Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-28
28. országos ülés octolie-r 10. 1872. 341 három, sőt tán négyféle fizetést is húznak. De van több olyen núnisteri hivatalnok, a M rendes munkatársa valamely lapnak. Hisz méltóztassanak megengedni, nem szükséges a subventiót ugy adni, hogy havonkint ennyi a fizetés ; subventio az is, ha önök a lapokat hírekkel látják el, (Derültség bal felől.) subventio az is, ha önök a lapoknak a hirdetéseket odaadják. Nagy subventiók ezek; és sokkal többet hoznak ezek be a lapoknak, mint az előfizetések. Mondom tehát, hogy az is subventio; miután megengedem, hogy egyenes subventio nincsen. (Csernátony Lajos közbeszól: Van az is! Derültség bal felől. Csernátony: nem a lapoknak, hanem az íróknak ! Halljuk 1) Ezen lekötelezett állapota a sajtó egy részének, idézte elő azon hangulatot, mely most a sajtóban átalában uralkodik és amely, mint a belügyminister ur is igen helyesen monda, igen kívánatos lenne, ha megszüntettetnék. A ministerelnök ur is kívánatosnak tartja, hogy ez megszüntettessék, csak hogy a kettő két különböző módot ajánl a baj megszüntetésére. A minister elnök ur ugyanis, nem tartja eléggé szigorúaknak a sajtó törvényeket, mert azt mondja, e mellett nem lehet semmit tenni, nem lehet vádat emelni a lapok ellen, mert a jury el nem itéli; a belügyminister ur pedig azt mondja: „Sok mindenféle nézet merülhet fel a körül, hogy miként kell a bajt orvosolni. Én hallottam egyet, s az nekem, mondhatom, nagyon tetszik. Ez az volt, hogy a sajtótörvény alaki részét meg kell toldani egy szakaszszal, mely ugy hangzik: nem szabad hazudni. Elismerem, hogy a sajtótörvények alaki része is eltűr és igényel módosítást, de midőn ezt elismerem, szintén egész nyíltan és határozottan ki kell jelentenem azt is, hogy én e baj orvoslását nem várom repressáliákból. és azt hiszem, hogy az orvosoknak nagyon kell vigyázniok, ha meg akarják tisztítani a sajtót, hogy meg ne öljék egyúttal a szabad állam fejlődésének legfőbb postulatumát: a gondolat szabadságot,'' (Helyeslés.) Igen is igaza van a minister urnák: a sajtónak a sajtó az orvosa ; társadalmi viszonyok utján. a sajtó utján kell a sajtó kinövéseit orvosolni, nem törvények, nem repressáliák utján. Ez a ministerelnök ur nézete lehet, és én igen örvendek, hogy e részben legalább a ministerimnban nincs egyetértés. (Derültség bal felöl.) Most méltóztassanak megengedni, hogy néhány megjegyzést tegyek azon jeles beszédre, melyet oly szépen, oly szabatosan, oly jól átgondolva és valódi status férfiúi magaslatra emelkedve mondott el Sennyey Pál képviselő ur. Én beszéde elején azon észrevételt tettem, hogy nem egészen osztja pénzügyminister urnák a diplomatiai nyelv értelmezése iránti magyarázatát. Ő beszéde elején azt mondja: „ha valaki tőlem részletes programraot vár, az csalatkozik." Én megvallom sajnáltam, mikor ezthallottam, mert igen óhajtottam volna hallani a t. képviselő ur programmját, és azért annál szivesebben vettem, midőn beszéde további folyamában oly részletes programmot adott elő, milyent én még magyar kormányférfiaktól soha sem hallottam. Sokszor felszóllitottam a kormányt arra, magyarázza meg politikáját, mondja el programmját, hogy tudjuk, hogy ismerjük a kormány szándékait. Soha oly részletes programmot nem adtak, mint a t. képviselő ur, tehát ő a mennyire csalódásban tartott beszéde elején, annál kellemesebben lepett meg, midőn annak további folytatásában programmja nyíltan állott előttem. A képviselő ur is, mint igen természetes, igen hamar áttér a választásokra. Ezekre én most már azok után, miket a belügyminister urnák mondottam, kevés észrevételt fogok tenni. A képviselő ur is elismeri azt, hogy nagy ingerültség uralkodott a választásoknál, hogy sok, hogy gyakori esetekben nagy visszaélések történtek, melyeket ő kárhoztat. Én örömmel vettem azon kijelentését, hogy kezet szőrit bárkivel, ki a választási visszaéléseket, a politikai hatalom befolyását, s a vesztegetéseket orvosolni kívánja. Igaz, hogy én nem elégszem meg azzal, mit a vesztegetésekre nézve mondott, hogy azok legalább erkölcsileg büntettessenek meg ; én ugyan megengedem azt, hogy tökéletesen a visszaéléseket orvosolni nem lehet, épen azért mert azok oly természetűek, hogy azokat, mint némely más vádakat, biró előtt bebizonyítani nem lehet, hanem lehet mégis sok visszaélésnek elejét venni, nemcsak erkölcsi sujtás, hanem bünfenyitő törvények által is. Hiszen Angliában, akik vesztegetnek: a rendes bírák által elitéltetnek és fogsággal büntettetnek, elitéltetnek egy-két évi fogságra. Ugy volt ez a franczia császárság idejében is, pedig mondhatom, ha semmi más tekintetben nem javaslom a franczia császárságot követni: a választások tisztasága tekintetében semmi más szemrehányást nem lehet neki tenni, minthogy közegei morális pressiót gyakoroltak ; de csakis erkölcsi pressiót, ami nálunk már nagy nyereség volna, mert ott a törvény meg nem sértetett soha, a morális pressio pedig abból állott, hogy a departement megnevezett egy kormányjelöltet, s azt várták, hogy az támogattassék. Ez volt a legnagyobb morális pressio. Sennyey t. képviselő ur azt mondja, hogy „a választások alatt csak nem oda jutottunk, hogy egymással küzdve, — ami a parlamentalis rendszer természetében fekszik, — a küzdelem majdnem testvéri gyűlöletté vált, megtagadjuk egymástól a méltányosságot, a jóhiszemet, sőt némelykor a becsületet is, midőn egymás felett politikai fölényt akarunk nyerni, mi, ismétlem, az alkotmányos élet természetében fekszik, egymást vádolva, hogy ne mondjam gyalázva, majdnem oda vittük a dolgot,
