Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-28
28. országos ülés october 10. 1872. 355 menyében, hogy azt alá sem irtam, s hogy helyettem más elnök irta alá, kit ennek következtében történt lemondásom után választott a pénzügyi bizottság. Ezek azok, a mikre nézve azon nézetben voltam, hogy ezekben nem azon szempont volt a döntő, melyet én óhajtottam. (Bal felől: Est mondta Tissa.) Meg kell azonban jegj'eznem, hogy ezekre nézve sem áll az, a mit a tisztelt képviselő ur mondott: mert ezek nem a vasúti kölcsönből épített vonalok; (Helyeslés jobb felől.) tehát ezek alapján sem lehet azt mondani, hogy a vasúti vagy beruházási czélokra felvett összegek nem beruházásokra fordíttattak. (Élénk helyeslés jobb felől.) Kerkapoly Károly pénzügyininister : Tisztelt képviselőház ! (Halljuk! Holnap! Ma!) Alig csalódom, ugy emlékezem, hogy még csupán egy eset volt arra, hogy én éltem volna a ministereknek törvény által adott azon joggal, hogy mindig szólhatnak, tehát a zárbeszédek után is. Nem szeretek ugy szólni, hogy az általam mondottakra másoknak megjegyzést tenni ne lehessen (Helyeslés bal felől): azért kerültem ezt eddig, s most sem volt szándékom fölszólalni: de talán érti a tisztelt ház , hogy bizonyos kényszer-helyzet merült föl reám nézve, hogy szóljak e vitához, mi különben nem volt szándékomban. (Fölkiáltások bal felől: Holnap! jobb felöl: Ma!) Méltóztassék elhatározni, hogy ma szóljak-e vagy holnap. (Fölkiáltások: Ma! Holnap!) Ha ma, biztosíthatom a tisztelt házat, hogy nem sokáig fogom fárasztani. (Halljuk!) Nem tehetem ugyan, ha már fölszólalok, hogy annj'it hallva napokon át, a mennyit hallani módom és alkalmam volt, kizárólag szorítkozzam azon kérdésre . mely íölszólalásomnak közvetlen alkalmi oka. tudniillik a ministerelnök ur által rám tett hivatkozásra ama kérdésben, melyet Debreczen város tisztelt képviselője utolsó beszédében felvetett, és melyet ma az államszámvevőszék kimutatására hivatkozással megerősített; annál kevésbbé szoritkozhatom csupán arra, mivel nem tartom a dolog érdekében kívánatosnak, nem tartom az ügymenettel megegyeztethetőnek, hogy azon kimutatás érdemére vonatkozólag itt most fejtegetésekbe bocsátkozzunk. Csak egyet jegyzek meg , azt, hogy azon állítás, mely szerint az állam-vagyon ama kimutatás szarint 26 vagy 30 millióval fogyatkozott; igaz is lehet, nem is. (Zaj bal felöl.) Nincs a dologban semmi boszorkányság, ez fölfogás dolga. Csak egyet említek. Ha például valaki a kölcsönvett pénzekből épített vasutak értékéül azon összeget irja be az államvagyon mérlegébe, mely azoknak kiépítésére tettleg kiadatott, a terhek közé pedig azon összeget irja be. mennyivel azon pénz megszerzésének következtében az állam tartozik . tehát egyszer az effectiv, másszor a nominális költséget: nkkor rögtön kihozhat 20—30 milliónyi értékfogyatkozást, Az egész csupán fölfogás dolga: egyik esetben természetesen meg kell terhelni azon kisebb összeget az annak megfelelő magasabb kamattal, a másik esetben azon magasabb összeget az annak megfelelő kisebbekkel. Tehát semmit sem változtat a dolgon, akár azt mondjuk, hogy egy vasut-hálózat, melyre tettleg kiadatott azon 60 milhó, a mely nekünk 85 millió nominálisba került, mert ennyivel szereztetett meg, 60 milliót ér, és így az activum 20 millióval kevesebb , mint a passivum; akár pedig azt mondjuk, hogy miután a pénz beszerzése is került valamibe: ama vasút azzal együtt kell hogy a 85 milliót megérje. Erről azonban, mint mondám, nem szándékom ez alkalommal bővebben szólani; majd a zárszámadások iránt a házhoz illetékes helyről teendő jelentés alkalmával lesz ideje és helye ezen dolog tüzetes tárgyalásával foglalkozni. (Helyeslés jobb felől.) Most csak azt akarom még megjegyezni, hogy az általam épen mondottak folytán igaza lehet Debreczen városa igen tisztelt képviselőjének, és mégis igazunk lehet nekünk is az ellenkezőt állítva. Ezzel ezt elvégezvén, engedje meg a képviselőház, hogy fölfogásomat, úgyis mint e háznak, úgyis mint a kormánynak egyik igénytelen tagja, röviden bár, én is kifejezhessem nézetemet ugy az itt tárgyalt felirati javaslatokat, mint az itt hallottakat Uletőleg. (Élénk fölkiáltások: Halljuk!) Anélkül is erősen indíttatva éreztem magamat erre, különösen azon felhívások által, melyeket Debreczen varosa igen tisztelt képviselője épen zárbeszédében intézett részint Pólya barátomhoz, részint magához e párthoz, (Halljuk!) azon felhívások folytán, melyeket ő a mondott képviselőhöz és e párthoz azon czélból intézett, hogy sikerüljön elejét vehetni azon erkölcsi veszélyeknek, melyekre a tisztelt képviselő ur rámutatott. Azon erkölcsi veszélyt, többször emiitett képviselő ur abban találta, hogy mint monda, hiányzik nálunk a polgári öntudat, hiányzik a kötelesség-érzet: jogokat követelünk de kötelességet teljesiteni nem akarunk. Azt akarjuk: tegyen mindent a kormány; de magunk magunkon nem segítünk. E baj elhárítására hívta föl ő. a tisztelt képviselő urat közreműködésre. És mit felelt, mit válaszolt erre a képviselő ur ? Megjegyzé, hogy ez a baj a központosítás által szokott felmerülni, és felhívja a képviselő urat, hasson oda, hogy mi szakítsunk azon iránynyal, melyet öt év óta követünk, és keressük inkább a helyes alapokra helyezett önkormányzatra való eljuthatást. S ezt megjegyezve, constatálta, hogy ezen erkölcsi veszélynek — mint ő visszaadá: — erkölcsi sülyedésnek fenforgását a mi pártunkon egy előkelő szónok constatálta, constatálta a tényt, hogy minket tehessen felelőssé, ha nem is kizárólag, de befolyásunk folytán a legnagyobb részben. Ezen bajnak, tisztelt képviselő ur, nem mi vagyunk okai, és nem is önök; a bajnak oka, 45*
