Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-28
28. országos ülés october 10. 1872. 339 sebb élet fejlődjék ki, hogy a reformkérdések tárgyalásánál a pártalakulás másként történjék, mint történik most. Én nagy köszönettel tartozom a minister urnák ezen kijelentéseért, mely tökéletesen igaz, tökéletesen áll, mint mi ezt ismételve mondtuk, csak hogy a mikor mi mondtuk, akkor önök nem hitték el. Ott van a mi válaszfelirati javaslatunkban , és ugyanezt mondjuk hogy Magyarország fejlődése s felvirágzása *ezen törvények mellett lehetetlen. Ezen törvények eredményezték mindazon rosszat, a mely hazánkban az utóbbi években felmerült. Én tehát köszönettel veszem, hogy a minister ur szájából hallottam ezen vélemény megerősítését, melyet mi régen vallunk, régen hirdetünk, és ezt az 1867. XII. t. ez. halálos csapásának tekintem. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Azután beszédje vége felé ismét áttér a vita modorára és azt mondja: „Azonfsubjectiv irányban folytatott tanácskozási mód, melynek nyomait naplóink minden lapján megtaláljuk és mely igen sokszor felzaklatta a szenvedélyeket, eredményezték azt, hogy a pártok előleges megállapodásaikhoz mereven ragaszkodva, a parlamentben annyira szükséges engedékenység és capacitatio útja elzáratott." Ez is következménye ezen közjogi állapotnak, de nem a discussio éle okozta a pártok merev állását, hanem a pártok merev állása eredményezte a discussio élességét; megfordítva áll a dolog. Ha pedig ennek eredetét keressük, nézzünk vissza az 1865/68-iki országgyűlésre, akkor sokkal kevésbbé élesek voltak a viták, mint az utánna következő országgyűlésen. Miért? mert a pártok állása nem volt oly merev. És tudja a minister ur, minek tulaj donitom én ezen egész állapot főokát és kútforrását? Annak a szerencsétlen eszmének, mely a képviselőket társadalmi téren egymástól elválasztotta, szétszakította, mely megalakította Pesten a Deák kört. Ez a Deákkör mindazon rosznak Pandora szelenczéje, (Éléiik derültség jobb felől.) mely alakulása óta Magyarországon felmerült. Addig, mig a képviselők, mint az egykori országgyűlésen, bármely párthoz tartoztak légyen is, társadalmi téren érintkezhettek s köztük barátságos viszony fejlődhetett ki, ez nem engedte a vitának oly elmérgesedését, mint a milyen bekövetkezik, a mikor társadalmi téren érintkezni megszűnnek. Ha van valami, a mi Magyarországban átkos intézménynek nevezhető, az bizonyosan a Deákkör"existenciája; átkozott gondolat volt, a mely azt először napfényre hozta (Derültség jobb felől.) Szólt még a minister ur a sajtóról is és pedig hosszabban szólt; de nemcsak ő maga volt ki sajtóról "szólott, hanem különösen a minister elnök ur is foglalkozott e tárgygyal. Miután a sajtó kérdése mellett vagyok, most egyszerre megteszem megjegyzésemet arra is, a mit ministerelnök ur e tárgyra vonatkozólag mondott. Megvallom, hogy én nem vagyok a sajtó irányával és magaviseletével megelégedve; én azt mondom, hogy nem vagyok megelégedve sem az egyik párt, sem a másik párt sajtójával, hanem nem teszem azt, hogy én egyenesen vádoljam a másik párt sajtóját, mint a minister ur teszi, mikor azt mondja: „szóljak-e még azon hangról, szóljak-e azon irályról, melyet önnök a sajtó által inauguráltak," későbben pedig azt mondja, miszerint azt, hogy melyik párt sajtója kezdte meg a tónust, vagy melyik vitte nagyobb virtuozitásra: a nagy közönség Ítéletére bizza. Előre kimondja, hogy mi inauguráltuk, de nem mondja, hogy ki kezdte. A mi a sajtót illeti, kétség kivül az leszállott a legalsóbb niveau-ra, leszállott azért, mert odamentek oly lapok is, melyeket respectabilis lapoknak kellene tartam, hogy naponként találkozunk bennök megszegésével azon törvényeknek, melyet a minister ur javaslatba hozott tegnapi beszédében, hogy t. i. hazudni nem szabad. (Derültség.) Az oly sajtó ellenében, mely többé vagy kevésbbé alapos, de mindig érvekkel czáfol, azon sajtó ellenében sohasem fog az irodalom elaljasodni annyira, sohasem fog oda vetemedni, a hol most látjuk; de mikor kézzel fogható valótlanságokat napról napra odadobnak a publicumnak, akkor, — engedelmet kérek, — az oly sajtó irányában igen nehéz bármely irónak is megtartani a hidegvérüséget, az udvarias modort; az olyannak már azután nem lehet más módon felelni, mint azzal, hogy hazudik. A minister ur azt mondta, hogy én panaszkodom a jobb oldali darázs-csipések ellen megjegyzem, természet-história szerint a darázs nem csip, hanem szúr ; — de én nem panaszkodtam ezen szúrások ellen, sőt azt mondtam, hogy nem gondolok vele. Azután azt mondja, hogy az én lapom ilyen meg olyan megtámadást foglal magában; igen is, az én lapom éles megtámadásokat foglal magában, nem tagadom, nem vonom kétségbe; de méltóztassék megnézni első számait, nincs abban egy éles kifejezés sem, van határozott nézet és meggyőződés kifejezése ; hanem mikor én sértő megtámadással, valótlan állításokkal állok szemben, és mikor azokat nyugodtan megezáfolom, és a jövő napokban újra ott találom ugyanazon valótlanságok ismétlését: én nem mondhatok mást, mint hogy hazugság, mert a magyarban ennek más kifejezése nincs azok számára, kik a szelídebb kifejezést nem értik. Mikor a kormány sajtó átalában oly nyilatkozatokat tesz, mint például mikor azt hitték, Hogy Horvátország olyan képviselőket fog ide küldeni, a kik a baloldallal fognak szavazni, odáig mentek, hogy miután elmondták volna, hogy a horvátok a haza ellen törekednek, hogy ezen hazát fölforgatni kiván43*
