Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

342 26. országos ülés oc*ober 10. 1872. hogy a nemzetben mármár az intézmény iránti hit és bizalom is megingott." A választási intézmény nálunk nem aj, nem most, nem 1848-ban keletkezett. Tudjuk, hogy a megyék választási joga régi százados jog volt, és most csupán kiterjesztetett a választási jog, de ezzel természetén semmit nem változtatott, ha mégis most szülnek a választásoknak' kihágások az intéz­mény iránt bizalmatlanságot és megingatják benne a hitet, — ennek oka az, hogy most a visszaélé­sek sokkal nagyobbak, sokkal élesebbek, mint annak előtte voltak; és ennek oka abban fekszik, hogy akkor bármily erős volt a pártszenvedély : a tör­vény hatalma fölötte állott; most azonban azok, kik a törvény őreiül vannak felállítva, maguk szegik meg a törvényeket. Ekkor természetes, hogy meg­szűnik a bizalom és megingattatik a nemzetben a hit az oly intézmény iránt, mely semmi törvény által korlátozva, biztosítva nincsen. Továbbá a képviselő ur ezeket mondja: ,Alig csillapultak le a választás mozgalmai, máris mutat­kozott egy irányzat, az óhajtásnak egy neme : vajon nem lehetne-e a pártok közt egy oly közeledést eszközölni, a megértésnek egy oly nemét, mely a gyűlölködésnek véget vessen." Igaz, mutatkoztak ily jelenségek, és miután a jobb­oldal tisztelt szónokai közül többen, mint már mondám, oly szivreható felszólításokat intéztek az ellenzékhez, hogy az éles modorral hagyjon fel; kérdem, midőn á" balközép egyik vezérférfia által történt egy nevezetes közeledő lépés, hogyan fogadta azt a jobboldal ?nyuj­tottak-e neki kezet? mondták-e, hogy igen, mi ké­szek vagyunk közeledni, beszéljük meg a dolgot? Nem; hanem a lehető legnyersebben utasították vissza és azután itt egymás után felállnak s a leg­szivrehatóbb szónoklatokat tartják az eddigi modor megváltoztatásáról. Igaza van a képviselő urnák, hogy a pártok közti fusio az elvekrőli lemondás nem lehetséges, de azt mondja — és igen helyesen — hogy ezen pártok mintegy Magyarországnak történeti hagyo­mányából nőtték ki magukat, melyek nem mondhat­nak le állásukról, azt meg nem változtathatják. Én is azt tartom. De azért mégis lehetségesnek hiszi, hogy oly közeledés történjék, mely legalább arra egyesítse a pártokat, hogy mind egy czél felé, a haza boldogitásának czélja felé, törekedjenek és mint mondom, e tekintetben a balközép fórfiai igen előzékenyek voltak. Tegnap ismét tétetett Debreczen városa igen tisztelt képviselője részéről oly kijelentés, melyet figyelmen kivül hagyni nem lehet. A képviselő ur ugyanis kijelentette s abban egyet értek vele én is, hogy ha egy más kormány fog ott ülni a jobboldal ré­széről, mindazon ügyök, mindazon törvényekben, hol elvi megtagadás tőlem nem kívántatik, támogatni fogom minden egyes reformkérdésben, de azt, hogy én elveimet, régi meggyőződéseimet megtagadjam, tőlem kívánni nem lehet. — De Sennyey képviselő ur azt nem is kívánja, sőt nem is találja szüksé­gesnek, hasznosnak, a minthogy nem is lehet hasz­nosnak tekinteni. És én ismételve kijelentem, hogy oly kormányt, mely méltányossággal jár el irányunkban, mely a haza boldogságát tűzi ki czéljául, mely üdvös — s miként a képviselő ur is beszédének későbbi ré­szében kijelentette, mindig előre és soha hátra nem menő irányban kívánja fejleszteni az ország ügyeit, ily kormányt tehetségem szerint támogatni fogok; de már odáig még sem megyek, meddig Debreczen város képviselője megy, (Helyeslés a szélső bal felöl.) t. i. hogy ha nem találnak magok közt elég erőt: akkor a mi sorainkból is vegyenek be egyé­neket. (Derültség jobb felől.) Én azt hiszem, hogy mi közjogi állásunkat tekint­ve, mely most utoljára is sarkpontját képezi Magyar­ország politikájának, s mig annak megoldása egy vagy más módon, más stádiumra nem jut, Magyarország poli­tikájának mindig az lesz sarkpontja: addig oly merev ellentétben állunk a tisztelt jobboldal minden ár­nyalatával, hogy közreműködésünket ajánlani nem merem. De újra is ismétlem, a kormány szabad­elvű előre menő törekvését pártolni fogjuk s hogy eléje akadályokat gördíteni nem fogunk, azt merem ígérni és egész kézséggel felajánlani. (He­lyeslés bal felől. Zaj jobb felől.) Örömmel hallottam a t. képviselő úrtól azon nyi­latkozatot, hogy ő határozottan visszautasítja azon felfogást, hogy azon ellenzék, mely az országnak, habár legnagyobb fontosságú törvényeit megvál­toztatni akarja alkotmányos utón, az az alkotmányon kivül állana. Én már előbb szólottam azon kormány­képtelenségi eszméről, mely, nem tudom, ki által kezdemenyeztetett, de elterjedt, s az utóbbi időkben ismételtetett a sajtóban s a házban majdnem min­denki által, s most igen örvendek, hogy ez végre a jobboldal egy oly férfia által, mint Sennyey kép­viselő ur, visszautasittatott. Azt mondja a képviselő ur beszédének további részében, hogy ő conservativ. Megmondta tegnap tisztelt Madarász barátom, hogy ő is conservativ. Én már ennek előtte évekkel mondottam e házban a jobboldalnak szólva: önök, uraim, forradalmi ten­dentiákkal, szélsőséggel vádolnak engem, pedig én nem teszek egyebet mióta e házba bejöttem, mint a törvények fentartása mellett szólok. Lehet-e con­servativebb valami, mintha valaki a törvények meg­tartása mellett szól. (Közbeszólás: progressio!) Nem a törvények ujjáalkotásáról van itt szó, hanem a fönálló törvények megtartásáról; itt tehát progres­sio-ról nem lehet szó. (Helyeslés szélsőbal felöl) Én a fenálló törvények megtartása és föntartása mellett

Next

/
Thumbnails
Contents