Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-29

368 29. országos ülés oetober 11. 1872. képviselőtársam talán nem is szólott erről tüzetesen, ha ezt talán nem is említette beszédében — nem emlékszem rá, vajon tette-e — és ugyanezen oldalról, ugyanezen padokról néhány nappal előbb kijelentettem azt, hogy én a kormánynak a nemzetiségekkel szemben követett eljárását nem helyeslem, nem helyeslem sem Magyarországot, sem Horvátországot illetőleg; nem helyeslem különösen azt, hogy Erdélyben azon választási törvényt, mely a román nemzetiségre nézve sérelmes, mai napig fentartja. Mikép érdemeljük tehát mi azon vádat, melyet Simonyi Ernő barátom, és ezzel mi ránk kent a tisztelt képviselő ur. (Tetszés.) Ha a tisztelt képviselő ur beadott módositványához csak átalában annyit' mond vala, hogy a nemzetiségi törvény — a mennyiben hiányos — ujabb revisió alá vétessék: én kijelentem őszintén és daczára azon vádnak, melyet csak az imént emelt ellenünk, a mely azonban egyátalában reám nem fog oly hatást gyakorolni, hogy azért meggyőződésemet megváltoztassam, mondom: nem habozom kijelenteni, hogy ahhoz hozzájárultam volna. Már hogy azután a tárgyalások folyamán meg lennének-e a nem magyarajku kéjyviselő urak elégedve azzal, a mire én hajlandó volnék, az más kérdés; de magától a revisiótól én nem idegenkedem, mivel ugy látom, hogy ez a nemzetiségi képviselők óhajtása: én pedig mire sem helyezek Magyarországon nagyobb fontosságot, mint arra, hogy a nemzetiségi kérdés mindnyájunk megelégedésére teljesen megoldassék. Ez, véleményem szerint, Magyarország békés fejlődésének — meglehet — Magyarország jövőjének az alapja; és én azt hiszem, hogy az lesz — ha lesz, adja Isten, hogy legyen! — Magyarországnak második Árpádja, második megalapítója, ki a nemzetiségi kérdést szerencsésen meg fogja oldani. (FölkiáUások bal felől: Ugy van! Igazi) Talán szükségtelen is megjegyeznem, hogy elfogadtam volna a módositvány második részét is, mely az erdélyi választási törvény módosítására vonatkozik : szükségtelen annyiban, a mennyiben csak az imént adtam annak kifejezést, hogy én a kormány e részbeni politikáját hibáztatom; azonban a modositványban fordulnak elő egyes tételek, egyes helyek, a melyekhez részemről nem járulhatok; és ennélfogva azt ugy, amint az be van nyújtva, nem pártolhatom. Ha valaki a képviselő urak közül almódositványt adna be, melyben nem kívánna egyebet, mint hogy a nemzetiségi törvény újra revisió alá vétessék, és az erdélyi választási törvény az igazsággal összhaugzólag megváltoztattassák : ily értelemben kész vagyok hozzájárulni a módositványhoz. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Elnök: Ha senki sem kíván többé szót emelni, az előadót illeti a szó. Pulszky Ferencz előadó: Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy midőn a ház többsége a válaszföliratot átalánosságban elfogadta: elfogadta egyúttal azon eszmemenetet, a mely benne uralkodik. Nézetem az, hogy azon módositvány, mely most beadatott, nem ezen válaszfölirati javaslatnak, hanem a balközépi válaszföliratnak elfogadása esetén lett volna rendén; mert a balközép válaszfölirati javaslatának eszmemenete az, hogy belebocsátkozik az egyes kérdések fejtegetésébe. Az elfogadott válaszfölirati javaslat részletekbe nem bocsátkozik. Azonban e kérdés is, mint sok más, ezen kikezdésben foglaltatik benne, mely így szól: „Országos képviselői kötelességünknek tartjuk részünkről ezen kérdések törvényhozási megoldását is tőlünk kitelhetőleg előmozdítani. S ha ez alkalommal mellőzzük azok részletes elsorsolását, azon okból teszszük, mert meg vagyunk győződve, hogy felséged kormánya, minden irányban figyelemmel kisérve a közóhajtásokat, különben is kiváló gondjai közé számitja e kérdéseket is." Azt hiszem, hogy a jelen alkalom nem arra való, hogy az egyes kérdések részletezésébe belebocsátkozzunk, azért tehát a nemzetiségi kérdés megemlítése is fölösleges. Mi szívesen tárgyaim fogjuk e kérdéseket pl. akkor, midőn a választási törvény előkerül, vagy önálló indítvány tétetik a nemzetiségi törvény megváltoztatására. Akkor megbeszélhetjük azt is, s megnyugtathatjuk azokat, akik nyugtalanságban vannak ; de azt, hogy most bocsátkozzunk e kérdések fejtegetésébe s megígérjük, hogy előveszszük: nem tartanám időszerűnek. (Helyeslés.) Elnök: Be lévén fejezve a tanácskozás, következik a szavazás. Bonts Döme: Tisztelt ház! (Szólni akar.) Elnök: Kijelentettem már, hogy szólásra senki nincs följegyezve, és így ha szólásra nem jelentkezik senki, az előadót illeti a zárszó. A házszabályok szigorú értelmében tehát képviselő urnák nincs joga szórni. (Helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felől.) Román Sándor: Én ugy hallottam, hogy a jegyző ur Bonts Dömét hívta föl szólásra, tehát csakugyan van joga szólani. (Ellenmondás jobb felől Bal felől: Halljuk!) Péchy Tamás: Elismerem, hogy az elnök urnák tökéletes igaza van. Igaz, hogy mielőtt a bizottsági előadó ur szólt volna, Bonts képviselő urnák lett volna joga szólni; de én ugy fogtam föl a dolgot, mint Bonts képviselő ur, hogy t. i. midőn ő szólásra felhivatott, azt várta, hogy valaki az indítvány ellen nyilatkozzék. Midőn Irányi képviselő ur felszólalt, ő tulajdonképen nem a javaslat ellen beszélt, de miután a képviselő urat némiképen fölhívta javaslatának módosítására, Bonts képviselő ur ismét azt várta, hogy valaki ellene fog szólani, s miután