — lelkiismeretlen és bűnvádi fenyítéket okozható tényt elkövetett elnök ellenében nem hozott az 1848-ki törvény orvoslást, mert 24 évvel ezelőtt Magyarország törvényhozói nem gondolták azt, hogy legyenek egyes pártoknak oly lelkiismeretlen kezelői ott a választási Elnök: széken is, hogy daczára a törvény világos rendeletének, a választás szabadságát önkénykedésök által megsemmisítsék. (Felkiáltások szélső hal felöl: Igaz !) Én, mielőtt a tisztelt belügyminister úr ma nyilatkozott, magam is, — mert azon hitben vagyok, és óhajtom hinni, hogy a tisztelt ház ezen alkotmányos jogok megóvására a kellő törvényes intézkedéseket megteendi, — noha vannak oly esetek, mikor nem kell bizonyíték, a légben van, az egész hazában van a bizonyíték, s így tudtuk azt is, hogy Julius 1-től 8-ig történt a választás; de mert tudom, hogy sokan lehetnek a képviselők közül, kik azt mondják: hiteles okadatokra van szükség, én önmagam ezen lépésre el lévén készülve, el voltam szánva indítványozni, indítványomat fel is tettem, hogy a képviselőház küldjön ki ünkebeléből egy vizsgáló képviselőt, ki vizsgálja meg, hogy vajon Julius 1 — 8 volt-e ott választás s mi történt e választás alatt, és az ott működött központi bizottság tagjait, az elnököt, a jegyzőket, a tanukat hallgassa ki. Azonban, midőn a belügyminister úr mai jelentéséből már tudom, hogy a június 1-től 8-ig eszközlött választás következtében hozzá folyamodás történt, és hogy a belügyminister úr a folyamodás következtében első rendeletében igen helyesen— a mint emlékszem— utasította a központi bizottságot törvényszabta kötelessége teljesítésére (Közbeszólás bal felől: Elég helytelenül!) Mindjárt kimagyarázom magamat. Az világos, hogy az országgyűlés nem létében a 48-iki törvény a törvény rendeleteinek szigorú végrehajtásával a ministeriumot bízza meg. Ha tehát valaki megválasztatik, a megválasztatásáról szóló jegyzőkönyv azonban neki ki nem adatik, és az folyamodik a belügyministerhez; a belügyminister meg azt rendeli, hogy a központi bizottság teljesítse törvényszabta kötelességét: én legalább nem vagyok hajlandó alkotmányos szempontból máskép tekinteni, minthogy azon központi bizottság utasitani fogja a volt választási elnököt: teljesítsd a törvényben megszabott kötelességedet, a jegyzőkönyvet ne tartsd vissza, hanem add ki. Tehát ma már mint tény tudva lévén az, hogy Julius elseje és nyolezadika közt a választás megtörtént, a 48-iki törvény értelmében a ház, ha meg akarja alkotmányos jogát menteni; azt vélem, nem tehet egyebet, mint a mint Győrffy Gyula képviselő ur inditványozá: utasitani a központi bizottságot és elnökét, hogy a jegyzőkönyvet adják ki a megválasztott képviselőknek. — Hoffmann képviselőtársamnak azon állítása, hogy akkor mi volnánk bírái: nem helyes; nem mi mondanók ki, hogy az átalános többséget ki nyerte meg; kimondanék akkor, az esetben, ha az igazolás jogát magunknak tartottuk volna fen; úgyde a ház az igazolás kérdését átadta az igazoló bíróságoknak; tehát ezek fognák kimondani, helyesen, törvényesen történt-e a választás vagy nem. Én pártolom Győrffy Gyula indítványát; azon esetben azonban, ha az el nem fogadtatnék, hogy megmentsük az alkotmányos választási szabadságot, azt volnék hajlandó kérni, hogy fogadja el a tisztelt ház e következő indítványomat. (Olvassa.) „ Határozza el a képviselőház, hogy .a ház elnöke Udvarhelyszék központi bizottságát haladéktalanul utasítsa , hogy arról, vajon megtartatott-e július első és nyolezadik napjai közt Udvarhelyszéken a képviselőválasztás : nyolez nap alatt jelentést tegyen, és ha megtartatott, a választási jegyzőkönyvnek egy példányát a ház elnökének megküldje , egyébiránt minden netán szándéklott uj választástól tartózkodván." Néhány szót vagyok még bátor indítványom támogatásául felhozni. Azt mondta Hoffmann Pál képviselőtársam, hogy megbízó nélkül , megbízólevelet nem lehet beadni. Azok után, miket Tisza képviselőtársam fölhozott, bátor vagyok a tisztelt háznak figyelmét egy 1861-ben történt esetre fölhívni. Van eset, midőn a képviselő nem adhatja át megbízólevelét. 1861-ben történt, midőn Simonyi képviselőtársam megválasztatott, hogy ő e hazába akkor még vissza nem térhetett, és így megbízólevelét be nem mutathatta; azonban az országgyűlés tudomást vévén arról, Nyitramegye központi bizottságától a jegyzőkönyv egy példányát fölkérvén, Simonyi igazoltatott, íme van eset, hogy fontosabb kérdésekben nem kell mindig mindenben ragaszkodni a kitételekhez, s a jogrendi ürügyek alatt az alkotmányos szabadság kellékeit elsikkasztani vagy elsimítani az alkotmányos szabadság kellékeit.