Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

354 28. országos ülés october 10. 1872. koronájával koronázhatja meg ismét örökös fejedelmét, de hasonlókép osztatlanul örvendett annak is, hogy vége a viszálkodásnak, hogy egy törvényesen rendezett, jobb és békésebb kornak kezdetén van, s mennyire fejlődhetett volna a jólét a haza javára, ha akkor áthatva a koronázási ünnepély alkalmával nyilvánult átalános lelkesedés által, letettek volna az oly meddő oppositióról, mely ujat teremteni, nem csak a tovább fejlesztést gátolni volt képes. Amit pedig képviselő ur beszédét folytatva azon szavaimra, hogy a két utóbbi választás sem volt reá hatással, mond, hogy erre nincs mit mondania : azt, megvallom, nem értem; mert egy alkotmányos emberre semminek sem lehet oly nagy hatása, mint a nemzet többsége akaratának nyilvánítása. Egyébként visszavonom ama szavamat, melyet a tisztelt képviselő ur első beszédének benyomása alatt mondottam: hogy t. i. a képviselő ur nem tanult semmit. Készségesen elismerem, hogy első beszéde és a tegnapi közt nagy a különbség, és hogy ez utóbbi nagy közeledésre mutat. Azt monda ugyanis tegnap a tisztelt képviselő ur : „ alkosson a jobboldal önmagából egy más kormányt, és ő azt egész lélekkel támogatni fogja*. Sőt még tovább ment, kinyilatkoztatta: „ Kisértsék meg, vajon elvi föladás nélkül — ugy hiszem, ez a mi pártunkra volt értve, mert hisz mi sem adhatjuk föl elveinket — nem lehetne-e ezen erőt e czélra más pártokkal való értekezés folytán megszerezni.* Őszinte örömmel üdvözlöm a tisztelt képviselő urnák eme nyilatkozatát, és legyen a tisztelt képviselő ur arról meggyőződve, hogy — a mint ezt már kimondottam — mi, kik, mint e pártnak kifolyása a kormány élén állunk: nem személyes érdek által vezéreltetünk, hogy mi nem személyes politikát tizünk, hanem hogy szolgáljuk azt az ügyet, melyet pártunkkal megalapítottunk, és melyet azzal egyetértőleg továbbfejleszteni iparkodunk. Nem akarván a ház figyelmét tovább fárasztani, engedjék meg, még csak ama reményemnek kifejezést adni, hogy a képviselő ur a tegnapi beszédében többszörösen tett igéretét be fogja váltani, s mindazon kérdésekben, melyek éles ellentétben nem állanak pártállásával, velünk kezetfogva fog a törvényhozási téren működni. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: Szorosan a házszabályok értelmében személyes kérdésben pár szót kell szólanom. Nemszólok apróbb dolgokról, csak a legfontosabbról. A tisztelt ministerelnök ur azt mondta, hogy járjak végére jobban, mielőtt valamit állítok, mert nem áll az. hogy 26 millió s 200 nem tudom hány ezer forint fogyatkozás állott volna be az államvagyonban, mert szerinte Magyarország anyagi helyzetének megítélésénél tévesen hivatkoztam mindnyájunk által tisztelt Csengery képviselő úrra. En-e nézve megjegyzem, hogy ha nem áll az, mit én mondottam: nem tehetek róla, mert a magyar királyi főszámszéknek 1872. márczius 3 -ikáról keltezett kimutatásának 11-ik lapján szóról szóra ott vannak azok, a miket mondottam. Én tehát a mennyire egyes képviselő végére járhatott, végére jártam. A másikra nézve pedig fentartom a mit mondottam, s ha a ministerelnök urnák oly nagy örömet szerez az, a mit Csengery képviselő ur az ország anyagi helyzetéről mond: el fogom olvasni Csengery képviselő urnák nyilatkozatát, a hol azt mondja: „Néni vagyok elfogult pártember, néha még pártember sem tudok lenni. Tudom, hogy a beruházásoknál külön érdekek egy párszor az országosak fölé kerültek.* (Tetszés bal felöl. Halljuk ! jobb felöl.) így dicséri meg Csengery képviselő ur a kormány pénzügyi politikáját. (Derültség bal felől.) Csengery Antal: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk!) Én nem vagyok azon nézetben, hogy a ház tagjainak nem ezen teremben mondott szavait itt is idézni ne lehessen; hanem azt tartom, hogy ha már szavaim idéztetnek: a magyarázatot is meg fogják nekem engedni a tisztelt képviselő urak. (Halljuk!) Én, ha most szólanék is azon dolgokról, mikre az előttem szólott képviselő ur által felolvasott szavaim vonatkoznak, ugyanazt mondanám: hogy tudni illik nem vagyok annyira elfogult párt ember, és elismerem, hogy egyes beruházások néha külön érdekek szempontjából történtek. (Helyeslés bal felől.) De ez nem idézhető azon kapcsolatban, melyben a tisztelt képviselő ur idézte tegnapi beszédében, tudni illik nem azt teszi, hogy a beruházásokra felvett összegek nem beruházásokra fordíttatnak; hanem azt, hogy ezen beruházásoknál, — ha méltóztatik kívánni, meg is nevezem. — a vasutaknál, nem mindig azon szempontok irányadók* melyeket én a vasúti politikában döntőknek tartok; (Helyeslés bal felől. Halljuk ! jobb felől.) és erre nézve azt mondom, mit tisztelt barátom Sennyey Pál mondott, hogy: „Iliacos intra muros peccabatur et extra!" (Élénk helyeslés.) Három vasaira nézve én külön véleményben voltam. Egyik a przemislei vasút, melyre nézve azt hittem, hogy két más vasút kiépítése következtében fölöslegessé válik, (Igaz! bal felől.) mely két vasutat okvetlenül ki kell építenünk és pedig oly irányokban, melyekben különben is a kereskedelem századok óta forog. A másik a nyíregyházi vonal, melyet én nem elsőrendű, hanem másodrendűnek tekintettem, s azért helytelenítettem, hogy az állam részéről biztosítás adassék. De erre vonatkozólag méltóztassék megnézni a képviselőház naplóját, és látni fogják, hogy mind a két párt e tekintetben ellenem szavazott, (Ügy van! jobb felől.) és hogy mások is nem a pártok megállapodása szerint, szavaztak. A harmadik volt az eszéknasitzi vasút, erre nézve méltóztatnak tudni, hogy mennyire nem osztoztam a pénzügyi bizottság véle-