Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-13

74 13. országos ülés september 18. 1872. azt, hogy Udvarhelyszék központi bizottsága nem tekintve meglevőnek a megtörtént választást, uj választást rendeljen, és azon jogot, mely minket illet, hogy megítéljük: vajon a megtartott választás helyesen történt-e vagy nem? — magának vindicálja. Ez abdicatio volna a képviselőház részéről azon souverainitásról, melylyel a törvény felruházta, és melyről abdicálni nincs szándékában. Én ennélfogva sem Gorove, sem Hoffmann Pál elleninditványához nem járulhatván, Győrffy képviselőtársam indítványát pártolom. (Helyeslés bal felől.) De még azon esetre is, ha kétség merült volna fel valamely részről az iránt, hogy valóban megtartatott-e a választás Udvarhelyszéken: nem azon indítványokat kellene elfogadni; hanem egy közvetítőt, hogy t. i. a ház előtt eonstatáltassék: megtartatott-e valóban azon választás, vagy nem ? Ismétlem: a leghelyesebbnek, legtörvényesebbnek tartom azon indítványt, melyet Győrffy Gyula barátom beadott, ennélfogva az ő indítványát ajánlom a háznak. (Helyeslés bal felől.) Tisza László: Mikor az előttünk levő kérdés e házban legelőször fölmerült. Pest belvárosának igen t, képviselője többek közt azt monda, hogy minden körülmények közt, és minden pártra való tekintet nélkül az igazság igazság, és az igazságnak érvényt kell szerezni. Méltóztassanak nekem megbocsátani, ha ezen elvből kiindulva, magam is röviden a tényállást kívánom először is megállapítani. Mi a tényállás? Udvarhelyszéken a választás megtörtént. Ezt mindnyájan tudjuk. Azt is mindnyájan tudjuk, hogy a választás csak két egyén, helyesebben mondva, az ottani anomalicus eljárás szerint: két pár egyén közt folyt. E két pár egyénen kivül több a választók által szabályszerüleg megnevezett jelölt nem létezett. Minden oly szavazat tehát, mely a törvény szerint 10 választó által megnevezni tartozott jelöltek személyein kivül esett, a dolog természeténél fogva számon kivül esett; ezek elveszett szavazatok és sem pro, sem contra nem számithatók. Ezt meghatározván, nem akarom most egyenest kihúzni belőle a következtetést, mert ez a ház későbbi teendője, hogy a valósággal beadott érvényes szavazatokból az illető megválasztott képviselőknek megvan-e absolut többsége, vagy pedig nincs. E fölött a ház később határoz. Én nem terjeszkedem ki a kérdés azon oldalára sem — mert e fölött szót vesztegetni valósággal a ház iránti tiszteletlenségnek tartanám — hogy a ház tartozik-e a maga tekintélyét fentartani. A ház fen fogja tartani tekintélyét, a mint ezt többen indokoltan kifejtették. Én csak a tények constatálására szorítkozván, bátorkodom megjegyezni, hogy a két pár jelölt közül, vagy az egyik párnak, vagy a másik párnak megválasztott képviselőknek kell lenniök. Miért? Mert ha a választás úgy ütött volna ki, hogy a választás elnöke letett esküje és meggyőződése szerint a megbízólevelet ki nem adhatta : akkor kötelessége lett volna az uj választás fölött rögtön határozni, és igy nem ismerhetem el azon ellenvetéseket, melyek Magyarország és Erdély választási törvényeinek különbözőségéből hozattak fel előttem szólók által. A ministeri utasítás, mely Erdélyről szól, a 34. §-ban megrendeli, hogy ha a választás érvénytelenül vitetett végbe: a második választás, ha ugyanazon napon nem történhetnék meg, más nap hajtassák végre; és nem hallgatom el azt sem, — mert nincs benne ellenem argumentum, — mely azt mondja, hogy ha szükséges, ujabb választási nap kitüzessék. Szóról szóra ezt mondja a 34. §. Ha tehát elismerem is azt, hogy ezen §. oda magyaráztathatik, hogy a választást nem kell elrendelni másnapra: nem ismerhetem el, hogy oda magyaráztathassék valaki által, hogy azonnal ne kelljen a kérdésben határozni, és hogy másnap vagy később is lehet. Ezt követeli az utasítás. Ennek az elnök eleget nem tett. Miután az elnök ennek nem tett eleget, elismerte, hogy a választás érvényes. Miután a választás érvényes : neki kötelessége lett volna a megbízólevelet kiadni. Ezt nem tette. Ha nem tette, s ha sem más napra, sem későbbi időre a választást akkor rögtön ki nem tűzte, azt hiszem, mi, a nélkül, hogy megvizsgálnék az okmányokat, egyebet csakugyan nem mondhatunk, mint a mit Győrffy Gyula képviselőtársunk indítványában mond, hogy a ház elnöke utasítsa azt a kötelesség-feledett választási elnököt a megbízólevelek kiadására. S itt engedtessék meg mellesleg megjegyeznem, hogy nekem, intra parenthesim mondva, még csak annak az elnöknek nevéről sincs tudomásom, — nem osztozhatom Simonyi Ernő barátom azon nézetében, mintha itt ezen törvényhatóságot vagy központi bizottságot lehetne felelősségre vonni. Itt uraim hibázott, és menthetetlenül hibázott a választási elnök. Ez feleletre vonható. De nem osztozhatom Simonyi Ernő t. barátomnak azon nézetében azért sem, mert azt, hogy az udvarhelyszéki választás irányában a minister ur elnézőleg járt el, holott például Szathmárott tudott a központi bizottság ellen határozottan intézkedni: nem tekinthetem ugy, mintha ez már az udvarhelyszéki központi bizottságnak bizonyos jogot tulajdonithatna. Áttérek most Hoffmann Pál képviselő ur nézeteire. Nagyon különösnek találom, hogy épen ő, ki jogokkal foglalkozik, nem lát különbséget abban, hogy azon bizonyos N. N. urak, kik különben Udvarhelyszéknek megválasztott törvényes képviselői, majd maguk fognak-e petitiót beadni az újonnan