Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-28
344 28. országos ülés october 10. 1872. térre vezeti, a hol az alkotmányos kibontakozás majdnem lehetetlenné válik." Hogy nyíltan és őszintén, minden himezés-hámozás nélkül kimondja, azon felirat a pártnak nézeteit: ez tökéletesen áll; de merem állítani, és merek felhívni bárkit is bíróul arra nézve, hogy nyelve udvarias és parlamentalis, de nyilt őszinteséggel van irva és pedig azért, hogy az ország népe és a fejedelem is tökéletesen megértse az ország állapotát. Nem bókolás volt a mi szándékunk ; nem néhány üres phrazisnak odavetése! Mi válaszfeliratunkat két részre osztottuk. Az elsőben gyakorlati, részletes megoldását fejtettük ki azon fontos kérdéseknek, melyeket mi most főkérdéseknek, Magyarország alkotmányos sarkalapjának tekintünk, t. i. a közjogi kérdéseknek. Hogy vajon a t. képviselő urnák tetszik-e az általunk tervezett megoldás vagy nem: arról nem szólt. A második részben leplezetlenül, nyíltan és őszintén feltártuk az ország állapotát; s ha, mint a t. képviselő ur mondja, a trón szine elé nem jő : mi megtettük kötelességünket és nyugadt lelkiismerettel utasítjuk el magunktól a felelősséget a következményekért, bármik legyenek is azok; mi megmondottuk a nemzetnek és fejedelemnek az ország állapota feletti véleményünket oly módon, a mint hatalmunkban állott legnyüvánosabban nyilatkozni, — mert hisz egy válaszfelirati javaslat akár fogadtatik el, akár nem, forma szerint mégis a legünnepélyesebb documentum. Hogy ő felsége elolvassa-e vagy nem, vagy hogy mennyiben veszi tekintetbe, mennyiben nem : ez igen természetesen hozzánk nem tartozik. Mi módot nyújtottunk mind a nemzetnek, mind a fejedelemnek az elhatározásra, megismertettük s figyelmeztettük őket, a nemzetet jelenlegi állapotára s ezzel a felelősséget magunkéi a következésekért elhárítottuk. Azt mondja, a t. képviselő ur, hogy nem fogadhatja el a Debreczen városa képviselője által benyújtott válaszfelirati javaslatot sem, mert az ő czélja támogatni a jelenlegi kormányt, mert ő nem személyes változtatást tart szükségesnek, hanem más rendszabályokat. Megvallom ez oly tétel beszédében, melyről sajnálom, hogy világosabban meg nem magyarázta, hogy meg nem mondta, mit ért más rendszabályok alatt. Ez az egyetlenegy tétel beszédében, mely sokféle magyarázatra adhat alkalmat, a mit én annál inkább sajnálok, mert beszédének minden egyéb része tisztán, világosan, s mintegy utógondolat nélkül feltünteti politikáját, Sajnálja a választásoknál történteket, és kárhoztatja azokat, de azt'mondja : „iliaeos intra muros peccabatur etextra." Ezen phrasist csakhamar felkapta a belügyminister ur és kidicsérte azt, mondván, tökéletesen igaza van, s mindenki nagyot hibázik, ki azt el nem fogadja. Engedelmet kérek, az, ha mi megengedjük, hogy mindkét részről történtek visszaélések: a viszszaéléseket meg nem szünteti, hanem sokszorozza, s ha nem egy párt követte el, hanem kettő vagy 3 : akkor nem egy a bűnös, hanem kettő, vagy három; de ártatlan az által senki nem lesz. De ha a képviselő ur, mint a pártnak egy független tagja, hivat kozhatik is ilyesmire, a minister urnák erre hivatkozni nem szabad. (Felkiáltások a szélső balról; Ugy van!) Reá nézve nem elég, hogy „iliacos intra muros pecabatur et extra", neki kötelessége és mint maga mondotta eskü alatti kötelessége volt minden viszszaélést, akár az egyik, akár a másik párton történt legyen, megakadályozni. Ha a kormány hivatkozik arra, hogy mindkét párton történt visszaélés, ez csak növeli a kormány hivatalos mulasztását és felelősségét mert azt mutatja, hogy sem egy, sem másfelé nem teljesítette kötelességét (Élénk helyeslés a szélső bal felől. Felkiáltások: öt percznyi szünetet kérünkl) Elnök : Ha képviselő ur kívánja, öt perezre felfüggesztem az ülést. Simonyi Ernő: Kérem! Elnök: Miután a szabályok is megengedik, öt perezre felfüggesztem az ülést. (Öt percznyi szünet.) Simonyi Ernő: Még egykét megjegyzésem lett volna Sennyey igen t. képviselő ur beszédére, de azokat most elhagyom és a ház engedelmével még csak egy beszédre, a ministerelnök úréra fogok reflectálni. (Halljuk!) Nem akarom viszonozni azon kis malitiát, melylyel a ministerelnök ur ellenemben élt, midőn egy „kis lapocskát" emiitett; én nem fogom az ő beszédét „kis beszédecskének" mondani, hanem azt mondom, hogy legalább egy nagy érdeme van az ő felszólalásának s ez, az, hogy — mint egy barátom megjegyezte, — sötét háttérül szolgált azon fényes beszédnek, melyet Sennyey t. képviselő ur mondott, s mely ezen háttérből csak annál jobban kidomborodott. Megvallom, hogy ha csak szónoki értékét venném tekintetbe, az e tekintetben emelhető kifogásnak nem nagy fontosságot tulajdonítanék; mert az elvégre is olyan tulajdon, melylyel egyik nagyobb mértékben bir, mint a másik, de ezt hibául felróni: nem lehet senkinek. Hanem vannak azon beszédnek más hibái. Hivatkozom a házra, pártkülönbség nélkül s azt mondom, ha van e házban valaki, a ki az országgyűlést megelőző események után meg lehet elégedve azon hangulattal, melylyel eddigelé a válaszfelirati vita folytattatott, az bizonyosan a ministerelnök ur volt, mert az előzmények után oly kevéssé éles, oly kevéssé támadó vitát vámi alig lehetett. És mivel viszonozta ezt a ministerelnök ur ? Egy
