Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-30
582 30. országos ülés oetober 12. 1872. tetés volt, mely tudjuk nemcsak egyházi, hanem politikai corporatiókból állott, már csak azért is, miután a belgrádi község felhívta mindazokat, hogy képviseltessék magokat az ünnepélyen, illetőleg a hanquetteon. A belgrádi szerb fejedelmi kormány mielőtt felhatalmazta volna a községet, hogy expediálja e meghívó leveleket, megkérdezte a general-eonsult, hogy forog-e fenn valami akadály. Az e tekintetben azt válaszolá, hogy nincs; minek következtében a belgrádi község szétküldte a meghívó leveleket, s midőn ezek már szétküldettek volt, sőt maga Pest városa is képviselőket választott: akkor jött csak a tilalom, melyet én nem találhatok helyesnek először, mert a diplomatiai consul által mondatott az, hogy nem lesz semmi akadály, és azután hosszú idő múlva a tilalom mégis kiadatott. Azért én a felelettel nem vagyok megelégedve és fentartom magamnak a jogot ez ügyben határozati javaslatot beadni. Ami Kosztics és Pavlovics letartóztatását illeti, erre azt jegyzem meg, hogy nem áll az, hogy a törvényszék által voltak letartóztatva, mert ők a kir. főügyész által tartóztattak le, — a mint tudjuk — a mmistertanáes intézkedése következtében. Kosztics egy anonym denuntiatio alapján tartóztatott le és csak egynehány hét múlva hallgattatott ki két tanú és 3—4 vendég a belgrádi banketterői; a két tanú közül az egyik egy megbukott kereskedő és politiai ágens, a kiről testvére azt mondotta, hogy öt garasért magát is demmtiálja; a másik egy iskolás deák, a kit faluról falura jártattak. így letartóztatni valakit nem szabad, hanem előbb ki keh hallgatni nemcsak a terhelő, hanem a felmentő tanukat is, és csak azután hozni határozatot. Ami Pavlovicsot illeti, az, daczára a már lefolyt öt hétnek, mégsem hallgattatott ki. Ha áll az, hogy itt törvényszéket kell delegálni: abból nem következik az, hogy ő ne tudja, miért záratott be. Tudjuk, hogy más országokban 24—48 óra alatt kell tudnia annak, aki bezáratott, hogy az miért történt. így tehát e nyilatkozat engem meg nem nyugtat, és én nem vagyok megelégedve a felelettel, mert ha bár törvényszéket kell delegálni: mégis ki lehetett volna őt hallgatni, és a fölmentő tanukat tekintetbe venni. Egyébiránt megjegyzem azt, hogy Pavlovics Belgrádban egy szót sem beszélt, annál kevésbbé követhetett el tehát felségsértést élő szóval. Amit a kormány lapjai terjesztenek, hogy t. i. :a szerb fejedelmet királylyá kiáltották ki, memorandumot terjesztettek szét : ez mind nem való tényeken alapul; meglehet, hogy a berlini találkozás alkalmából Gortsakoffra akartak ez által hatást gyakorolni ; vagy talán épen a delegatiókban most tárgyalandó hadügyekre akartak befolyással lenni. Hát a személyes szabadságnak, becsületnek nincs már semmi értéke nálunk? Polgárok vagyunk mi is. Vagy minket szerbeket nem tekintenek annak? — Törökországban sincs ilyen eljárás. Ott is előfordult az az eset, hogy egy polgár szólt és még sem bántották. A mivel Pavlovicsot terhelik, abban semmi felségsértés nincs. Különös színben tünteti föl igazságszolgáltatási eljárásunkat, hogy ugy minden alapos ok nélkül, puszta gyanúra, névtelen följelentés alapján elzárni lehessen egy békés polgárt. Szomorú dolog, furcsa fényt vet vizsgálati eljárásunkra, hogy csak hónapok után kezdenek hozzá a vizsgálathoz; és csak hónapok múlva hallgatják ki a tanukat, kik mellette bizonyíthatnának. Hogy mi arra törekednénk, hogy azon vidékek, hol a szerbek többségben laknak, külön térülette alakittassanak, vagy az anyaországtól elszakittassanak: ezen vád minden alap nélküli. Hiszen már annak idejében, a 40-tagu nemzetiségi bizottságban, a jelenlegi külügyminister, akkori ministerelnök jelenlétében ünnepélyesen kijelentettük, hogy mi semmiféle ily szakadást nem akarunk, ily szándékot nem pártolunk, sőt határozottan kárhoztatunk. Mi békés egyetértésben akarunk élni az ott lakó többi kölönféle ajkú népekkel, együtt élvezni az alkotmányos szabadság jótékonyságát. Végezve beszédemet, még egyszer kijelentem, hogy a ministerelnök ur és az igazságügyminister ur válaszával nem vagyok megelégedve, és fentartom magamnak a jogot, a szünet után újra összeülő ház elé e tekintetben határozati javaslatot terjeszteni. Elnök: A képviselő ur nem lévén megelégedve a válaszszal: méltóztassanak szavazás által határozni a kérdés fölött. Méltóztassanak azok, kik a ministerelnök ur és igazságügyminister ur válaszát tudomásul venni kívánják, fölállni. (Megtörténik.) A többség tudomásul . veszi. Lónyay Menyhért gr. ministerelnök: Miletics képviselő urnák a szerb metropolita választása és a congressusi statútumok ügyében hozzám intézett kérdésére válaszom igen rövid lehet. Nem akarván ugyanis azokat ismételni, miket Mkolics képviselő urnák hasonló tárgyban hozzám intézett kérdésére september 17-én elmondottam: arra kérem a kéj>viselő urat, szíveskedjék az akkor általam mondottakat ugy tekinteni, mint az ő interpellatiójára adott választ. (Helyeslés.) Én most sem nyilváníthatok mást, mint hogy a kormány ez ügyben ma is azt az álláspontot foglalja el, melyet a Nikolics képviselő urnák adott | válaszomban kifejtettem. (Élénk helyeslés.)
