Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-28
340 28. országos ülés october 10, 1872. ják: akkor azzal vádoltak minket, hogy az ellenzék kész bárminő szövetségeseket elfogadni, „unserer Opposition ist bekanntlich jede Alliance willkommen." Mi joga van azon irónak arra, hogy ily szemrehányást tegyen az ellenzéknek? tett-e az ellenzék oly valamit, a mi följogosít bárkit ily szemrehányásra? Midőn önök tárt karokkal fogadták körükbe a szász követeket a medgyesi pro gramm alapján: mi ezt nem hánytuk önöknek szemökre, pedig mi ily szövetségre soha sem léptünk senkivel. A ministerelnök ur azt mondotta, hogy a Miletics-féle felirat szintén a szélsőbaloldal köréből került ki; pedig igen jól tudja, hogy a nemzetségi képviselők külön klubba járnak, hogy hozzánk nem tartoznak, (ugy van! a szélső baloldalon) és ha bizonyos kérdésekben velünk szavaznak: mi még nem vagyunk felelősek az ő nemzetiségi politikájokért. Visszautasította azt beszédében Irányi barátom, visszautasította Madarász barátom, és daczára ennek, nem meggyőződésből, nem azért, mert valónak hitte, hanem — méltóztassanak meggyőződve lenni — hogy malitiából mondotta azt a ministerelnök ur (élénk helyeslés a szélső baloldalon), csak azért hozta fel. hogy bennünket a közvélemény előtt gyanúsítson. Mi azonban nem gondolunk vele, ily fegyver élétől nem félünk, hanem a gyanúsítást egyszerűen visszautasítjuk. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) De visszatérek a sajtóra, mert az igen fontos kérdés. Vizsgáljuk higgadtan a sajtó hiányainak eredetét. Azt mondotta a belügyminister ur, nem tudni, ki kezdte. Én mindjárt megmondom. Itt van a kezemben a hivatalos lap ; ebben olvasom a belügyminister ur beszédét. Kérdem, illik az, hogy az ország költségén kiadott lap párt-organum legyen ? Illik az, hogy midőn a minister ur beszédével négy oldalt tölt be, alig egynehány sort szentel Tisza Kálmán ur beszédének. (Élénk helyeslés bal felől.) Engedelmet kérek, vagy adja kivonatban valamennyit, vagy adja egészben valamennyit. (Tetszés nyilatkozatok bal felől.) Mert az, hogy azon lap. mely a nemzet, mely az adózó nép költségén adatik ki, egy párt szolgálatában álljon, ez helytelen eljárás. (Ugy van! bal felől.) Ez már fel volt itt máskór is említve és épen ezen dolgok azok, melyek bennünket irritálnak, mert meg vagyunk győződve azok igazságtalanságáról. Önök azonban többségükre tekintve, azt mondják : „ leszavazzuk őket," a közvéleménynyel pedig nem gondolnak; nem törődnek egyébbel mint azzal, hogy saját hatalmukat támogossák és megtartsák, s erre felhasználják még a hivatalos lapot is. Ezen lap néhány sorban érinti Debreczen város t. képviselőjének beszédét, míg ellenben Toszt Gyula képviselő ur beszédét szóról szóra közli. (Zajos helyeslés és derültség a bal oldalon.) Össze egyeztethető-e ez a hivatalos lap méltóságával? (Hosszan tartó helyeslés bal felől.) Panaszkodik a belügyminister ur, hogy magán körökbe és a családi körökbe is leszállt a sajtó. Igaz, fájdalom, igaz; de ki kezdte meg ? Hol volt, még az Európában láthatd, hogy a kormánynak élczlapja legyen subventionálva? (Ugy van! bal felől.) Ez kezdte meg azon botrányokat, hogy a családi életbe befúrta magát. (Igas\ bal felől.) A ministerelnök ur ugyan azt mondotta, hogy nincs lap subventionálva Pesten. Engedelmet kérek, én nem tudom, mert ezt nehéz megtudni, hanem a jobboldali lapok irták, hogy a „Magyar Politikát" a ministerelnök ur subventionálja, pedig az a leggorombább lap Magyarországon, (Derültség bal felől.) Lónyay Menyhért gr. ministerelnök l (közbeszól.) Nem subventionálom. (Hosszan tartó mozgás.) Simonyi Ernő: Bocsánatot kérek. (Halljuk.) Azt mondják itt mellettem, hogy a kormányelnök ur csak igérte a subventiót: de nem adta meg! (Derültség a bal oldalon.) Ha így áll a dolog, akkor visszahúzom állításomat. A kormányt támogató párt (Halljuk!) lapjai voltak azok, amelyek azon alkotmány ellenes minden alkotmányos fogalmakat a legmélyebben sértő ideákat terjesztették napról napra évenken át, hogy az ellenzék addig a míg a közjogi törvények ellen oppositiót képez: kormányképtelen s az alkotmányon kivül áll. Terjesztette ezt nemcsak a sajtó, hanem a mostani pénzügyminister ur is ismételte a házban, nem ugyan egyes szavakban, de oly circumscriptio mellett, hogy azt mindenki kimagyarázhatta. Igen, de ő akkor még csak uj minister volt, mikor ezeket mondotta s hihetőleg nem gondolta meg, hogy épen a legsúlyosabb vádat emelte a felség ellen, midőn róla föltette, hogy az, ha a nemzet többsége ezen párt mellett nyilatkozik: azt fogja mondani, hogy ezen párt kormányképtelen, s nem fogja respectálni a nemzetnek kívánságát. (Bal felől: Ugy van, jobb felől: Nem igaz, nem áll!) Azon felül ez negatiója az alkotmány lételének, mert a mely országban a többség nem jut kormányra, ott alkotmány nincsen. (Bal felől: igaz!) Midőn tehát az önök lapjai ilyen híreket terjesztenek, ily érvekkel támadnak meg bennünket, akkor ne méltóztassanak azon csudálkozni, hogy az ellenzéki lapok sem beszélnek keztyüvel, hanem bizony megmondják azok is nyersen. Azt mondják, nincs subventionálva a sajtó. Hisz magának a belügyministernek volt egy hivatalnoka, ki csak nem rég lépett ki hivatalából és ki egyszersmind egy napi lapnak rendes és fizetett munkatársa volt. Már hogy ez mind a két helyen teljesithette-e kötelességét, ez nagy kérdés ; de hogy mind a két helyen, itt is, ott is húzta a fizetést: az bizonyos. Egyébiránt ez már nálunk megszokott dolog. Hisz itt szemben velem ülnek elegen, kik két,
