Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-29

29. országos ülés october 11. 1872. 3G5 czéljainkat annálinkább elrejthessük. Őszintén szólunk s őszinteséget várunk, mert anélkül soha egymást megérteni nem fogjuk. Két kérdést tartalmaz e módositvány. A tulajdonképi nemzetiségi s az ezzel összeköttetésben levő speciális erdélyi kérdést. Amily háládatos és olcsó patriotismust nyújtó kérdés másokra nézve a nemzetiségi kérdés: ép oly háládatlan, méltatlan gyanúsításokat keltő és bizalmatlanságot ránk nemzetiségi képviselőkre nézve. Mindamellett kötelességemnek tartom tőlem kitelhetőleg, amennyiben igy nagyjából átaláuosságban lehet, e kérdésnek mai állását megvilágítani. A ki magát ámittatni nem szereti, ki a mondva csinált és mindig csak tévútra vezetésre czélzó értesítéseket nem szereti, hanem tiszta forrásból meríti informatióit, s a ki e mellett igazságos is tud lenni: az kétségkívül be fogja vallani, miszerint az 1868-ban a legnagyobb ingerültség közepette alkotott, és a nemzetiségi egyenjogúságról szóló 44-ik t. ez. a gyakorlati életben elégtelennek bizonyult be ; sőt az is, ki annak gyakorlati alkalmazásával nem gondol, ki nem tudja, mikép alkalmaztatik az, ha csak kezébe veszi a törvényt, és komolyan tanulmányozza annak a törvénynek értelmét, lehetetlen, hogy be ne vallja, ha nem is nyíltan, de legalább önmagának, hogy azon törvény nem képes, nem elegendő arra, hogy a nemzetiségeket kielégítse. Az igen is alkalmas arra, hogy azon jogokat, melyeket szabályozni látszik, azok, kik azokkal élni akarnak, soha ne élvezhessék. Azon törvényben ama jóltevő, amaz enyhítő hatást, melyet az igazság után sóvárgó nép a törvénytől vár, azon megelégedést, melyet egy korszerű jó és tökéletes törvénynek szülnie kell: Inában keressük, mert annak számos hiánya a zavart csak növelte, s a hivatalos visszaéléseknek tág tért nyitottak. Annak szakaszai olyanok, hogy amit az egyik szakasz adni látszik, azt a másik szépen elveszi; sőt oly szakaszai is vaunak ezen törvénynek, melyeknek vége egészen illusoriussá teszi azon jogot, melyet a §. eleje megadni látszik, permissiv és a bíróságok és hatóságok tetszésére bízott törvény ez, mely rendesen azok ellen üt ki, kiknek javára látszólag alkottatott. Mondom, hogy a ki akar ezen törvénynek elégtelenségéről meggyőződni, ezt teheti, ha ott keresi, hol az van, t. i. a nemzetiségek lakta vidékeken, a bíróságoknál és törvényhatóságoknál s a nemzetiségi lapokban, melyek egyedül vannak hivatva a nemzetiségek közvéleményét és érzelmeit tolmácsolni, és melyek egytől egyig kezdve a legradicalisabb laptól egészen a kormány által alapított, sugalmazott és fentartott „ Patria *-ig, mind fenhangon hirdetik azon nemzetiségi törvény revisio alá vételének szükségét. A kormány minderről tudomással bir, és pedig hivatalos tudomással, mert annyira ment már a nemzetiségi törvénynyel való visszaélés, hogy magának a semmitőszéknek is, melynek egyébiránt nem hivatása a politika, alkalmat nyújtott politizálni. Csak a múlt hetekben két álló napig tanácskozott a semmitőszék a plenuinban azon igen fontos kérdés felett, hogy vajon Aradmegyében a törvényszéknél, melynek már több román nyelven lejáratott pereit elintézte volt: gyakorlatban volt-e azelőtt a román nyelv, vagy nem? és két napi erős küzdelem és tanácskozás után utoljára is azt enunciálta, hogy tulajdonképen ő nem is illetékes azt kimondani, mert az a közigazgatási hatóság dolga, s igy a peres felek terjesztessék fel előbb a polgári pert a közigazgatási hatósághoz, hogy az intézze el benne a nemzetiségi, a nyelvkérdést, és csak azután felebbezhetik majd a meritumban. Sőt még több is történt legújabban. Azóta, hogy kinevezett bíróságok vannak, ugyanis ott, hol ezelőtt szokásban volt, és hol a törvény szerint lehetne most is a nemzetiségeknek peres ügyeikben nyelvüket használni, most a bíróságok nagyobb része ezt figyelembe sem veszi. Sőt olyan eset is van, hogy a járásbiró elfogadja az ügyet, az aljárásbiró pedig nem, mert nem tetszik nekik respectálni a nemzetiségi törvényt; egy hasonló ügyben most legközelebb mondta ki a semmitőszék, hogy ily bíróságok önkénykedése ellen nincs hivatva bíráskodni, mert a polgári perrendtartásban egy §. sincs, mely a nemzetiségi törvényre vonatkoznék, s igy a nemzetiségi törvények alapján elkövetett sérelmeket nem lehet orvosolni. Igy maguk a birák oda juttatták a törvényt, hogy nem tudják hova forduljanak a felek a visszaélések megtorlása miatt; a heterogén hatóságok közt valóságos illetéktelenségi canape-procest idéztek elő a felek kimondhatatlan kárára, s kimutatták, hogy létezhetnek hazánkban oly bírói önkénykedések és törvényellenes sérelmek, melyeket ez idő szerint orvosolni nem lehet. Ez igy van, t. ház, és én nem azért hoztam fel ezen speciális eseteket, mintha helyén és idején találnám speciális eseteknek elősorolását épen a felirat tárgyalásánál; hanem egyedül azért, hogy alkalmat nyújtsak azoknak is, kik ezen kérdést csak itt a házban tanulmányozzák, némi tájékozást nyújtsak ezen kérdés hiányairól. Hiszem is, hogy a t. ház nem kívánja, hogy én itt speciális eseteket elősoroljak; ha szükség lesz, majd szolgálandok olyanokkal akkor, midőn a nemzetiségi törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat, melyet, ha más nem, mi románok mindenesetre előterjesztendünk, — napi renden lesz. Átalában igen fájdalmasan és leverőleg hatott ránk e hazában lakó és hazafiságban senki által tul nem szárnyalt különböző nemzetiségüekre, hogy ezen kérdés nem oly nyugodtsággal és komolysággal kezeltetik és tanulmányoztatik, melyet a kérdés nagy