Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-29

2l>. országos ülés octoher 11. 1872. 367 van győződve, és én csak röviden constatálom azt, hogy ez már a második országgyűlés, melyben az erdélyi románok részt venni nem akarnak és nem is vesznek. Én e tekintetben nem érthetek egyet Gozman t. képviselő úrral, ki azt mondja, hogy erről tudomással nem bír. Ez szerintem helytelen felfogás, mert az ember nem csak arról bir tudomással, mire nézve hivatalos jelentést kap, hanem egy publicus ember kell, hogy tudomással birjon arról, a mit a nyilvánosság orgánumai minden nap hirdettek, erről az egész ország, sőt a külföld is bir tudomással, csak ő nem. De nem érthetek más tekintetben sem egyet Gozman képviselő úrral, t. i. midőn azt mondja, az nem baj, hogy az erdélyi román képviselők nincsenek itt, mert hisz elegendően vagyunk itt. Ez meglehet tetszik neki, s meglehet, hogy másoknak is, kik attól félnek, hogy majd akkor képviselői székeiket másoknak kell átresJgnálniok, vagy hogy a jutalom osztásánál nagy lesz a concurrentia. (Derültség bal felöl.) Én ugy vagyok meggyőződve, hogy az nemcsak hogy baj, de igenis nagy baj, midőn egy ország lakosainak többsége azzal,-mi számunkra alkotmánynak neveztetik, nincs megelégedve; s különösen nagy baj akkor, midőn azon megelégedetlenség indokolva is van, mint a jelen esetben és szükségesnek tartom, hogy ezen elégedetlenség kútforrásának okai megvizsgáltassanak és a megelégedetlenség megszüntetésével orvosoltassék a baj és pedig minélelőbb, annál könnyebb lesz orvoslása, mert minél mélyebb gyökeret ver a seb: annál nehezebb lesz azt kiirtani. Az igen t. kormány is tudja ezt, és örömmel constatálom, hogy mint a lapokból, de magán utón is értesültem, tett is már oly lépéseket, hogy ott az egyenetlenséget megszüntesse, mert a választások előtt tett körutazása alkalmával a t. ministerelnök ur érintkezésbe tette magát az ottani románok néhány befolyásosb férfiaival és módot is nyújtott nekik, hogy követelményeiket praecisirozva írásba foglalják, és ugy tudom, hogy ministerelnök ur már birtokában is van egy memorandumnak; azonban, ugy látszik, ministerelnök urnák is annyira megtetszett a románok passivitása, hogy csupa sympathiából ő is passivitásba helyezte magát a románokkal szemben. Tisztelt ház! Az erdélyi kérdés is egy speciális része a nemzetiségi kérdésnek, legalább reánk románokra nézve az, s ez okból tartottuk kötelességünknek azt az elsővel egjdiefoglalva együtt terjeszteni a t. ház elé. Adja Isten, hogy lépésünknek a hazára nézve üdvös eredménye legyen ! adja! hogy megérjük valahára azt, hogy a lehető ellenségeket ne a hazában, hanem a hazán kivül keressük, és hogy azok ellen legbiztosabb szövetség lesz a. magunk közti szövetség, a belbéke és a közmegelégedés, és adja isten elérnem azt is, hogy annak valóságáról mindnyájan áthatva vagyunk, miszerint, ha van a világon két elem, mely egymásra van utalva, az mindenesetre a magyar és román elem, mert ezeknek már a gondviselés midőn két óriási hatalom vaskarjai közé egymás mellé helyezte: kijelölte az utat, melyen egymást támogatva, szeretve, és testvéries egyetértésben haladva, erősek lesznek és fönállhatnak, de egymástól elválva és erejöket szétforgácsolva mindkettő menthetlenül a moloch martalékául esik. Ajánlom módositványunkat a t. ház figyelmébe. Kiss Miklós jegyző (Újra felolvassa a módositványt). Boncs Döme: Bocsánat, én ugyanezen oldalon lévén fölírva, azt kérem, méltóztatnék egy a másik oldalon ülő képviselő urat fölszólítani. Irányi Dániel: Tisztelt ház! Mielőtt ezen módositványra nézve röviden elmondanám nézeteimet, Kozma Párthén képviselő urnák azon vádjára kell megjegyzést tennem, melyet távollévő barátomnak Simonyi Ernőnek tegnapi beszéde ellen intézett. Azzal vádolta a képviselő ur Simonyi Ernő tisztelt barátomat, hogy ő tegnapi beszédében viszszalökte a nemzetiségi képviselőket a ministerelnök urnák, a mint viszont a ministerelnök ur azon nemzetiségi képviselőket visszalökte a szélső balnak. Ha jól emlékszem, Simonyi Ernő képviselőtársam nem mondott egyebet, mint azt, hogy a ministerelnök ur hibásan ugyanazonositotta Miletics Szvetozár és Trifunácz Sándor képviselő urakat, kik t. L a nemzetiség felirati javaslatot aláírták, azon párttal, melyhez ő tartozik, magyarázatul hozzátéve, hogy sem az egyik, sem a másik képviselő ur nem tagja azon körnek, mely a „48-as" név alatt ismeretes. Tudtommal Simonja Ernő barátom ezt, és ennél többet nem mondott. Már most ebből hogyan vonhatja le Kozma Párthén képviselő ur azt, hogy mi a nemzetiségi képviselőket magunktól ellökjük, ezt az ő Ítéletére bízom. Mi nem lökünk el magunktól senkit, ki azon programm alapján áll, melyet mi elfogadtunk. Ha Miletics és Trifunácz képviselők hajlandók elfogadni programinunkat: mi igen szívesen fogadjuk Őket körünkbe. És annál inkább csodálkozom a tisztelt képviselő ur azon szemrehányásán, melyet Simonyi Ernő barátom irányában tett, mert hiszen ő maga sem irta alá a Miletics és Trifunácz képviselő urak fölirati javaslatát, nem írták alá sem ő, sem azon képviselő urak, kik azon módositványt aláirtak, melyet az imént benyújtott. Alkalmasint nem éi-tettek egyet Miletics és Trifunácz képviselő urakkal. Hogyan kívánhatja tehát a tisztelt képviselő ur, hogy mi azonosítsuk magunkat ezen urakkal, mikor ők, kik nemzetiségi képviselőknek nevezik magukat: szintén más értelemben vannak? {Tetszés.) De annál igazságtalanabb azon vád, mert ha Simonyi Ernő