Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

28. országos ülés october 10. 1872. 343 szóltam mindig, a mellett kellett felszólalnom, mert azokat láttam megtámadva és azt hiszem, hogy midőn valaki a fennálló törvények föntartását, szent és szigorú megtartását kivánja, az conservativ. (Helyeslés a sgélső bal felöl.) Abban tehát, hogy a képviselő ur conservativ, nem találok semmi olyant, a mit elfogadni magam is hajlandó ne volnék. Hanem a képviselő ur megmagyarázza conservativ állását és igen helyesen cselekszi, mert igy arra nézve legalább tisztában vagyunk. Ő megmondja, hogy az 1848-iki törvényeket, akkor, midőn alkottattak, idő előttinek tartotta. De ma már jogos törvényekké váltaknak tekinti ezen nagyszerű alakítást, és ezeknek az 186 7-iki kiegyezés által létesített jogi intézményekben lett kifejtésénél nekünk nemcsak megállapodni, vagy épen hátramenni nem szabad, hanem azon következetesen és fokozatosan alkotó és föntartó szellemben előre kell haladnunk. Én kivéve azt, hogy az 1867-iki törvényeket nem tartom alapnak, nem tartom alapnak annálfogva, a mint már annyiszor elmondottam s elmondották mások is előttem, azt a részét tehát el nem fogadom, hanem a 1848-iki törvényeknek további fejlesztésére igen szívesen kezet fogok vele bármikor. Meglehet, hogy én gyorsabban megyek némely dolgokban, a képviselő ur lassabban megy, de miután mind a ketten egy czél felé és előre haladunk, " előbbutóbb mind a ketten elérjük azon czélt. Én összeütközésbejönni a képviselő úrral soha nem fogok azért, mert lassabban megy, mint én, feltéve, hogy egy utón haladunk. De ha valaki hátra akar vinni, mig én előre megyek, azzal igenis összeütközésbe fogok jönni, mert ez oda megyén, én meg ide. Mig a képviselő ur haladási irányban megy, mondom , meglehet, hogy én gyorsabban fogok menni, határozottabb haladást kívánni; de öszszeütközésbe, különösen ellenséges és éles összeütközésbe vele jönni nem fogok. Én különben nyilatkozatának ily világos megfejtését nagyrabecsülöm már annálfogva is, mert igy legalább az ország és az országgyűlés tisztában van vele. Tudjuk, mit várhatunk tőle. Tudjuk, mit kivan. A mi kormányunkkal ez iránt soha sem tudtuk, hányadán vagyunk. A képviselő ur őszintén megmondta: „én conservativ vagyok", a mi kormányunk azt mondja: „mi 48-asok vagyunk" és azután a 48-as törvények nagy elvei mellett harczolva állítólag és azokat hordva ajkain, indítványozzák a nemzettől a birói választási jog elvételét, indítványozzák a választók számának megkevesbitését, szóval: reactionarius és központosítási irányban alkotják a törvényeket. Mondják meg egyenesen: „mi centralisták vagyunk, mi centralisatiot akarunk, mi minden áron centrálisaim fogunk." Ez legalább becsületes, nyílt, férfias bevallása lesz azon politikának, a melyet követnek. De önök ott a 48-as elveket hangoztatják. A volt ministerelnök, a kitől a jelen ministerelnök saját programmján átvette a kormányt,szintén azt monda: „a 48-asok mi vagyunk, én ezen czimet nem engedhetem az uraknak, nem, azok mi vagyunk." És ezen czimen, ezen 48-as alapon retrográd politikát követnek és centralisálnak mindent. Mondják meg egyenesen, uraim, mi retrográd irányban centrálisaim akarjuk az országban a kormányhatalmat, s akkor nyilt sisakkal mérkőzünk meg egymással. De önök, uraim! oly politikát követnek, melyet nyíltan bevallani nem mernek, mert azt nyíltan bevallani nem lehet. Ezen politikának, ezen őszinteséghiánynak következése az is, a mit a képviselő ur kiemel beszédedében, a midőn azt mondja, hogy , a reformokra nézve mai nap in theoria majdnem a legszabadelvübb állásponton vagyunk, a végrehajtás terén pedig majdnem ázsiai állapotokkal találkozunk. Ez igaz. Hisz emlékszik mindenki a volt igazságügyminister úrra, — nem a ház jelenlegi tisztelt elnökét, hanem az előtte volt igazságügyminister urat értem — s azon szép elvekre, melyeket nekünk a birói hatalom gyakorlásáról fejtegetett, hogy mikép akarja függetleníteni a birót, hogy mi lesz minden a bíróból: a végrehajtás terén pedig mindezen magasztos nagy hangzású szép elv magyarázatát abban nyerte, hogy az utána következett minister körözvény által megmondta, hogy a bírónak szabad korteskedni. (Élénk derültség bal felöl.) A belügyminister ur igen tüzetesen felelt a választásokra nézve ellene tett megtámadásokra. Én megvallom, csodálom, hogy a midőn ő Sennyey Pál képviselő ur beszédét — és pedig méltán — monumentális beszédnek nevezte: még sem refiectált arra, és nem igyekezett némikép igazolni a maga eljárását; mert hisz Magyarországban ő főnöke a közigazgatásnak, arról pedig a képviselő ur monumentális beszédében azon monumentális hasonlítást tette, hogy az majdnem ázsiai állapotban van, (élénk derültség) és mindjárt utána tette, hogy „a magasabb értelemben vett közigazgatási politika — engedelemmel legyen mondva — nálunk tökéletesen el van hanyagolva." Megvallom, vártam volna, hogy a belügyminister ur igazolni fogja magát, mert bizony ezek igen komoly vádak és nem valamely, a minister ur által annyira megtámadott ellenzéki lap által hozattak fel, hanem a tisztelt jobboldal egy igen jeles tagja által. A képviselő ur aztán átmegy és megmondja, hogy miért nem fogadhatja el az egyes válaszfeliratokat. (Halljuk!) Nem fogadhatja el az általam benyújtott válaszfelirati javaslatot, mert az épen ellenkezője annak, a mikép ő kivánja, a feliratokat fogalmaztatni „merev eszme-menete, rideg kifejezéseiben és a pártállást oly